Morcoskodó Mormogó

Morcoskodó Mormogó.

Morcoskodó Mormogó ezért kapta ezt a nevet, mert mindig valamiért zsörtölődött, elégedetlenkedett. Szívből nem tudott örülni semminek. Dünnyögött, ha forró volt a leves, morgott, ha épp langyosan tálalták. Durcáskodott, ha hideg volt az üdítő, de az sem tetszett neki, ha langymelegen hozták a cukrászdában. Ha kemény barackot kapott, akkor azt kifogásolta, miért nem puha, ha puhát evett, akkor az volt a baja, jobb lett volna a keményebb. A főzelék hol túl sűrű, vagy túl híg volt számára. Szóval, mindenért duzzogott, puffogott.

Pite barátja ezt kérdezte tőle:

-         Mondd! Miért nem örülsz, ha süt a nap? Vagy ha esik az eső, vagy épp kicsit fúj a szél?

-         Miért? Miért? Ha tűz a nap, megpukkadok. Ha, esik, elázok. Ha fúj? Azt meg végképp nem kedvelem. Borzolja a hajam, cibálja a ruhám. Mért kéne ezeknek örülnöm?

-         A jó oldalát nézd! Légy pozitívabb! Ha süt, a napocska melegít minket, a szél cirógat, az eső megitatja a szomjas növényeket. Csak egyszer látnálak mosolyogni, vagy örülni valaminek! – sóhajtotta Pite.

Morcoskodó Mormogó komoran nézett maga elé, és azon gondolkodott, miért is jó vidámnak, mosolygósnak lenni? Vajon miért kell minden apróságnak örülni? Nem értette Pitét, aki mindenért tudott lelkesedni, mindenben a jót látta.

Közeledett a Rózsák Ünnepe. A város apraja-nagyja várta már ezt az eseményt. Pite is boldogan készült erre a neves napra. Szépen kitakarított, virágokat tett a vázákba. Elégedetten szemlélte a lakását. Megérkezett Morcoskodó Mormogó.

-         Na, mit szólsz? – kérdezte a barátját.

-         Mihez mit szólok?

-         Hát, hogy milyen tisztaság van, milyen szépek a virágok…- sorolta Pite.

-         Nagy ügy. Jó. Mindig ilyen, nem?

-         Hát, nem. Ilyenkor a Rózsák Ünnepére itthon is mindent kitakarítok, szépítgetem a lakást.

-         Rózsák Ünnepe! No, hiszen! Mit kell azon ünnepelni? Azt, hogy megszúrják a tövisek az ujjam? Vagy azt, hogy van olyan, ami elbódít az illatával? Hát, én ezt nem értem.

-         Jaj, Morcoskodó! Csak egyszer lelkesednél! Csak egyszer örülnél! Reménytelen vagy! – jelentette ki Pite.

Elindultak az ünnepségre. Az utcákon rózsákból különböző kompozíciók fogadták a nézelődőket. Volt virágból kocsi, manó, ló. Pite szájtátva szemlélte a szebbnél szebb alkotásokat. Morcoskodó Mormogó csak dünnyögött, csak morgolódott. Egyszer csak Morcoskodó elé perdült egy kislány és egy szál rózsát nyújtott felé.

-         Ezt neked adom. Vedd el bátran, nem szúr, mert nincs rajta tövis, a mamám leszedte róla. Szép, vidám Rózsa Ünnepet!  

Morcoskodó Mormogó mielőtt bármit mondott volna, a kislány elszaladt. Esetlenül állt, hirtelen nem tudta, mit is tegyen.

Álcsorgott a rózsával a kezében, aztán halvány mosoly jelent meg az arcán. Valami furcsa bizsergést érzett a szíve tájékán. Életében tán most először nem morgott, nem tett semmi negatív megjegyzést. Csodálkozva bámulta a rózsát, amit egy kislány ajándékozott neki, és ami oly fura érzéseket keltett a szívében.