Kép forrása: gyerek rajz
Mari néni.
Mari néni, a nagy szájával,
ki állt a kertnek kapujába.
Sebbel-lobbal szaladt ám oda,
biz nem volt neki semmi dolga.
Egész naphosszat csak locsogott,
mint a vízfolyás úgy csobogott.
Fecsegett! Nem csinált egyebet.
Nem szerette a víg gyereket.
Az utcán ide állt, oda állt,
teli torokból, úgy kiabált.
Járt biz a szája, mint a rokka,
táncot a bálba persze ropta.
Zsémbel, kezét rázza s szalad, fut,
nyitva hagyta így a kertkaput.
Zavarta a labda és a síp,
rohan a gyerekhad és visít.
Egy csöppke legény és leányka,
felé fordult, mosollyal várta.
Ölelték, a marcona asszonyt,
szeretetük lelkébe hatolt.
Ezt a mesét írta: Làszlò Sàndor Irò, költô, meseiró
László Sándor Budapesten született. Hosszú – hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a reptéren a magasban repkedő repülők közelében dolgozott tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket rövid riportokat írt munkatársairól, sportolókról a „Tűzvédelem” című szakmai újságba. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem diákjaként tanári diplomát szerzet, később a Károli Gáspár Ref...
Mészárosné Szuda Melinda
2023-06-01 14:49
De kedves történet! Nagyon aranyos befejezése lett! ( Nekem is van egy Mari nénim Dorogon,.....) Melinda