Löszfal szépe

Löszfal szépe.

                        Löszfal szépe

Türkíz színek szivárványa, meredek falak királya,

Hosszú füttye messze hallik, Duna mentén elhallatszik.

Kedvence a napsütés, gyönyörű kék, tiszta ég,

Ilyenkor a színes szárnyát, mint vitorlát, feszíti át.

Kora reggel felröppen és egész nap szüntelen,

Szeli-szeli a tiszta eget, fák ágán csak néha pihen,

Csapatokba járnak sokan, löszfal fölött minduntalan.

Így volt egy május délután, mikor egy gyurgyalag nagyot kiállt:

„Fütty, gurgula, napsütés, hol a párom az a szép?

Fogtam neki szöcskét, legyet, szép asszonyok ide gyertek!“

Rá is talált a párjára, s szivárvány színű ruhája,

Csak úgy fénylett, ragyogott, a nász napján csillogott.

Jó pár hét elteltével, hosszú munka erejével,

Elkészült a löszlakás, mit a két hosszú csőr csak ás,

Ásott, vásott, dolgozott s méterek alatt sem kopott.

Vékony hosszú alagút s a végén egy kicsi lyuk,

Icipici löszlakás, meleg fészek, puha vár.

Telis-tele szöszmöszökkel, sok kutya és macskaszőrrel,

Pihe-puha madár tollal, fiókáknak meleg ággyal.

Várva várják már a költést, fiókáik éledését…

De ekkor a nyár közepén, nagy ház épül löszfal mentén.

Húzzák fel a falakat, ember épít, magasat…

Pince, földszint, emelet, nyár végére kész lehet,

A madárpár nagyon izgul, hallják a zajt, torkuk szorul.

Nincs sok hátra talán pár hét, és kibújik a kis nép,

Ha van egy kis szerencséjük, a felső szint, még meg nem épül,

Míg a kicsik kopogtatnak, s tojáshéjból ki nem bújnak.

Egyszer aztán nyári reggel, dolgozik gép, traktor, ember.

Madárpapa magasan száll, alig hiszi mit fentről lát.

Hosszú füttye messze hallik, Duna mentén elhallatszik,

Hisz kibújt a sok színes csőrös, kék, sárga, zöld meg vörös,

Most már együtt van a család, löszfal fölé messze elszáll.

Jövőre már mennek tova, oda hol nincs embernek nyoma