Lotti az új kis lakó

Lotti az új kis lakó.

Egy nyári reggelen Emma kedvenc tyúkja, túl hamar lemászott az alvó helyéről. Kicsatangolt a kertbe, és ott szembe találkozott egy éjszakai portyázásból hazatérő ragadozóval. Menyéttel, vagy talán egy görénnyel. Így a lány, már csak a kedvencének a tetemét találta meg a kertben. A lány, nagyon megsiratta elveszett állatkáját, majd eltemette.

Még napokig szomorkodott utána. Ám az eset után egy héttel, az előkertben, a ház mellett egy csirke lépegetett.

-Ku-ku-ku-ku!Ku-ku-ku-ku! – ezt mondogatta félősen.

Emma nyitva hagyta a kiskaput, hogy haza találjon. Ugyanis pár nappal korábban látott egy parádés kinézetű tyúkot masírozni a járdán. Fehér, toll bő gatyája volt, és fekete csíkos tollmellénye. Olyan különleges volt, mint egy galamb. Ilyen különleges tyúkokat a két házzal arrébb lévő szomszéd tyúkudvarában látott, a kertből nézve. Talán ez a kis tyúk is onnan csatangolhatott el. A felkínált kinyitott kiskaput a kiscsirke nem fogadta el. Inkább abbahagyta a félős ku-ku-ku-ku-t, és böngészgetni kezdett. Emma délután locsolt, és a kis szárnyas a cseresznyefa alatt, otthonosan keresgélt bogarak után, és egy-egy lehullott finom cseresznye szemet is bekapott. Mivel a csirke maradt, másnap Emma szórt neki egy kis kukoricát. De valahogy még túl nagy szemű volt neki, a lány ezért, baltával összetörte a számára. Ilyenkor Lotti, mert ezt a nevet kapta, odakucorodott Emma mellé, szorgalmasan kapkodta a tört kukorica szemeket, olyannyira, hogy a lánynak vigyáznia kellett, nehogy ráüssön a csőrére. Épen olyan volt, mint egy kis gyerek, az is volt, tyúk gyerek. Ha a lány szólongatta a macskákat, hogy cicc, cicc, Lotti, mint, akit puskából kilőttek, futott Emma felé az árnyat adó bokor alól, tudván, hogy etetés következik. Néhány nap múlva, Emma már néha meg tudta a kis hátát simogatni. De volt egy különös szokása. Esténként a ház hátsó terasz ajtaja elé kuporodott. Emma odament, becézgette, amit az állatok is nagyon szeretnek, és pici gomb szemét, ilyenkor le is hunyta. Egyszer a lány, még énekelt is neki.

-Lotti, mittike, szép picike, tyúk gyerekecske…

A dallamocskát Lotti hallgatta, és azt is tudta, hogy ez neki szól. S örömében elkezdte a tollait tisztogatni.

Mikor a lány, egyszer hajnalban ébredt, és kitárta az ajtót, hogy beengedje a hűvös levegőt, látta, hogy a csirke, ott töltötte az éjszakát is.

Egyszer Emma késő délután, kifeküdt a virágos kertje mellé, odasomfordált Lujza macska, és befeküdt a virágos kertbe. A virágok között fűnyesedék volt kiszórva, ami megszáradt, és ezen a sárga szőnyegen, szerettek a macskák heverni. S nini, feltűnt Lotti is. Lépegetett, egyre közelebb Emmához. Bogarászást színlelve, ő is odasettenkedett az új gazdi mellé. A lány élvezte a nyári szellő simogatását az arcán, és hallgatta a fenyőfák közötti szél fenséges suhogását. A virágok is ünnepelték a nyarat, akkor éppen a margaréta öltözött díszes ruhába. Lotti is bement a virágos kertbe, és leheveredett éppen Lujza macska mellé.

Így üldögéltek, hármasban. Emma, Lujza macska, és Lotti csirke. Csuda egy kis kompánia volt, ahol a lány nagyon jól érezte magát. Így talált Lotti gazdit, és cicalakótársakat magának, és békésen éldegélt új környezetében. A lány pedig kapott a Jóistentől egy másik kedves csirkét, szeretett, elveszített tyúkja helyett.

Igaz történet alapján.