Kép forrása: Orosz Dóra rajza
Láng.
Fénylő, fénnyel körbe jár,
hegyes nyelvel, kiabál.
Piros sapkával fején,
izzik a gyufa hegyén.
Táncol jobbra és balra,
sötétet nem akarja.
Fáklyát gyújtana nagyot,
Máglyát sokat, ha hagyod.
Felgyújtja a világot,
heves kedéllyel látod.
Nőttön-nő az ebadta,
falánk, s nagy a pocakja.
Virgonc tüzes és hetyke,
komiszkodik őkelme.
Nyújtózik pipiskedve,
el van magától telve.
Lobbant egyet, és kötött.
a sorsa végleg eldőlt.
Azt érezte nagyra nőt,
mégis hamujába dőlt.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Làszlò Sàndor Irò, költô, meseiró
László Sándor Budapesten született. Hosszú – hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a reptéren a magasban repkedő repülők közelében dolgozott tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket rövid riportokat írt munkatársairól, sportolókról a „Tűzvédelem” című szakmai újságba. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem diákjaként tanári diplomát szerzet, később a Károli Gáspár Ref...