Luna és a Hold Madár éneke

Luna és a Hold Madár éneke.

Földi Kinga

Luna és a Hold Madár éneke

A nyári nap sugara még javában tűzte a Hétszínvirág iskola kapuját, de a csengőt ez nem zavarta. Szeptember volt, így ideje elkezdeni a tanévet. A harmadik osztályba lépő Luna kinyitotta az énekfüzetet, hiszen ez állt az órarendben. A lány farkasszemet nézett a benne lévő képekkel, melyeken gyerekek énekeltek és táncoltak vidáman.

Luna nem szeretett énekelni. Lány létére igencsak mély hangja volt, és hamisnak tartotta egy dalhoz.

- Jó reggelt gyerekek! - köszönt az osztályba érkező Bogi tanító néni. - Jó hírem van. Az idén mi kaptuk a karácsonyi műsort. S bár még csak most kezdődött újra az iskola, nem árt időben készülni rá.

A gyerekek örömükben mozgolódni kezdtek. Kezek emelkedtek a magasba, jelentkezve szerepekre. Egy maradt csak szorosan a pad alatt, Lunáé.

- Te nem szeretnél részt venni a műsoron? - kérdezte Bogi néni.

- Én nem akarok fellépni. Utálok énekelni - dünnyögött Luna morcosan.

- Azért még ne mondj nemet! Hátha később megjön hozzá a kedved - mosolygott Bogi néni.

Luna rázta a fejét, és a nap hátralévő részében szomorúan lógatta az orrát. Még anya csokis sütije sem tudta felvidítani, amit uzsonnára kapott.

Iskola végeztével is inkább a meleg szobájában gubbasztott. Este ment csak ki az udvarra, hogy használja kicsit a csillagvizsgálóját. Az ég bámulása közepette egy huhogó, fütyülő hang ütötte meg a fülét. Lunának megtetszett a különös dallam, ezért felpattant és keresni kezdte. Nem kellett sokat kutakodnia, amikor észrevett egy sérült szárnyú baglyot a bokorban. Gyorsan hívta a szüleit, akik rögvest dobozba tették a madarat.

- Jobb lesz, ha bevisszük a házba, nehogy nagyobb baja essen! - javasolta apa.

Luna egyetértett vele, és a kanapén ágyazott meg magának, hogy éjszakára végig a kis bagoly mellett maradhasson.

Másnap reggel ő és a szülei korán keltek, hogy elvigyék állatorvoshoz a madarat. Az orvos elmondta, hogy a bagoly, akit találtak egy füleskuvik. Felajánlotta, hogy keres neki otthont, ahol majd felgyógyulhat, de Luna addig könyörgött, míg a szülei beleegyeztek, hogy az náluk legyen. Anya felírt mindent, amire csak szükségük lehet a bagoly gyógyulásához.

- Az én nevem Luna - suttogta a bagolynak. - Azt jelenti Hold. Mit szólnál, ha téged Hold Madárnak hívnálak? Hiszen éjszakai madár vagy.

Apa meghallotta Luna sutyorgását, és nem tartotta jó ötletnek, hogy nevet ad az állatnak, mert szabadon kell majd engedni jövő tavasszal. Így csak még jobban megszereti.

- A telet velünk tölti. Valahogy hívnunk kell - makacskodott Luna, aki eldöntötte, hogy tökéletes gazdája lesz a bagolynak.

A szobájában még egy kis részt is kialakított új barátjának. Hold Madár pedig a lánynak köszönhetően napról napra erősödött. S míg az iskolában javában ment a gyakorlás a karácsonyi műsorra, addig Luna délutánonként rohant haza a bagolyhoz. A házifeladatait is mellette írta, mert imádta hallgatni Hold Madár esti dalát.

Anya segítségével Luna több könyvet is kölcsönzött a könyvtárból, ami baglyokról szólt. Amikor ahhoz a részhez ért, amiben visító, sikító, huhogó állatnak nevezték, a lány meglepődésében majdnem a szék mellé ült. A könyvben az állt, a bagoly nem énekesmadár.

- Aki ezt írta, az még nem aludt el az ő madarának az énekére - gondolta.

Luna ránézett Hold Madárra, aki most is éppen fütyült.Viccesen utánozni kezdte őt.

- Nahát ez egész jól megy - nevetett fel hangosan.

Hold Madár nem felelt, de szárnycsapásokkal jelezte, hogy egyetért.

- Tudod, én nem is utálok énekelni. Inkább félek tőle. Mi lesz, ha kicsúfolnak a hamis hangom miatt - sóhajtott a lány. - Bár ahogy látom, te sem vagy énekesmadár, mégis dalolsz a magad módján. Nem zavar, hogy mit gondol az erdő. Talán engem sem kellene, hogy mit gondolnak a többiek a suliban.

Luna ekkor elkezdte dúdolni az egyik karácsonyi dalt, ami mindig is tetszett neki, de senkinek nem árulta el. Míg ő énekelt, addig a bagoly a saját dallamát fütyülte.

- Igazi jó csapat vagyunk - kacsintott Luna, és eszébe jutott a karácsonyi műsor. - Azt hiszem mégis szerepelnem kellene. Lehet, hogy élvezném. 

Hold Madár újból magasba emelte a szárnyait. Luna úgy gondolta, hogy a bagolynak ez igent jelent. Másnap fel is kereste a tanító nénit, hogy kérjen egy szerepet. S bár a karácsonyi műsorig már nem volt sok idő hátra, Bogi néni örömmel nevezte ki az egyik angyalnak. Luna serényen kezdett bele a vers és dal tanulásba. Hold Madár esténként a gyakorlását hallgatta. Luna végül megtanulta minden dallamnak a helyét az énekben.

A műsor napján az iskola aulája zsúfolásig megtelt szülőkkel és gyerekekkel. Mikor Lunára került a sor, nagy levegőt vett és belekezdett. A dallamok boldogan csendültek fel a szájából. Nem számított, hogy hamisan hangzanak-e vagy sem. A lány az előadása minden percét élvezte, és végül hatalmas tapsot kapott.

A műsor végeztével hamar eljött a karácsony, majd a télnek a vége. Luna úgy érezte, hogy ilyen hamar még soha nem érkezett meg a tavasz.

Hold Madár szárnya teljesen meggyógyult, és a lánynak ideje volt szabadon engedni. Kisétált vele a közeli erdőbe, hogy ott elbúcsúzhassanak. Luna arcán egy nagy kövér könnycsepp gördült le.

- Köszönöm, hogy segítettél az éneklésben - hüppögte a bagolynak, és megsimogatta.

Hold Madár körbe repülte őt.

Sok évszak eltelt azóta, hogy szabadon engedte a baglyot, de Luna azóta is kijár esténként, mert a távolból még mindig hallja felcsendülni az ismerős, kedves dallamot.