Locsoló.
Végre eljött az alkalom,
Bekopogok az ablakon.
Vizes vödröm otthon hagytam,
Ám a kölnit zsebre raktam!
Ne kókadjon a ház lánya,
Rálocsolom a hajára.
Cserébe csak tojást kérek,
Elfogadni nem is félek.
Csokiból van, azt sem bánom,
Nem hagy foltot a ruhámon.
Ha engedi, megöntözöm,
Fizetségét megköszönöm!
Engedélyét rögtön kérem,
Más is vár, ha meg nem sértem!
Kis nyuszi a kalapomban,
Igen vagy nem, mondja nyomban.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egyszer volt, hol volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egyszer egy egér. Az egyszer találkozott egy báránnyal. Megszólal a bárány: Hallod-e te egér? Miért vagy ilyen kicsi? Azt mondja az e...
Elolvasom
Egyszer régen, nagyon régen, valamikor sok száz évvel ezelőtt történt, amiről most mesélni fogok. Akkoriban a fű, a pázsit selymes, üde zöld volt. Égig értek, erőtől, egészségtől duzzadtak a fák. Ezernyi szín...
Elolvasom
A negyedik osztályba új fiú érkezett. Lakatos Karcsi, a kreol bőrű, borzas hajú fiú, aki különösen piszkos ruhájával kivívta az osztály ellenszenvét. Már az első nap kiközösítették. – Büdös vagy. Menj innen!...
Elolvasom
Már javában tartott az ősz, Október is készülődött vissza a felhők közé Időanyó házába, hogy átengedje a helyét Novembernek. Lassan mindenből kifogyott, nem maradt már túl sok napsugár, szellő és eső nála. ...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Edwina amatőr
Magyartanár szerettem volna lenni, de aztán másfelé vitt az élet. Hobbiból, saját magamnak kezdtem kis történeteket lejegyezni.