Barion Pixel

Mari néni


Mari néni, a nagy szájával, ki állt a kertnek kapujába. Sebbel-lobbal szaladt ám oda, biz nem volt neki semmi dolga. Egész naphosszat csak locsogot...

Kép forrása: gyerek rajz

Mari néni, a nagy szájával,
ki állt a kertnek kapujába.
Sebbel-lobbal szaladt ám oda,
biz nem volt neki semmi dolga.

Egész naphosszat csak locsogott,
mint a vízfolyás úgy csobogott.
Fecsegett! Nem csinált egyebet. 
Nem szerette a víg gyereket.

Az utcán ide állt, oda állt,
teli torokból, úgy kiabált.
Járt biz a szája, mint a rokka,
táncot a bálba persze ropta.

Zsémbel, kezét rázza s szalad, fut,
nyitva hagyta  így a kertkaput.
Zavarta a labda és a síp,
rohan a gyerekhad és visít.

Egy csöppke legény és leányka,
felé fordult, mosollyal várta.
Ölelték, a marcona asszonyt,
szeretetük lelkébe hatolt.

 

Làszlò Sàndor, Irò, költô, meseiró

László Sándor Budapesten született. Hosszú – hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a reptéren a magasban repkedő repülők közelében dolgozott tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket rövid riportokat írt munkatársairól, sportolókról a „Tűzvédelem” című szakmai újságba. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem diákjaként tanári diplomát szerzet, később a Károli Gáspá...

Vélemények a versről

Mészárosné Szuda Melinda

2023-06-01 14:49

De kedves történet! Nagyon aranyos befejezése lett! ( Nekem is van egy Mari nénim Dorogon,.....) Melinda



Sütibeállítások