Krump Liza majdnem sztár lesz

Krump Liza majdnem sztár lesz.

Néhány centiméterrel a föld alatt a krumpli gyerekek békésen szuszogva aludtak, csak a diónyi nagyságú Liza szemei voltak nyitva, mert egy vakondtúrás alagútján át fény szűrődött be, és nem volt nyugta tőle.

Liza tudta, hogy a krumpli gyerekek nem hagyhatják el puha meleg fészküket, egészen felnőtt korukig amikor burgonyaként meg tudják állni a helyüket a világban. Azonban a napfénnyel együtt, az a gondolat is beszivárgott, hogy unalmas itt lent a föld alatt hónapokig várakozni, hiszen kint annyi érdekes dolog vár rá. Felkapaszkodott hát kis kezeivel a résen és elindult világot látni.

Amint így mendegélt a veteményeskertben, megbotlott egy rögben és gurulni kezdett a kert lejtőjén. Csak gurult, gurult és nem tudod megkapaszkodni sehogy sem, hogy talpra álljon.  Addig gurult, amíg egyszerűen csak potty, beesett egy sötét lyukba.  Amikor megszokta szeme a sötétséget, akkor vette észre, hogy egy pincébe jutott és éppen egy öreg gyökér-szakállas vén burgonya közeledett cammogva feléje, hogy felsegítse. 

- Hát te, hogy kerülsz ide fiam, ahol még a kukac se jár? – kérdezte szelíden.

- Elindultam világot látni, de bepottyantam ide. Hogyan tudnék innen kijutni bátyám?

 - Innen sehogy, - felelte az öreg, - csak ha gazdasszony bejön érted és kivisz, hogy krumplilevest, pürét, vagy szalmakrumplit készítsen a gyerekeknek ebédre.

 - Márpedig én nem leszek  holmi krumplipüré! – csattant fel Liza. - Nem ezért indultam útnak. Addig megyek, amíg valami olyan étel lesz belőlem, amit az egész világ ismer és rajong érte.  Híres akarok lenni! – felelte sértődötten Liza.

- Ejnye, de felvágós vagy. Hát jól van, legyen ahogy szeretnéd, mi nem tartóztatunk fel téged.  Menj és tanuld meg a saját héjadon, melyek az igazi jó étkek.  Itt a ganajtúró bogár barátunk, ő szakértő a szállításban. Elgörget téged a város széléig, onnan aztán menj, járd a magad útját.

Krump Lizának nem nagyon tetszett a ganajtúró bogár, mert nagyon orrfacsaró szagot árasztott, de mivel jobb ötlete nem volt, hogyan jusson ki innen, engedte magát elgurítani a városig. Ott aztán elköszönt és gyalog, egyedül ment tovább.

 A zajos utcákon bandukolva kicsit egyedül érezte magát és kezdett elbizonytalanodni, amikor egy szemeteskuka mellett meglátott egy fényesen csillogó csomagolópapírt, amelyen egy burgonya volt meg egy sótartó. Megnyugodott, hogy jó irányba halad.

Nem sok idő múlva, egy parkba ért, ahol vidám gyerekek játszadoztak, almát, diót rágcsálva két labdázás közt.

 Mellettük egy padon, egy másik gyerek kuporgott, sápadt arccal, kezét a hasára szorítva.  Édesanyja dorgálta.  - Mondtam, hogy ne egyél meg egy egészen tasakkal mert megfájdul a hasad.

- Vajon ő mit evett, mitől fájdult meg a hasa.  Biztosan nem almát, diót, mert azt nem csomagolják fényes tasakba, - töprengett Liza de nem tudta kitalálni.  Aztán tovább ballagott.  Kis idő múlva egy élelmiszerbolthoz érkezett. Már messziről meglátta egy óriási plakáton a fényes csomagolást.

 - Ez lesz az! Végre megtaláltam! - ujjongott örömében.  Be is somfordált, csodálkozva, hogy a kilincs nélküli ajtók maguktól nyílnak és csukódnak. Bent egy mozgó lépcső szállította tovább és arra gondolt, mennyivel kényelmesebb utazás ez, mint a ganajtúró bogár görgetése.

 A polcok között haladva, megpillantotta azonban azt a szép csomagolást, amelyre áhítozott. Meg is szólította a benne levő burgonyát.

- Elnézést a zavarásért. Szeretném megjegyezni, hogy csodálatos a csomagolása.  Biztosan ön nagyon keresett termék a boltban, - mondta illedelmesen.

 - Valóban így van, öcskös, - válaszolta a tasakból egy büszke hang.

- Ön valószínűleg egy burgonyapehely, ha jól sejtem, - bátorkodott tovább Liza a kérdezősködéssel.

 - Ha-ha-ha! Hogy micsoda?! Burgonyapehely!  - kiáltott fel hahotázva a hang. - Hát honnan jössz te, hogy engem nem ismersz, amikor nagyvilág sztárja vagyok. Mindenki rajong értem!

- Elnézést asszonyom …- mondta zavarodottan Liza.

-  Látom még külföldiül sem tudsz!  Csipsz a nevem, kérem szépen.  Így hívjál te is, érted kicsike. Így kell mondani, különben senki fogja érteni, hogy miről beszélsz. Csipsz!

 - És ön ugye a boltban a legjobb és legegészségesebb ételek egyike, amelytől nem fájdul meg a gyerekek hasa? – kérdezte Liza, mert eszébe jutott a padon szomorúan ücsörgő kisgyerek.

 - Lárifári! – vágott vissza a hang. - Ki a csudát érdekli a hasfájás! Jó vékonyra szeletelni, jó sok olajban megsütni és jól megsózni. Kis ízesítés, s mire észreveszed, megeszed az egész tasakkal, aztán a sóra jön egy nagy pohár víz, s felejtheted el a háromfogásos ebédet, nincs is rá szükséged! Lehet szaladni és játszani tovább, minek is pazarolnád a drága idődet ebédre!! S az a dallamos ropogás, amikor beleharapsz…, az késztet arra, hogy holnap is megvegyed. Aztán hogy fáj a hasa egy gyereknek!? Kit érdekel manapság a hasfájás, sietni kell, úgysincs idő főzni!

Krump Liza tágra nyílt szemekkel figyelt, és nem jött, hogy higgyen a fülének.

- Kit érdekel? Hát engem. Én nem szeretnék rosszat tenni senkinek! Igenis fontos az ebéd, igenis komoly dolog a hasfájás! – vágott vissza.

- Hát akkor úgy látszik, ez nem a te világod. Minek is vesztegetem veled az időmet, hogy meggyőzzelek.

- Hát ez tényleg nem nekem való. Pedig olyan közel voltam, szinte sikerült nekem is … -mondta Liza csalódottan és elindult kifele a boltból. Hátra sem nézett, annyira csalódott volt. – Nem tudja, mit beszél…- pufogott magában.

Ahogy araszolt kifele bánatosan, a következő polcon zöldségeket pillantott meg. Szerények voltak, néhányan közülük kissé sáros is, de úgy látszott, nem zavarja őket, hogy nincs rikító, csillámló csomagolásuk. Felmászott hát közéjük és befészkelte magát abba a kosárba, amelynek címkéjén ez állt: Újburgonya. Furcsa módon, jól érezte magát a társai között és nem kívánkozott sehova. – Hát persze, hogy sárosak vagyunk, hiszen a föld nevelt minket, - gondolta elégedetten.

Nemsokára arra jött egy kedves hölgy, kosarába pakolta. Liza biztos volt benne, hogy hallotta, amint a hölgy azt mondta: - Finom vajas, petrezselymes krumpli lesz belőle. Boldogan hunyta le a szemét, mert már nagyon fáradt volt a sok viszontagság után.

Álomba szenderült a kosár ringatása közben, és arra gondolt, hogy érdemes volt elindulni erre a fáradságos útra.