Kép forrása: Orosz Dóra rajza
Láng.
Fénylő, fénnyel körbe jár,
hegyes nyelvel, kiabál.
Piros sapkával fején,
izzik a gyufa hegyén.
Táncol jobbra és balra,
sötétet nem akarja.
Fáklyát gyújtana nagyot,
Máglyát sokat, ha hagyod.
Felgyújtja a világot,
heves kedéllyel látod.
Nőttön-nő az ebadta,
falánk, s nagy a pocakja.
Virgonc tüzes és hetyke,
komiszkodik őkelme.
Nyújtózik pipiskedve,
el van magától telve.
Lobbant egyet, és kötött.
a sorsa végleg eldőlt.
Azt érezte nagyra nőt,
mégis hamujába dőlt.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Mikor jön, nem köszön. Mogorva. Morcos s zsémbel, nagyon goromba. Zúgva zúg, őkelme morogva. Kit utolér, az mind didereg. Mégis jöttéért izgul, remeg, várja a vidám gyerek sereg. Ragyog a fényben h...
Elolvasom
1./ Ott, hol a Szilas-patak ered, s szalad ki lankás rétre, fák közt magában ház áll, rejtve. Vajon kik lakhatnak benne? Anyó, papó s két leányka, velük esett meg e csoda. A csoda, melyről most mes...
Elolvasom
Mari néni, a nagy szájával, ki állt a kertnek kapujába. Sebbel-lobbal szaladt ám oda, biz nem volt neki semmi dolga. Egész naphosszat csak locsogott, mint a vízfolyás úgy csobogott. Fecsegett! Nem ...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Làszlò Sàndor Irò, költô, meseiró
László Sándor Budapesten született. Hosszú – hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a reptéren a magasban repkedő repülők közelében dolgozott tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket rövid riportokat írt munkatársairól, sportolókról a „Tűzvédelem” című szakmai újságba. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem diákjaként tanári diplomát szerzet, később a Károli Gáspá...