Mackó pajtás és az eső.

Mackó pajtás és az eső..

Beborult az ég,sűrű esőcseppek,

igyekeztek a földre,épp akkor,

amikor mackó pajtás sétára indult volna.

Mivel megbeszélte a nyuszival,

meg a rókával,hogy kibékíti őket,

így hát esernyőt vett s elindult!

Nem zavarta őt a zuhogó eső,

még szóba is elegyedett az esőcseppel,

megkérte őt ,hogy áljon el!

Útközben még a karját is kitárta,

vidáman köszöntötte az esőt,

s üdvözölte a szürke felhőt!

Az sem zavarta őt,hogy mancsa alatt,

sártócsa kerekedett,mert mackó pajtás

dalra fakadt,a nagy esernyője alatt!

A nagy szürke felhőnek énekelt,

s így tovább lépdelt,az eső meg 

csak zuhogott ,s a földön csurgott!

Mackó pajtás nem értette, miért

nem hallgat rá az eső,azt gondolta ,hogy 

haragszik rá, a morcos szürke felhő!

Ahogy ment,mendegélt a róka házához 

ért,aki nem akart kijönni,félt az esőtől,

azt mondta ,ma nem békül ki a nyuszival!

Mackó pajtás így vissza fordult,mert 

már a gyomra is megkordult, sárban

ballagott hazafelé, amikor a nyuszi ugrott elé!

Kiudrott az odvából, s meghívta mackó pajtást,

egy meleg teára,de ő , nem fért be a nyuszi 

odvába,így hát lassan haza ballagott.

Nagy esefnyője védte őt átt ne ázzon ,

bundája meg,hogy meg ne fázzon,

s amikor hazaért rögtön aludni tért!