Locsoló.
Végre eljött az alkalom,
Bekopogok az ablakon.
Vizes vödröm otthon hagytam,
Ám a kölnit zsebre raktam!
Ne kókadjon a ház lánya,
Rálocsolom a hajára.
Cserébe csak tojást kérek,
Elfogadni nem is félek.
Csokiból van, azt sem bánom,
Nem hagy foltot a ruhámon.
Ha engedi, megöntözöm,
Fizetségét megköszönöm!
Engedélyét rögtön kérem,
Más is vár, ha meg nem sértem!
Kis nyuszi a kalapomban,
Igen vagy nem, mondja nyomban.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ahogy a napsugarak kezdtek meleget is adni, a föld alatt szunnyadó kis hagymában megindult a bizsergés. Óvatosan megmozgatta a gyökereit, megszellőztette egymásra simuló rétegeit. "Máris tavasz len...
Elolvasom
Egyszer volt, hol nem volt, messze fent északon élt egy mogorva vénember. Rénszarvasokat tenyésztett egyedül egy tanyán. A magányosan töltött évek során pocakot eresztett, haja és hosszú szakálla h...
Elolvasom
Szikra egy őszi reggelen született a mezőt átszelő vasúti sín mellett. Egyik pillanatban még sehol semmi, aztán elszáguldott a vonat és Szikra ott ücsörgött teljes tanácstalanságban egy fűcsomó kel...
Elolvasom
-„Anyaaaa! Most már oda vagyunk végre érve? Teljesen? És nem úgy, hogy már csak kicsit bírjam ki?” A kis gólya, Cakó esdeklőn nézett anyukájára, miközben fekete pálcika lábai csak úgy reszkettek al...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Edwina amatőr
Magyartanár szerettem volna lenni, de aztán másfelé vitt az élet. Hobbiból, saját magamnak kezdtem kis történeteket lejegyezni.