Maci az első padban

Maci az első padban.

            Az ablak éjszaka nyitva állt, hogy a hűvös levegő kárpótolja a mackó családot a nappali forróságért. A szellő kellemesen fújdogált, néha meglebbentette a függönyt, melynek nyomában halk neszezés járkált.

            Maci egész éjjel forgolódott az ágyában. A nyári paplant lerúgta magáról, a párnája lecsúszott az ágyról. Mikor felébredt, a földön találta az ágyneműjét. Felrakta a helyére, ránézett a könyvekkel megtömött iskolatáskájára. Megfájdult a hasa, ezért lefeküdt és behunyta a szemét. Ebben a pillanatban Mackó Mama nyitott be a szobájába.

– Ébresztő hétalvó! Tudod, ma van az új tanév első napja! – simogatta meg a kisfia buksiját.

– Fáj a hasam, nem tudok felkelni! – panaszolta Maci.

– Mióta érzed ezt? – kérdezte aggódva az anyukája.

– Amióta ránéztem az iskolatáskámra! – hüppögött Maci.

– Értem. Mitől tartasz kisfiam? – kérdezte komolyan Mackó Mama.

– Nem tudom. Csak úgy félek! – szepegte Maci.

– Ma reggel segítek elvinni a tömött táskádat. Az iskolában nagyon sok füzetet ott kell hagynod, és hazafelé nem lesz ilyen nehéz, meglátod! Más nem bánt téged? – érdeklődött Mackó Mama.

– De igen! Csak nem tudom, hogy mi az! – felelte Maci.

– Gyere, kelj fel, aztán együtt kiderítjük, és eloszlatjuk a félelmeid! – ígérte Mackó Mama.

Maci szorongása enyhült erre az ígéretre. Felkelt, mosakodott, fogat mosott, öltözött és megreggelizett. Az anyukája kézen fogta, és elindultak az iskolába. A nehéz táskát Mackó Mama vitte, de ez csak a problémák egy részét oldotta meg.

– Anya, hol fogok ülni? – szólalt meg út közben.

– Gondolom az első padban, mint tavaly – felelte az anyukája.

– Nem akarok ott lenni! – vágta rá Maci.

– Hanem hol szeretnél? Hátul? Középen? – firtatta Mackó Mama.

– Egyik helyen sem! Sehol sem jó! – felelte Maci.

– Igen, értelek. Minden helynek van előnye és hátránya. Az első padból jól látszik a tábla, de a tanító néni is jobban észreveszi, amit te teszel. Középen sokan ülnek előtted, néha kukucskálni kell, ha látni szeretnél, hátulról pedig csak a magas tanulóknak könnyű olvasni amit ráírtak. Igaz? – nézett Mackó Mama a kisfiára.

– Igaz, de a tanító néni csak azokat figyeli, akik elől ülnek, a középsőket és a hátsókat nem! – vitatkozott Maci.

– Te így érzed? Azt javaslom, hogy a mai napon figyeld ezt jól meg! Aztán majd délután elmeséled nekem, mit tapasztaltál. Addig is ne aggódj, hiszen nem szoktál az iskolában olyat csinálni, amit nem láthatnak! Gondold meg, lehet, hogy direkt jó, ha a tanító néni mindent észrevesz, legalább segít neked, ha elakadsz! – magyarázta Mackó Mama, és mivel az iskola kapujához értek, megölelte Macit, átadta a táskáját, és megvárta, amíg bemegy az épületbe.

Maci néhány lépés után az osztályteremben találta magát. Az osztálytársak közül már sokan hangosan beszélgettek, a nyári élményeiket sorolták. Meglátták Macit, és odasereglettek köré. Kérdezgették, mi történt vele, amíg nem találkoztak. Maciéknak rengeteg méhecske gyűjtögetett, így nem régen szűrték le üvegekbe az akác, napraforgó, levendula és vegyes mézet, erről mesélt, és ezekből hozott is egy kis kóstolót. Megígérte, hogy tízórai szünetben aki akar, vehet belőle. Az az osztálytársa, aki eddig hátul ült, hozott egy üveg málnaszörpöt, megbeszélték, hogy a napköziben elosztják egymást között. Maci eközben teljesen elfelejtette, hogy ő eddig szorongott, a hasa sem fájt már. Örült, hogy találkozott a barátaival. Mikor helyet akart foglalni az első padba, meglepetten vette észre, hogy egy Mackó kislány letelepedett a helyére.

– Szia! Itt én ültem tavaly! – szólt Maci.

– Jaj, bocsánat, én új vagyok itt, azt hittem, az első padban senki sem ül, mert nem szeretik, azért gondoltam, hogy ez az én helyem lesz! Amúgy sem bánnám, mert innen jól lehet látni! De máris felállok, nem foglalom el előled! – mondta az új tanuló.

– Nem ül mellettem senki, és ketten is elférünk! Maradj, kérlek! – mosolygott Maci. A becsengetésig beszélgettek még, és egészen jól megismerkedtek. Hamarosan elkezdődött az óra, és megfigyelte, hogy a tanító néni folyton járkál a padsorok között. Mindenkire figyel, mindenkihez van egy-két szava, kérdése. Mikor a táblára ír, azt az első padból lehet a legjobban látni, és mikor az új osztálytársa elírta a szülői értekezlet dátumát, a tanító néni azonnal észrevette és kijavította. Utána az összes bocsét ellenőrizte, de az övé volt az első.

Az óra vége előtt megkérdezte:

– Ki szeretne közületek máshová ülni?

Maci nem jelentkezett. Nem akart elülni a Mackó kislány mellől, és különben is, észrevette, hogy tulajdonképpen nagyon jó itt.

A nap hamar eltelt. Mackó Mama igyekezett, hogy el ne késsen az iskolából, és meglepődve látta, hogy Maci egy kislány boccsal elmélyülten beszélgetve sétál ki az épületből.

– Milyen napod volt? – kérdezte, mikor végre együtt elindultak hazafelé.

– Jó. Megismerkedtem egy Mackó lánnyal, ő ül mellettem, és elöl a legjobb! Jól lehet látni, a tanító néni hamar észreveszi a hibákat és segít kijavítani. Egyébként sokat sétál a padsorok között, figyel mindenkire! – számolt be Maci.

Mackó Mama mosolyogva kérdezte:

– Melyik méz ízlett a legjobban a többieknek?

– Mindegyik tetszett nekik! Elfogyott az összes! – felelte Maci.

– Ennek örülök! Majd hozol máskor is! – bólintott az anyukája.

            A hosszú nap után Maci rohant a szobájába, elővette a játékait és elmélyülten tologatta az autókat. Közben arra gondolt, milyen nagy szerencse, hogy a Mackó lány éppen az ő padtársa lesz ebben az évben. Felállt a szőnyegről, és kiszaladt a konyhába.

– Anya, holnap két mézes süteményt tegyél be nekem tízóraira! – kérte, és elmosolyodott, mert már látta maga előtt, ahogy szünetben ketten eszegetik, ő és a padtársa.