Mályvavirágtündér

Mályvavirágtündér.

Mályvácska, a kistündér lelkesen készülődött a délutáni Tavaszi Mályvavirág Fesztiválra. Azon morfondírozott, hogy még mit is kell vásárolnia, mit kell elkészítenie. Az egyik kedvencét, a mályvacukrot, még eddig sem sikerült beszerezni.

• Annyi teendőm van még! De máyvacukorka nélkül mit sem ér a fesztivál! – mondta barátjának Serteperte manónak.
• Egyet se búsulj! Bízd csak rám! Te pedig foglalkozz mással.
• Rád bízzam? Igazán beszereznéd? kérdezte Mályvácska.  – Mondjuk, jól jönne a segítséged, mert rengeteg dolgom van még!
• Naná! Tudod a szlogenemet, nem? „Serteperte megoldja, önnek nem lesz semmi gondja!”
• Igen, de volt már rá példa, hát, hogy is mondjam… Szóval, hogy néhány dolog, amit elvállaltál, balul sült el. Bár, most csak vásárolnod kellene, ott nem lehet galiba! - jegyezte meg halkan Mályvácska.
• Na, látod! Pikk-pakk megveszem, és hozom is a hőn áhított cukorkát – rikkantott Serteperte. Azzal már el is inalt.

Mályvácska tündérbarátnőivel a dekorációval kezdtek foglalkozni. Pompás színekbe öltöztették a helyszínt. Mályvaszínű lampionokat, pomponokat, girlandokat, gyöngyfüzéreket aggattak fel. Utána mályva teát, limonádét, likőrt tettek az asztalokra. Mályvácska elégedetten nézett szét.

• Csak érkezne már Serteperte! – sóhajtott.

Eközben, Serteperte a konyhájában sürgölődött.

• Nem kell itt vásárolni! Megcsinálom én ezt a cukrot! A minap olvastam egy klassz receptet. Még spórolok is néhány tündértallért. Majd hogy fog örülni Mályvácska! Milyen büszke lesz rám! Szóval, kell egy kis zselatin, víz, cukor, egy csipet vanília… Ennyi az egész. Ezt összekutyuljuk, kevergetjük. Ej! De furán néz ki! Nem tudom már kavarni, mert túl sűrű és ragacsos. Na, mindegy! Beöntöm a tepsibe, és már mehet is a sütőbe.

Kis idő múltán égett, kozmás szag lengte a konyhát. Majd durrogni kezdett a massza a sütőben. Serteperte, amikor kinyitotta a tűzhely ajtaját, elképedve látta, hogy minden csupa ragacs, kulimász.

• Jaj, jaj! Ebből már biztos nem lesz mályvacukor! – gondolta búsan.

Ekkor lépett be Mályvácska!

• Már mindenütt kerestelek! Gondoltam itt is megnézlek. Hol a cukorka? És mi ez a büdös, égett szag? – érdeklődött.
• Tudod, az úgy volt…- kezdte Serteperte. - Elmesélte mi is történt.
• Óh! Szóval akkor nincs mályvacukor? – csapta össze a kezét Mályvácska.
• Azt hittem, én is meg tudom csinálni. De, sajnos nem sikerült. Egy égett kulimász lett belőle. Ne haragudj, kedves Mályvácska! Jóváteszem! Felpattanok a bringámra és már robogok is. Hamarosan jövök! – meg sem várta a választ, kiszáguldott a konyhából.

Mályvácska izgatottan várta Sertepertét, aki szerencsére, időben megérkezett. Gyorsan kirakták tálakba a mályvacukorkát.

Most már kezdődhetett a Tavaszi Mályvavirág Fesztivál.