Kép forrása: Orosz Dóra rajza
Régen.
Milyen volt itt az élet régen,
kint a méz szagú tarka réten,
a madárhangú erdő szélen?
Néked a sorát elmesélem.
Hiszed vagy nem, rögvest elmondom,
apró kölyökként jó volt dolgom.
A homokban kúsztam, és másztam,
sárban, koszosan kacarásztam.
Hangom zengve szállt kint a szélben,
visszhangozva a messzeségben.
Hívó szó volt száz cimborának,
gyere játszani, hívlak, várlak.
A gyerekhadunk egyre csak gyűlt,
a nap felettünk forrón hevült.
Tarka mező, s erdő csodája,
játékunk mesés palotája.
Bütykös akácfák tüskés ága,
lett rejtekünk fonott homálya.
A lapuló kóborló macska,
a fantáziánk fenevadja.
Jött az éj, ezt álomba rejtse
s a hold a gyermekeket leste.
Pihen a csend, zörgő avaron,
mesél az apa szelíd hangon.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Làszlò Sàndor Irò, költô, meseiró
László Sándor Budapesten született. Hosszú – hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a reptéren a magasban repkedő repülők közelében dolgozott tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket rövid riportokat írt munkatársairól, sportolókról a „Tűzvédelem” című szakmai újságba. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem diákjaként tanári diplomát szerzet, később a Károli Gáspár Ref...