Kép forrása: gyerek rajz
Nagyanyó.
Lengve, szállva, és kerengve,
mesét hoz néked sietve.
Szépen szóljon, ezt kereste,
halkan mondja estelente.
Csendben melléd ül,s duruzsol.
A csodáról szól. Mi másról?
Azt meséli, azt regéli,
ha oda figyelsz, megéri.
Hozzád bújva karja takar.
keze érint, puha avar.
Ő az est, bársonytakaró,
hallgasd, olyan csuda jó.
A múltjáról mesél sokat,
elfeledett vígságokat.
A csodát, benne élt egyszer.
Anyó mondd újra, még egyszer!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Fénylő, fénnyel körbe jár, hegyes nyelvel, kiabál. Piros sapkával fején, izzik a gyufa hegyén. Táncol jobbra és balra, sötétet nem akarja. Fáklyát gyújtana nagyot, Máglyát sokat, ha hagyod. Felgyúj...
Elolvasom
Elmondok nektek egy mesét, a lányról ki mindig csak zsémbelt. Reggel kinyitotta szemét, s dohogott mikor felkelt. Ablakán eső csepp zenélt, ő mérgesen ágyára térdelt. Nagyi gyere! kiáltotta, s az b...
Elolvasom
Itt a tél, itt a tél, a szél titkot mesél. Vacogó hideget, didergő gyereket. Lágy hívó dallamot, apót, ki ballagott. Az úton csendesen, megállva megpihen. Körbe néz, úgy figyel. Örömre, merre lel? ...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Làszlò Sàndor Irò, költô, meseiró
László Sándor Budapesten született. Hosszú – hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a reptéren a magasban repkedő repülők közelében dolgozott tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket rövid riportokat írt munkatársairól, sportolókról a „Tűzvédelem” című szakmai újságba. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem diákjaként tanári diplomát szerzet, később a Károli Gáspá...