Lolo új otthont keres

Lolo új otthont keres.

I. rész

Egyszer egy szép napon Lolo (egy gyönyörű ló) elindult világot látni és megtalálni azt a helyet, ahol szívesen élne. Csak egy dologtól tartott, hogy talál-e majd barátokat, ugyanis nem szeretett egyedül lenni.

Ment, mendegélt az úton, már nagyon megéhezett és fáradt is volt. Gondolta, megáll egy picit pihenni, majd tovább kutat valami élelem után. Ekkor feltűnt előtte egy róka, aki így szólt:

• Szia! Én Rudi vagyok, hát te ki vagy, nem láttalak még erre?
• Lolo vagyok, – válaszolt bátortalanul.
• És mi járatban itt felénk?
• Azt a helyet keresem, ahol szívesen leélném az életem.

A róka már a következő kérdést tette volna fel, mikor megjelent egy bárány és egy gyönyörű pillangó.

• Sziasztok! – köszönt a bárány. - Róka, téged már ismerlek, de ki az új barátod?
• Ő Lolo, most ismertem meg.
• Én pedig Bee vagyok.

Ekkor a pillangó is közbevágott:

• Engem be sem mutattok? Én Pille vagyok.
• Sziasztok – köszöntötte őket Lolo -, már régóta úton vagyok és nagyon megéheztem. Tudnátok nekem segíteni, hogy hol találok valami élelmet.

Pille így szólt:

• Várjatok csak! Mindjárt repkedek kicsit és megnézem van-e valami finomság a közelben.

Hamar vissza is jött, és a következőket mondta:

• Rudi, Bee, gyertek velem! – majd mindhárman eltűntek.

Lolo csak nézett utánuk és azt hitte, hogy új barátai már faképnél is hagyták. De nem így történt,… mert hamarosan egy-egy marék friss fűvel tértek vissza, amivel megetették.

• Nagyon köszönöm! – mondta Lolo, miután megette az utolsó szálig. – Nem tudtok egy helyet, ahol kipihenhetném magam, mielőtt tovább megyek? – kérdezte és ásított egy nagyot.
• Gyere és aludj nálam – mondta Bee.
• De ne siess annyira, ismerd meg a többieket is! – vágta rá Rudi.
• Így van, annyi kedves barátunk lakik még erre! – bátorította Pille is.
• Szívesen megismerném őket – mondta Lolo.
• Tarthatnánk pénteken egy pikniket, ahol találkozhatnál a többiekkel. Mit szólsz? – javasolta Rudi.
• Ez szuper ötlet! Készíthetnénk meghívó plakátokat. – örömködött Pille.

Bee is nagyon lelkes volt:

• Tudom, hogy hova tegyük a plakátokat, és biztos sokan el fognak jönni.
• Nagyon kedves tőletek – hatódott meg Lolo.

A megbeszéltek szerint elkészültek a plakátok, amiket közösen ki is helyeztek, majd elköszöntek egymástól és elindultak hazafelé. Lolo pedig követte Bee-t, aki kedvesen felajánlotta, hogy aludjon nála. Mindannyian izgatottan várták a péntek délutánt.

II. rész

 Néhányan találkozót beszéltek meg délutánra. A tisztásra menet Brutus figyelmes lett az egyik plakátra. Megállt és megnézte, hogy miről szól.

Annyira lelkes lett, hogy szinte vágtatott a többiek elé. Mikor odaért, meg sem tudott szólalni hirtelen, annyira szuszogott.

Nem is jutott volna szóhoz, mert a többiek szinte egymás szavába vágtak.

• Ti is láttátok a meghívót? – kezdte Ordas.
• Mi együtt jöttünk Uhu-val és igen, olvastuk mi is. – vágta rá izgatottan Robin.
• Igen, de én észre sem vettem volna, ha nem szól nekem Robin – mentegetőzött Uhu.

Eddigre Brutus is levegőhöz jutott, és azt kérdezte:

• Ugye megyünk mind??? Én olyan kíváncsi vagyok! Hisz lehet, hogy rokonok vagyunk Lolo-val. – lelkendezett.
• Igen, igen, igen! - hangzott mindenkitől a válasz.

Éppen ekkor dudorászva megérkezett Őzi.

• Sziasztok! Bocsánat, hogy elkéstem, de olyan szép virágokat láttam útközben, hogy megálltam kicsit gyönyörködni bennük. – magyarázkodott.
• Képzeld, buliba megyünk, te is jössz? – kezdte mindjárt Robin.
• Persze!!! Tudjátok, hogy én minden buliban benne vagyok! – helyeselt Őzi.

Éppen kérdezte volna részleteket, de Brutus közbevágott:

• De ilyen koszosan nem mehetek Lolo elé. – szomorkodott.
• Ne búsulj, nem olyan vészes – vigasztalta Ordas.
• Ha viszont zavar téged, én szívesen letisztogatlak. – ajánlotta fel Uhu.
• Én is segítek, de biztosan Ordas és Őzi is! – mondta Robin.
• Így van, persze, hogy segítek! - vágta rá Ordas.
• Ebben is benne vagyok, akárki is legyen az a Lolo – folytatta Őzi.

Neki is álltak szépen megtisztítani Brutus-t, aki nem győzött hálálkodni:

• Igazán kedves tőletek, most már nincs miért szégyenkeznem!
• Akkor találkozzunk a kerti party-n pénteken. – mondta búcsúzóul Uhu.
• Rendben, időben ott leszek. – lelkendezett Robin.
• Én is sietni fogok, mert már nagyon várom! – mondta Ordas.
• Kérlek, hogy odafelé gyere be értem Uhu, mert nem szeretnék onnan is elkésni! – kérte Őzi.

Ezután búcsút vettek egymástól.

Mindegyikük a leendő piknikről ábrándozva indult hazafelé. Őzi Uhuval ment, aki útközben elmesélte neki, hogy milyen buliba is mennek.

III. rész

Béci az út mentén legelészve azon szomorkodott, hogy ma mennyire unatkozik.

Ekkor a fa mögül kiugrott elé Dörmögő. Béci nagyon megrémült, de hirtelen meg is nyugodott, mikor látta, hogy csak egyik jó barátja akarta megviccelni.

• Ne ijedezz, csak én vagyok! – nevetett Dörmögő.
• Nem vagy vicces! Majdnem félrenyeltem ijedtemben! – pirított rá Béci.

Arra lettek figyelmesek, hogy Misi és Kalán épp azon versenyeznek, hogy melyikük ér oda előbb hozzájuk.

• Nyertem, nyertem! – ujjongott Misi.
• De nem sokon múlt – vigasztalta magát Kalán.
• Sziasztok! – üdvözölte az újonnan érkezőket Dörmögő. – Nincs kedvetek meglátogatni Szimbát? – kérdezte.

Béci nagyon megörült, mert ma tényleg nagyon unatkozott, ezért rá is vágta rögtön:

• Menjünk! Olyan rég találkoztunk vele úgyis.
• Persze, szívesen, a múltkor is olyan jól éreztük magunkat vele. – mondta Kalán.
• Én már azt sem tudom, mikor láttam utoljára, ezért én is megyek veletek, jókat szoktunk játszani. – ujjongott Misi.

Így elindultak mind a négyen, hogy felkeressék Szimbát. Útközben megláttak valamit a fára felszúrva. Közelebb érve Béci elkezdte betűzni az ott látottakat:

• M-E-G-H-Í-V-Ó!
• Meghívó???? De hová? És mikor? – kíváncsiskodott Misi.
• Úgy látom, hogy egy LOLO nevű lónak rendeznek bulit pénteken. – csodálkozott Dörmögő.
• De hát ma van péntek!!! És mi is mehetünk? – értetlenkedett Kalán.
• Nincs itt, hogy kinek szól, így gondolom bárki mehet, akinek kedve van! – mondta Misi.
• Szóljunk Szimbának is, lehet, hogy ő még nem is tud róla! – javasolta Béci.

Mindenki egyetértett, és mivel még volt egy kis idő a party kezdetéig, sietve indultak tovább Szimbához. Ő épp a délutáni szunyókálásból ébredt és meglepődött a váratlan vendégek miatt.

• Hát ti mi járatban erre? – kérdezte.
• Játszani indultunk hozzád… - kezdte Kalán.
• De képzeld mi történt… - vágott közbe Béci.
• Hééé, szép lassan, hogy megértsem! Mondd csak Misi, miről beszélnek a többiek? – állította le őket Szimba.
• Szóval az úgy volt, hogy játszani indultunk hozzád, de közben megláttunk egy plakátot. – hadarta el Misi.
• Milyen plakátot? – értetlenkedett Szimba.
• Meghívót egy mindjárt kezdődő kerti party-ra. Ugye velünk tartasz? – magyarázta Kalán.
• Nem terveztem mára semmi fontosat, így szívesen veletek tartok. – válaszolta Szimba.

Útközben elmesélték neki a többiek, hogy egy Lolo nevű ló tiszteletére rendezik a bulit. Mire odaértek, már az erdő összes többi lakója ott volt. Beszélgettek, fogócskáztak, játszottak.

Mindenki nagyon kedvesen fogadta Lolo-t, aki úgy döntött, ennél jobb helyet, és ennél jobb barátokat nem is kívánhatna magának, így örökre Mosolyvár lett az otthona.