Halmainé Pohiba Ildikónak hívnak. Móri lány vagyok.  Már nagyon régóta fejezem ki rímekben, amit érzek. De azelőtt csak bizonyos alkalmakkor (szülinap, évforduló, stb.) leptem meg kedves ismerőseimet. Ezek a köszöntők mindig nagyon személyesre, és pozitívra sikerültek, ezért szinte elmaradhatatlan volt a sírás. Persze ezek örömkönnyek voltak!  Nem panaszként említem, de nem volt mindig könnyű az Életem. Sokan vagyunk ezzel így, tudom! De büszke vagyok rá, hogy a pozitív gondolkodásomnak köszönhetően, mindig mindenen sikerült túllendülnöm. Sőt még másoknak is jutott az erőmből. 

2020-ban elkezdtem verseket írni, melyeket többnyire a bennem felszakadt emlékek ihlettek. Azóta közel 30 vers született. Amit el lehet még mondani róluk, hogy mind egytől-egyig pozitív kisugárzásúak, a néha nagyon is mély gondolatok ellenére. Sorra kaptam a pozitív visszajelzéseket. Ez adott elég bátorságot ahhoz, hogy induljak az Irodalmi Rádió pályázatán, ahol sikeresen szerepeltem. Két antológiába is bekerült 1-1 alkotásom. Ezután interjút készítettek velem a székesfehérvári Vörösmarty Rádióban. Úgy érzem, hogy ez csak a kezdet!  

Egyik nagy vágyam és célom, hogy egy zsebkönyv formájában ott lapuljanak sokak táskájában a verseim. Akár a buszon, egy váróteremben, vagy a parkban egy padon ülve - mikor "összecsapnak a hullámok" - mindig kéznél legyenek, és erőt adjanak a tovább lépéshez. Hiszen őszinte meggyőződésem, hogy a megfelelő szavak, a megfelelő pillanatban, mindenre megoldást jelenthetnek. 

De annak oka, hogy most ezen az oldalon olvasod a bemutatkozásom, nem más, mint egy másik  nagy célom. Kislányom ugyanis azzal állt egyszer elém, hogy „Anya, nem szeretnél gyerekkönyvet írni, ilyen pozitívos mesékkel?” Na ekkor elindult az a bizonyos kis hangya, hogy miért is ne. J

Hamarosan írtam is egy mesét és egy verset gyerekeknek. Ez is valaminek a szuper kezdete, és talán a meskete.hu egy szuper állomása lesz az utamnak.