Kép forrása: scx.hu
Locsolóvers.
Húsvét reggelén útrakeltem,
hogy a lányokat rózsavízzel hintsem.
Addig megyek, míg el nem fogy a kölni,
ha megengeded, téged sem hagylak elhervadni.
Locsolásért cserébe nem várok mást,
mint egy szépen festett hímes tojást.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Volt egyszer egy korhely szabómester, akinek egész álló nap csupa dinom-dánom s aki egyre ivott, mint a kefekötő. Biz ő kigyelme addig ivott, míg utóljára házát, szőlejét, pincejét, marháit, utóljá...
Elolvasom
Egyszer volt egy szegény embernek egy fia. Azt mondja az anyjának:- Tarisznyáljon fel, édesanyám, szegények vagyunk, elmegyek bujdosni, szolgálatot keresni.Feltarisznyál az anyja, s elmegy hetedhét ország e...
Elolvasom
A Szen’mártoni Kerekerdőbe végre-valahára megérkezett a tavasz. Elolvadt a hó, az erdő fái pedig álmosan nyújtóztatták ágaikat, és sugdolózni kezdtek:- Ti is hallottáto...
Elolvasom
-Nahát, hogy itt mennyi szín van! Még soha életemben nem láttam ennyifélét! Az alapszíneket ismerem, de itt látok olyat is, aminek még a nevét sem tudom. -Majd arra is sor kerül, kicsi hegyező! E...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: PILDIKÓ amatőr vers- és meseíró
Halmainé Pohiba Ildikónak hívnak. Móri lány vagyok. Már nagyon régóta fejezem ki rímekben, amit érzek. De azelőtt csak bizonyos alkalmakkor (szülinap, évforduló, stb.) leptem meg kedves ismerőseimet. Ezek a köszöntők mindig nagyon személyesre, és pozitívra sikerültek, ezért szinte elmaradhatatlan volt a sírás. Persze ezek örömkönnyek voltak! Nem panaszként említem, de nem volt mindig könnyű az Életem. Soka...