Barion Pixel

Luca könyve - A kis felfedező


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2023.
    sze
  • 05

Luca könyveEgy gyönyörű nyári napon megérkezett a család legújabb tagja, Luca. Édesanyja minden porcikáját szemügyre vette a tündéri kis jövevénynek. - Hát itt vagy, megjöttél és csodásabb vagy mint képzeltem.Luca gyorsan cseperedett, és hamar a világ tudt...

Kép forrása: canva.com

Luca könyve
Egy gyönyörű nyári napon megérkezett a család legújabb tagja, Luca. Édesanyja minden porcikáját szemügyre vette a tündéri kis jövevénynek. - Hát itt vagy, megjöttél és csodásabb vagy mint képzeltem.
Luca gyorsan cseperedett, és hamar a világ tudtára adta, határozott elképzelése van mindenről.
Én egy nagy felfedező leszek, felkutatok mindent a világban. - mondta, és szaladt a játszótér legeldugodtabb részébe. Este a fáradt kis felfedező már alig bírta nyitva tartani a szemét, a mese közepén elaludt kis nyusziját szorosan magához ölelve. Anyukája megpuszilta és betakarta, de Luca már az álmok földjén járt.
Luca a kis felfedező
Elkészültél? - kérdezte Nyuszika, Luca legkedvesebb társa. Igen, már csak a térképet kell elraknom, de sehol sem találom. Segítek, úgy hamarabb meglesz. - ajánlotta fel segítségét Nyuszika
Megtaláltam! - kiáltott fel Luca
Miután mindent bepakoltak elindultak életük legnagyobb kalandjára.
Irány Ausztrália, rengeteg felfedezni való vár!
A repülés kicsit félelmetes volt Lucának, szorosan magához ölelte Nyuszikát és az előttük álló kalandokra gondolt.
Nem lesz semmi baj. - nyugtatta Nyuszika

Mikor megérkeztek Luca fellélegzett. Merre induljunk?
Kezdjük az állatokkal! Kíváncsi vagyok milyen állatok élnek Ausztráliában! - mondta Nyuszika
Rendben! Induljunk!
Állatok nyomában!
Nézd Luca! Találtam egy nyomot, vajon milyen állaté lehet?
Várj csak, én már láttam ilyet az egyik könyvemben. Ez kenguru lábnyom! Gyerünk kövessük, hátha megtaláljuk.
Elindultak a kenguru nyomában, Luca elővette a fényképezőgépét. - Odanézz Nyuszika milyen gyönyörű az a fa.
- Látom de most a nyomra figyeljünk, nehogy elveszítsük, később megnézzük azt is.
Nemsokára meg is pillantották a kengurut. - Nahát egy egész család! - lelkendezett Luca
Luca és Nyuszika távolról figyelte őket, Luca elővette a jegyzetfüzetét és mindent leírt.
- Ez jó ötlet, így pontosan el tudunk mindent mesélni a barátainknak. - lelkendezett Nyuszika
-Igen, de nekem más tervem is van. Ha hazaértünk készítek egy felfedezők kézikönyvét ezekből a jegyzetekből.
Nézd a mamának kis kenguru van az erszényében. Tudtad, hogy születésük után majdnem egy évig élnek még ott, sőt az első egy hónapban még a fejét sem dugja ki?
- Nahát Luca milyen okos vagy, tudsz még róluk valamit?

-Látod a mama mennyivel kisebb az apukánál? A kenguruknál minden nőstény jóval kisebb a hímnél. Csináljunk pár képet és keressünk további nyomokat.
Uhhh! Keressünk koalát az olyan cuki!
Az könnyű, keressünk eukaliptusz fákat, ott biztos találunk.
- Miért? - kérdezte Nyuszika
Mert, a koala eukaliptusz levelet eszik. Ott nézd, fent a fán! A fáról egy édes szürke pamacs mosolygott le rájuk.
- De gyönyörű. Őt is lefényképezem. Gyorsan előkapta Luca a fényképezőgépet és a koala felé irányította, a szürke kis mackó félénken húzódott egy faág mögé. Luca csalódottan rakta el a gépet, majd tovább indultak.
Bejárták egész Ausztráliát, láttak kacsacsőrű emlőst, vombatot, emut és kazuárt, krokodilt, varánuszt és sok kígyót.
- Nahát, mennyi állat- mondta Nyuszika- nagyon elfáradtam. Pihenjünk egy kicsit.
- Rendben. - válaszolt Luca
Leültek egy eukaliptusz fa árnyékába és meguzsonnáztak., a fa tetejéről egy kíváncsi koala figyelte őket. Luca gyorsan lefényképezte. - Meg vagy! - mondta boldogan.
- Most merre menjünk? - kérdezte Nyuszika Luca szemügyre vette a térképet, amin Ausztrália összes látnivalója rajta volt.
- Nézzük meg a Nagy korallzátonyt! Bökött Luca az ujjával a nagy kékségre a térképen.
Irány az óceán!-Látod a mama mennyivel kisebb az apukánál? A kenguruknál minden nőstény jóval kisebb a hímnél. Csináljunk pár képet és keressünk további nyomokat.
Uhhh! Keressünk koalát az olyan cuki!
Az könnyű, keressünk eukaliptusz fákat, ott biztos találunk.
- Miért? - kérdezte Nyuszika
Mert, a koala eukaliptusz levelet eszik. Ott nézd, fent a fán! A fáról egy édes szürke pamacs mosolygott le rájuk.
- De gyönyörű. Őt is lefényképezem. Gyorsan előkapta Luca a fényképezőgépet és a koala felé irányította, a szürke kis mackó félénken húzódott egy faág mögé. Luca csalódottan rakta el a gépet, majd tovább indultak.
Bejárták egész Ausztráliát, láttak kacsacsőrű emlőst, vombatot, emut és kazuárt, krokodilt, varánuszt és sok kígyót.
- Nahát, mennyi állat- mondta Nyuszika- nagyon elfáradtam. Pihenjünk egy kicsit.
- Rendben. - válaszolt Luca
Leültek egy eukaliptusz fa árnyékába és meguzsonnáztak., a fa tetejéről egy kíváncsi koala figyelte őket. Luca gyorsan lefényképezte. - Meg vagy! - mondta boldogan.
- Most merre menjünk? - kérdezte Nyuszika Luca szemügyre vette a térképet, amin Ausztrália összes látnivalója rajta volt.
- Nézzük meg a Nagy korallzátonyt! Bökött Luca az ujjával a nagy kékségre a térképen.
Irány az óceán!

Luca és hű társa Nyuszika elindultak a kikötőbe, hogy keressenek egy hajót, ami elviszi őket a Nagy korallzátonyhoz.
- Hú, mennyi hajó van itt, és milyen sokféle! - csodálkozott Nyuszika - Nekünk milyen hajóra van szükségünk?
- Egy közepes méretű motorcsónakra, amiben elférünk mi, a kapitány és a búvárfelszerelés.
- Búvárkodni fogunk?
- Igen, a látnivalók mind a víz alatt vannak. Nézd, az a hajó szerintem jó lesz. Menjünk és kérdezzük meg el tud-e vinni.
A kapitány igent mondott Lucáéknak, bepakolták a felszerelést és már indultak is. Nyuszika nagyon izgatott volt. - Vajon látunk delfineket? Amint kiértek a kikötőből megpillantottak valamit a vízben. - Mi az, egy delfin?
- Nem ez sokkal nagyobb. - mondta Luca - Ez egy bálna! - kiáltottak fel mindketten
Hamarosan megérkeztek, Nyuszika nem győzött csodálkozni. - Ez ilyen hatalmas?
- Igen, nem véletlenül NAGY korallzátony a neve. - nevetett Luca
- És miket fogunk látni?
- Nagyon sok mindent, olyan ez a hely, mint egy külön tengeralatti világ. Sok korallsziget van, színesebbnél színesebbek. És rengeteg állat, bár tulajdonképpen a korall is egyfajta állat, mégpedig virágállat. Látni fogunk sok halat – Milyen halakat? - vágott közbe kíváncsian Nyuszika - Például bohóchalat. Élnek itt kagylók, tengericsillagok, tengeri sünök, rákok és teknősök-
- De jó! De hogy fogod lefényképezni őket? A vízben nem megy tönkre a fényképezőgéped?
- Van nálam egy olyan gép, amit víz alatti használatra találtak ki.
- Akkor mire várunk, látni akarom azt, a sok szépséget.
Felvették a búvárruhát és az oxigénpalackot és placcs belevetették magukat a kéklő óceánba. Sokkal szebb volt mint, ahogy elképzelték. Ilyen csodálatosat még sohasem láttak. Rengeteg kép készült, amik mind bekerülnek a felfedezők könyvébe. Mikor kijöttek a vízből Nyuszika megkérdezte Lucától miért volt több elpusztult korall is.

Sajnos a környezet szennyezés ide is eljutott – mondta szomorúan Luca - és az is gondot okoz, hogy túl sok ember jön megnézni a zátonyt és sokan bizony nem csak nézik, hanem károkat okoznak. Nagyon fontos odafigyelni a környezetünkre, és megvédeni, hogy az ilyen csodák örökké fennmaradhassanak.
- Hogyan tudom megvédeni a környezetet, hiszen én csak egy kis nyuszi vagyok?
- Például nem szemetelsz, nem pazarolod a vizet, nem veszel felesleges kacatokat, amikkel úgysem játszol, nem szeded le a virágokat és nem bántod az állatokat. Ilyen egyszerű.
- Nahát, milyen okos vagy Luca. Igazán büszke vagyok, hogy te vagy a legjobb barátom, sokat tanulok tőled.
Ausztrália csodái
Az óceánról visszaérve fáradtan ültek le Sydney város egyik parkjában a fűbe falatozni. Útközben megálltak egy gyümölcsös bódénál, ahol igazán különleges gyümölcsökkel volt tele a polc. Miután megtömték pocakjukat papajával és az igazán vicces nevű paw paw gyümölccsel elfeküdtek a pléden és álomba szenderültek. Mikor felébredtek Luca elővette a térképet.
- Gyere Nyuszika nézzük meg merre induljunk tovább. Most itt vagyunk Sydneyben.
- Nézzük meg a hídról az operaházat, látod fel lehet menni a tetejére.
- De Nyuszika tudod, hogy félek a magasban. - nézett barátjára aggodalmasan Luca
- Ugyan már, ki leszünk biztosítva kötéllel és én is ott leszek veled. Ekkora élményt kár lenne kihagyni. - biztatta Lucát Nyuszika
- Hát jó. - mondta bátortalanul Luca – De végig fogd a kezem!
A hídhoz közeledve Luca egyre jobban elbizonytalanodott. Olyan hatalmas, olyan nagy, ő pedig olyan kicsi.
- Jaj, Nyuszika talán mégsem olyan jó ötlet ez. Én nagyon félek. Látod milyen magasra kell felmenni?

  • - Látom. Milyen szép lehet onnan a kilátás. De, ha nem szeretnél feljönni nem baj, akkor járjuk körbe lentről az Operaházat.
  • Luca vett egy nagy levegőt és összeszedte minden bátorságát. - Nagyon félelmetes felmenni oda, de szeretnék körbenézni én is. Menjünk! De el ne engedd a kezem! A híd aljában adtak rájuk egy overállt és olyan hámot, amiben a nagy hegymászók másznak fel a legmagasabb hegyekre.
  • - Elég viccesen nézünk ki! - nevettek mindketten, ahogy egymáson végig néztek. Végül rájuk kapcsolták a biztosító kötelet és indulhattak is fel. Luca megtorpant és kétségbeesve nézett felfele, Nyuszika bátorítón szólt hozzá. - Tudom, hogy képes vagy rá, és végig veled leszek.
    Luca lassan, óvatosan lépkedve elindult miközben mindkét kezével kapaszkodott és csak a lábait figyelte. Észre sem vett mikor felértek a tetejére. - Milyen hatalmas az óceán! - csodálkozott Nyuszika. - Nézd Luca ott egy bálna család! Luca arra fordult amerre Nyuszika mutatott és örömében felsikoltott. - Nahát tényleg! Lucát annyira lenyűgözte a látvány, hogy meg is feledkezett arról, hogy milyen magasan vannak, csak nézte a boldogan úszkáló bálnagyerekeket és a két hatalmas bálnaszülőt. Luca fantasztikusan érezte magát, nem csak azért, mert csodaszép volt a kilátás, hanem mert félelme ellenére felment a híd tetejére.
    Luca és Nyuszika annyira feltöltődtek energiával ettől a kalandtól, hogy azonnal másik után néztek. Hiszen Ausztráliában még sok a felfedezni való. Felpattantak kis elektromos kerékpárjukra és irány a sivatag, megnézték a nagy sziklát, amit az őslakosok Uluruként emlegetnek, innen átrobogtak a Kakadu nemzeti parkba, amely rengeteg ritka növény és állat otthona. A nap végére a fényképezőgép megtelt és a kis felfedezők elfáradtak. Megpihentek Canberra, az ausztrál főváros egyik parkjában. A hűsítő fák árnyékában elszundítottak és mire felébredtek már otthon is voltak. Luca nagyot ásított és magához ölelte plüss nyusziját, majd kiszaladt anyukájához, hogy elmesélje neki milyen kalandokat élt át.
Kákonyi Tímea, amatőr író/meseíró

Mindig is foglalkoztatott az írás, akár mese, vers vagy regény, de a cselekvésig nem jutottam el. Megszülettek a gyermekeim és megtetszettek a névre szóló mesekönyvek, de egyik sem passzolt igazán hozzájuk. Ezért úgy döntöttem én magam írom meg . Így született meg a Luca könyve, melynek a folytatásán még dolgozom.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!