Valóra vált álom


https://webshop.meskete.hu

Peti születésnapjáig már csak pár nap volt hátra. Édesanyja egyik reggel bement a szobájába, leült mellé az ágyra és ezt kérdezte tőle:

Drágám, hamarosan születésnapod lesz, van valami, amire nagyon vágysz?

Petinek felcsillant a szeme, mert persz...

Kép forrása: feepik.com

Peti születésnapjáig már csak pár nap volt hátra. Édesanyja egyik reggel bement a szobájába, leült mellé az ágyra és ezt kérdezte tőle:

  • Drágám, hamarosan születésnapod lesz, van valami, amire nagyon vágysz?

Petinek felcsillant a szeme, mert persze, hogy tudott volna sorolni vagy ezer dolgot, de a következő pillanatban már szomorúan hajtotta le fejét, és szótlanul nézett maga elé. Eszébe jutott, amire ő vágyik, azt a szülei sajnos nem engedhetik meg maguknak. Az volt ugyanis a legnagyobb álma, hogy legalább egyszer kipróbálhasson egy elektromos kisautót. Az oviban hallotta, hogy Kristóf nemrég azt kapott. Mindenkinek mesélte, hogy milyen szuper járgány, és hogy az apukája gyakran leviszi a térre, hogy ott játszhasson a barátaival.  

Anyja azonnal észrevette milyen szomorú lett a kisfia. Faggatni kezdte:

  • Mi az Petikém, mi bánt? Hisz örülnöd kéne, hamarosan 5 éves leszel!

A fiú, fiatal kora ellenére érezte, hogy anyukája kellemetlenül érezné magát, amiért nem tudja megadni azt, amit annyira szeretne. Felnézett és a következőket mondta:

  • Semmi baj sincs anyukám, csak egy pillanatra elgondolkodtam, hogy a sok kívánságom közül melyiket is mondjam. Melyik a legfontosabb számomra. De most már tudom! Egy új homokozó készletet szeretnék kapni, és a születésnapomon szeretnék elmenni a játszótérre.
  • Rendben, kicsim! Meglátom, mit tehetek! – mosolyodott el anya, és kicsit megkönnyebbülve puszilta homlokon fiát.

 

Másnap Petink az oviban csak szótlanul játszott az egyik sarokban. Hiába kérdezték, nem mondta el senkinek, hogy mi ennek az oka.

Délután Kati mama ment érte, mert aznap a szülei sokáig dolgoztak. Ő is észrevette, hogy valami nem stimmel. Unokája máskor fülig érő mosollyal fogadta, most viszont szótlanul kézen fogta és hazáig csak kullogott mellette. Pedig tudhatta, hogy mami ilyenkor mindig valami finomságot készít neki. Imádta a palacsintát. Legutóbbi találkozásukkor meg is beszélték, mikor legközelebb megy hozzá Peti, csinál kakaósat és túrósat is. Ugyanis ez a kettő volt a kedvence.

Meglepetésére Peti ma egyikből sem akart enni. Annyit kért csak, hogy had nézzen mesét, míg szülei érte nem jönnek. Ez már felettébb furcsa volt, hisz mindig nagyon szeretett az udvaron a Bella kutyussal játszani és fára mászni. Alig lehetett becsalni a lakásba.

Ezt már mami sem hagyta szó nélkül:

  • Mi történt veled Petyka, – egyedül ő szólíthatta így – talán beteg vagy?

Először nem akart válaszolni a fiú, de imádta a nagymamáját, - és vele amúgy is mindig olyan jókat lehet beszélgetni, gondolta – így hát beavatta a dologba. Elmesélte, hogy bántja az is, amiért nem mondott igazat az édesanyjának, de a szomorúsága fő okát is. Miszerint valószínűleg soha nem fog teljesülni az álma, és nem lesz lehetősége kipróbálni egy elektromos kisautót.

Nagyi a következőképp reagált:

  • Két dolgot mondok neked kisunokám. Egyik, hogy büszke vagyok rád, amiért ilyen jó szíved van, és nem akartad szüleidet kellemetlen helyzetbe hozni. Másik pedig az, hogy soha ne mondj le az álmaidról! Neked semmi más teendőd nincs, mint az, hogy higgy benne! Annyira higgy, hogy ne legyen más esélye, csak megvalósulni!
  • De hisz ennek semmi értelme! – vágta rá a fiú.
  • De igenis van! – kontrázott rá rögtön a nagyi. Nem kell tudnunk előre, hogy a vágyaink miképp fognak teljesülni. Egyszerűen csak mindenféle kétkedés nélkül el kell hinnünk, hogy a vágyott dolog sikerülni fog.

 

Ezt Peti ekkor még nem igazán értette, de attól a naptól kezdve, jobban bízott, mint valaha. Már szinte látta maga előtt, ahogy „száguldozik” egy ilyen kisautóval. Gyakran le is rajzolta és a barátainak is mesélt róla, hogy ő egyszer biztosan ki fog próbálni egy ilyen járgányt.

 

Eljött a nagy nap! Azon a reggelen, anya és apa együtt ébresztették a szülinapost. Ez azért is volt meglepetés, mert apukája ilyenkor már el szokott indulni a munkába. Ma mégis megoldották, hogy együtt köszöntsék az ünnepeltet. Peti ettől nagyon boldog volt! Mikor pedig a tortát is meglátta, amin 5 gyertya égett, alig hitt a szemének. Szinte pont olyan kisautót ábrázolt, mint amit ő már vagy ezerszer lerajzolt.

  • Gyorsan fújd el a gyertyákat és kívánj valamit! – mondták szinte egyszerre a szülei.

Ünnepeltünk így is tett, és olyan erősen gondolt a kívánságára, hogy annak más esélye ne is legyen, mint megvalósulni – ahogy azt Kati mamától tanulta.

 

Az ajándékot is megkapta, és a csomagolópapírból egy szuper homokozókészlet került elő. Peti most már nem volt szomorú, alig várta, hogy délután menjenek a játszótérre és kipróbálhassa az új játékot.

 

Ovi után anyukája ment érte, és a megbeszéltek szerint magával vitte a homokozó szettet. A játszótér ugyanis pont ellenkező irányban volt, így nem kellett még azért is hazamenniük.

Mikor odaértek, több barátja is szaladt elé, hogy meghúzzák a fülét a szülinaposnak, és kezdődhessen a játék. Hamar bele is merültek az alagút- és várépítésbe. Nagyon jól érezték magukat.

 

Egyszer csak ismeretlen hangra lettek figyelmesek. Mindannyian felnéztek. Peti felállt és azt hitte káprázik a szeme. Egy számukra ismeretlen kisfiú gurult be a játszótér kapuján egy elektromos kisautóval. Petinek torkában dobogott a szíve. Nem tudta, hogy az izgatottságtól, vagy az irigységtől. Erőt vett magán és újra visszaült homokozni. Nagyon kellett koncentrálnia, hogy ne sírja el magát.

A játékkal az ismeretlen fiú megállt a homokozó mellett és a következőket mondta:

  • Sziasztok! Bence vagyok. Nem rég költöztünk ide és még nem ismerek itt senkit. Megengeditek, hogy veletek játszam?

A gyerekek szinte kórusban válaszoltak:

  • Persze, gyere csak! – mondták többen.
  • Tudsz várat építeni? – kérdezte Ákos.
  • Vagy esetleg az alagútépítésben vagy jobb? – hangzott rögtön a következő kérdés.
  • De a homokozószett Petié, tőle is meg kell kérdezni, hogy játszhatsz-e vele! – szólt egy eddig szótlan kisfiú.

Peti emlékezett még az érzésre, mikor ő volt az „újfiú”. Akkor neki is jólesett, hogy hamar befogadták. Ezért így szólt:

  • Szia! Peti vagyok! Gyere és nyugodtan játssz velünk!
  • Köszönöm! – mondta mosolyogva Bence, és hozzátette. Természetesen ti is játszhattok az autómmal. Mehettek vele felváltva most is és bármikor, ha együtt vagyunk itt a játszótéren.

 

Petink alig hitt a fülének! Azon a napon végre megértette, hogy miről beszélt az ő drága nagyija. Ettől kezdve többé nem volt benne kérdés, hogy mit kell tennie, ha valamit nagyon szeretne elérni.

Soha többé nem kételkedett az álmai megvalósulásában. Hisz már jól tudta, nem kell mást tennie, minthogy hálával fogadja, amit kap, kételkedés nélkül hisz az álmaiban, és a sors meg fogja adni neki, amire csak vágyik.

 

PILDIKÓ, amatőr vers- és meseíró

Halmainé Pohiba Ildikónak hívnak. Móri lány vagyok. Már nagyon régóta fejezem ki rímekben, amit érzek. De azelőtt csak bizonyos alkalmakkor (szülinap, évforduló, stb.) leptem meg kedves ismerőseimet. Ezek a köszöntők mindig nagyon személyesre, és pozitívra sikerültek, ezért szinte elmaradhatatlan volt a sírás. Persze ezek örömkönnyek voltak! Nem panaszként említem, de nem volt mindig könnyű az Életem. Soka...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!