Móric táborozni megy

Móric táborozni megy.

Móric táborozni megy

Erdő szélén, tölgyfa hegyén, lakott egy kis mókus legény. Móric az ő becsületes neve, és róla fog szólni ez a mese.

  Közeledett a nyár, amit sok gyerkőc nagyon várt a vakáció miatt. Móric mégsem volt felhőtlenül boldog. Kicsit szomorkodott, mert tudta, hogy ilyenkor kevesebbet találkozhat a barátaival.

  Egy nap mégis nagyon boldogan sietett haza az iskolából. Az történt ugyanis, hogy a tanárnő egy fontos papírt küldött a szülőknek. Ezen a kis papiroson egy kérdést kellett megválaszolni. Emiatt a válasz miatt volt olyan izgatott Móric.

  Amint hazaért, azonnal anyukájához rohant, és csak úgy dőlt belőle a szó:

• Anya, anya! Képzeld mi történt – kezdett bele azonnal.
• Móric szusszanj egyet, alig érteni, amit mondasz, annyira lihegsz. – csitította Mimi, a mókus mama.

  De hiába, Móric csak folytatta:

• Nagyon fontos dolog történt az iskolában! Nelli néni ma elmondta, hogy tábort szerveznek, ahova bárki mehet, akinek kedve van, és elengedik a szülei. Ugye mehetek???? – tette fel azonnal a kérdést.
• Tábor? Hisz te még nem aludtál eddig sehol nélkülünk. Biztosan szeretnél menni?
• Igeeen!!! Hisz sok barátom is ott lesz. Nelli néni azt mondta, hogy csupa izgalmas dolgot szoktak ott csinálni. És képzeld, sátorban aludnánk! Annyira izgalmas! – lelkendezett Móric.

  Majd Mimi mama kezébe nyomta a cetlit az üzenettel, ami így hangzott:

„Kedves Szülők!

Iskolánk a tavalyi évhez hasonlóan ismét táborozást szervez.

Kérem, jelezzék, hogy ezen, gyermekük részt kíván-e venni :

igen / nem

Köszönettel: Nelli Néni”

  Miminek szinte érkezése sem volt elolvasni, Móric már türelmetlenül újra azt kérdezte, hogy:

• Ugye mehetek?

• Persze, menj csak, biztosan jól fogod érezni magad! Gyerekkoromban én is élveztem a táborozást – válaszolta anyukája.

  Móric másnap örömmel újságolta az iskolában, hogy ő is megy sátorozni. Aznap szinte egész nap erről beszélt mindenki. Tervezgették, hogy mi mindent fognak együtt csinálni.

  A szünetig hátralevő idő lassan telt. Nagyon várták az indulás napját.

- - - 

  Végre elérkezett a várva-várt reggel. Móric hamar elkészült, hisz korán kelt, mert alig tudott aludni éjszaka az izgatottságtól.

  Elbúcsúzott szüleitől, és egész úton azon járt az esze, hogy vajon milyen élményekkel fog gazdagodni ezalatt a hétvége alatt.

  Az iskola előtt már várta őket egy busz, melynek ajtajában ott állt Nelli néni, aki számolta az érkező diákokat. A kis nebulók gyorsan leültek, hogy mihamarabb indulhassanak. A tanító néni ugyanis azt ígérte nekik, hogy érkezés után vár rájuk egy jó kis móka. Ők ettől még izgatottabbak lettek, de ekkor még nem sejtették, mire gondolt.

  Az út nem tűnt hosszúnak, mert közben jól elbeszélgettek és nagyokat nevettek. A busz egy nagy tisztás mellett állt meg, amit egy gyönyörű fenyveserdő vett körül. Amint megérkeztek és leszálltak, Nelli néni a következőket mondta:

• Gyerekek, arra kérlek benneteket, hogy alkossatok 3 fős csoportokat, ugyanis hármasával fogtok aludni egy sátorban.

  Móricék kíváncsiak voltak, hogy mi lehet az a jó kis móka, amit a tanító néni korábban említett, emiatt gyorsan megtették, amit kért, bízva benne, hogy minél előbb elárulja nekik.

  Nem is kellett sokáig várniuk, mert már jött is a következő „feladat”.

• Szóval, arra kérnélek benneteket - szólt a tanár a kíváncsi gyerekekhez -, hogy a következő rajz alapján, minden csapat állítsa fel a saját sátrát! Úgy gondolom ez jó móka lesz! Természetesen segítünk azoknak, akiknek nem sikerül egyedül – ezután egy képet adott minden csoportnak.

  A fiatalok meglepődtek, mert teljesen más mókára számítottak. Megszeppenve álltak ugyan neki a sátorépítésnek, de közben már tényleg mókásnak bizonyult a dolog. Például nagyon viccesnek találták, mikor valakinek összeborult a már majdnem kész építmény. Ilyenkor jót nevettek, majd segítettek egymásnak újra felállítani. Végül az összes sátrat sikerült felépíteniük.

  Mire végeztek, a nap is lemenőben volt már. Megbeszélték, hogy vacsora után tábortüzet gyújtanak, és közösen énekelnek. Így is tettek, és mire eljött a takarodó ideje, már mind nagyon el voltak fáradva.

- - - 

  Másnap reggel egy trombitával fújtak ébresztőt. Sokan hirtelen azt sem tudták, hogy hol vannak, de mikor rájöttek, pillatok alatt felöltöztek.  A megbeszéltek szerint ugyanis reggel a rét közepén volt a gyülekező. Itt mondták el nekik az aznapi programot.

• Jó reggelt, gyereket! Remélem jól aludtatok, és ki tudtátok pihenni magatokat! Ma ugyanis túrázni fogunk. Van itt a közelben egy hegy, aminek a tetejéről nagyon szép a kilátás egy kis tóra.
• Hurrá, hurrá! – kiáltotta szinte mindenki egyszerre.
• Ezzel még nincs vége! – csitította őket Nelli néni. – Le is fogunk menni ahhoz a tóhoz. Ott pedig szabad program lesz a hazaindulásig.

  A gyerkőcök már el is kezdtek arról tanakodni, hogy mit fognak csinálni a tóparton.

• Lehet labdát, papírsárkányt, könyvet vagy bármi mást hozni, amivel jól érzitek magatokat.

  Néhány fiú meg is beszélte, hogy ők szívesen fociznának. Móric felajánlotta, hogy ő elviszi a születésnapjára kapott labdáját.

  Kaptak fél órát indulás előtt, hogy vonuljanak vissza a sátrukba, és készítsék össze, amit vinni szeretnének.

  Ezután Nelli néni és egy másik tanár, elemózsiás csomagot osztott mindenkinek, amiben volt szendvics és innivaló.

  Egészen a hegy lábáig dalolva tették meg az utat. Elindulak felfele. Néhányan nagyon gyorsan haladtak, de voltak olyanok is, akik nehezebben vették az akadályt. Nekik a többiek segítettek vinni a csomagjukat. Végül mindannyian felértek a csúcsra, ahonnan meglátták a tavacskát, ami az úticéljuk volt.

  Mivel nagyon elfáradtak, mielőtt elindultak volna lefelé, leültek piknikezni egyet. Kicsit kipihenték magukat, azután újra útra keltek.

  Lefelé már mindenki vidáman és lelkesen haladt. Mikor a tópartra értek, Nelli néni a következőket mondta:

• Az a kérésem gyerekek, hogy csak olyan távolságra menjetek, hogy még jól lássuk egymást! Én gallyakból tutajt fogok építeni, amit majd vízre bocsátunk. Akinek van kedve, csatlakozhat hozzám.

  Néhányan focizni kezdtek, mások sárkányt eregettek. A mi kis Móricunk, néhány társával együtt pedig a tutajépítésben segédkezett.

  Csak úgy repült az idő játék közben. Ideje volt, hogy visszainduljanak a táborba. Nem ugyanazon az úton mentek, amin jöttek. Volt egy egyszerűbb út. Meg lehetett ugyanis kerülni a hegyet. Így viszont átélhették hegymászás izgalmát is.

  Mire visszaértek, már szinte rájuk esteledett. Közösen ismét tábortüzet gyújtottak, és szalonnát sütöttek vacsorára. Azután beszéltettek egy jót. Mindenki elmesélte, hogy mi tetszett neki aznap a legjobban. Mivel tartalmas nap volt, és jól elfáradtak, mindenki jót aludt aznap éjjel.

- - - 

  Az utolsó nap reggelén szomorúan pakolták össze a holmijukat és szedték szét a sátrakat. Szívesen maradtak volna még néhány napot, de így is nagyon szép élményekkel gazdagodva készültek a hazaútra.

  Új barátságok szövődtek, a régiek megerősödtek. Mindannyian egyetértettek abban, hogy ez egy csodálatos hétvége volt.