Medvehalom

Medvehalom.

Erdő szélén medve család,

izgatottan várta pici bocsát.

Végül megszületett a kis drága,

így teljesült a szülők régi álma.

Gyorsan cseperedett a kis jövevény,

de elég ügyetlenke volt szegény.

Ha például fogócskát játszottak,

mindig ő volt, kit először megfogtak.

Bújócskánál is hamar lebukott,

mert valamilye mindig kilógótt.

Gúnyolták is gyakran a társai,

ezért már csak ritkán állt be játszani.

Mindig azon törte a kis fejét,

miként győzhetné le ügyetlenségét.

A labdázást szinte mindegyikük szerette,

így a focizás volt sokuk kedvence.

Egyszer meccs közben a labda,

begurult egy sötét barlangba.

Nagyon ijesztő volt a bejárata,

ezért csak állt előtte az egész banda.

Egyiküknek sem volt mersze bemenni,

így mindenki, valaki mást akart beküldeni.

Máskor ugyan gyakran versengtek,

most maguktól mégsem jelentkeztek.

Jó ideje azon tanakodtak,

hogy talán sorsot húzzanak?

Ekkor hallották meg valaki bátortalan hangját,

hogy ő szívesen kihozná azt a begurult labdát.

Megfordultak, és meglepve látták,

kinek sikerült összeszedni a bátorságát.

A sor végéről lassan lépdelt előre,

 a mi kis mesénk igazi hőse.

Kétkedve néztek rá a többiek,

hisz őt tartották eddig a legügyetlenebbnek.

A mi kis bocsunk nagyokat sóhajtva,

egyenesen bement a rémisztő barlangba.

Pár perc elteltével már jött is kifelé,

és örömmel gurította a labdát a többiek felé.

Azok hirtelen nagy ünneplésbe kezdtek,

és a sok gúnyolódásért azonnal bocsánatot kértek.

Ekkor elhangzott a vidám felkiáltás:

„hahó, kicsi a rakás!!!!”

Vidáman ugrani kezdtek egymás hátára,

a végén már hasonlítottak egy medvehalomra.

Lehet, hogy a mi kis bocsunk ügyetlenke,

de elmondhatjuk, a legbátrabbak egyike.

Ettől kezdve már szívesen játszottak vele,

és mindig számíthatott a többiek segítségére.