Közlekedj okosan!

Közlekedj okosan!.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Farkas, Róka, Sakál, Hiúz, Borz, és Medve kerékpározni indult.  Borz most jött velük először. Kicsit gyámoltalan volt még.

- Nagyon figyelünk rád! – mondták kedvesen a többiek.

- Köszönöm!- felelte. Anyukájuk még utánuk szólt:

- Közlekedjetek okosan!

- Úgy teszünk!- válaszoltak rá. Fejüket bukósisak óvta.

- Miért van rajtad védőszemüveg? – kérdezte Róka.

- Azért, hogy megóvjon a napsugárzástól és a széltől. – felelte Farkas.

- No meg a bogaraktól és a portól - mondta Sakál.

- Miért van rajtad láthatósági mellény? – tette fel a kérdést Hiúz.

- Mert fő a biztonság. Még a félhomályban is segítséget nyújt. – válaszolta Borz.

- Még egy kulacs vizet és szendvicset is hoztam az útra! – jelentette ki Medve.

- Én is! – Én is!- kiáltották vidáman mindannyian. Így hát elindultak. Az egyirányú kerékpárút az út két oldalán, a közúti forgalomnak megfelelő irányba vezette őket.

Nagyon figyeltek az egyirányú forgalmi rendre, amit segített az útburkolati jel is. Néhány helyen, lakott területen belül kerékpársávon haladtak. Amikor a zebrához értek, leszálltak róla, áttolták, majd a túloldalon ismét visszaültek és tekertek tovább. Már egy jó ideje kerékpároztak. Nagyon jó volt a hangulat. Néha megálltak, beszélgettek, nézelődtek, ettek, ittak, aztán mentek tovább. Nagy szerencséjük volt, hogy a házaik közelében vezetett a kerékpárút.

- Halljátok-e, a közelben legelnek a bárányok, a tyúkok, libák, menjünk ki a legelőre s lakjunk jól isten igazában, míg a gazda megenné előlünk. – ötletelt Róka.

- Ez nem jó ötlet. Nem ezt beszéltük meg a szüleinkkel – jelentette ki határozottan Medve.

- Ki jönne velem?

- Én nem!- felelte Farkas.

- Én nem! – jelentette ki Sakál, Hiúz és Borz.

- Hát jó, akkor maradjunk az eredeti tervnél!

- Az jó lesz. – mondta mindenki.

Ekkor vették észre, hogy Nyest közeledik feléjük az úttest szélén, elég sebesen haladt.

-          Szervusztok!- kiáltotta feléjük, még integetett is nekik.

-          Szervusz! – felelték. Abban a pillanatban egy autó kanyarodott ki a kereszteződésből. Egy nagy fa takarta az útkereszteződésen éppen átszáguldó Nyest. Hatalmas fékcsikorgás hallatszott.

-          Csitt! Csatt! –és Nyest lerepült a bicikliről. Még a fején is átbucskázott.

-          Jaj! Jaj! Jaj! – jajveszékelt a földön. Farkas, Róka, Sakál, Hiúz, Borz, és Medve gyorsan leszállt a kerékpárról, azt a kerítés mellé támasztotta és odafutott a bajbajutotthoz. Ekkor már az autó sofőrje Nyuszt úr is ott volt.

-          Jaj! Jaj! Jaj! – jajveszékelt Nyest. Nyuszt úr tárcsázta a segélyhívót, és ahogy kellett bejelentette mi történt.

-          Mi fáj? – kérdezte Farkas.

-          A karom, a vállam és a lábam.

-          Mindjárt jön a segítség! – így Róka. Szirénázva jött a mentő, és a rendőrautó, szinte egyszerre. Mindenki tette a dolgát.  A mentős alaposan megvizsgálta a sérültet. A rendőr pedig a baleset körülményeiről kérdezősködött és helyszínelt.

-          Szerencsére nem tört el, nem rándult meg, nem ficamodott ki semmije. A zúzódásoktól, horzsolásoktól eltekintve most megúszta.- jelentette ki a mentős. – Máskor legyen figyelmesebb! Egy darabig még lesznek fájdalmai, de pár nap és rendbejön. - Elköszöntek egymástól, ahogy illik és már ment is a dolgára. Sakál felsegítette a pórul jártat, segített leporolni a ruháját.

-          Jó, hogy rajtad volt a sisak! – jelentette ki komoly képpel. – Nagyobb baj is történhetett volna.

-          Ezt most megúsztad! – így Hiúz. Közben a helyszínelők is elmentek. Nyuszt úr is elköszönt. Miután mindenki megnyugodott, mentek a dolgukra. Farkas, Róka, Sakál, Hiúz, Borz, és Medve hazaindult. Hermelin épp a járdán kerékpározott.

-          Hm… megint egy szabálytalankodó. – dünnyögte Farkas.  Mosómedve a túloldalon dudorászva kerekezett a tiltó táblák ellenére.

-          Csak nehogy legyen egy újabb baleset.- háborgott Róka. Görény a buszsávban tekert. Ezt már nem állhatta meg szó nélkül Sakál.

-          Nem tudod, hogy ott nem szabad biciklizni?

-          Te csak ne szólj bele! – fölényeskedett.

-          „Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik!” – felelte Sakál.  

-          Szeretném megismerni a félelmet. Mert azt nem ismerem.- Hallották ezt a beszédet a többiek és nagyot kacagtak.

-           Ó, te, mit beszélsz! A félelmet akarod megismerni?

-          Igen! 

-          Ej, te! Ahogy gondolod! Mi biztosan nem tennénk a helyedben!– azzal tovább tekert a kis csapat. Hamar visszatért a jó hangulat. Mire megérkeztek teljesen feltöltődtek energiával.

-          Nézd, mire hazaértünk, hogy megnőtt Borz önbizalma! – kacagott Medve.

-          Sokkal önállóbb lett, ráadásul felelősségteljesebbnek érzi magát. – jelentette ki Hiúz.

-          Mindannyian edzettebbek, egészségesebbek lettünk! - válaszolta Borz. – Köszönöm, hogy veletek lehettem, nagyon jól éreztem magam.

-          Nagyon szívesen! Mi is jól éreztük magunkat.

Miután megérkeztek oda, ahonnan elindultak, elbúcsúztak egymástól és mindenki hazament. A szüleik már várták.