Kép forrása: Ai
Mancs és Masni - A titokzatos szeméthalmok.
Mancs és Masni
A titokzatos szeméthalmok
Vidám Tanyaházban mindig történt valami érdekes. Mancs, a kíváncsi kis kutya, és Masni, a szelíd és okos cica, szinte minden nap találtak valamilyen új kalandot. Egy nap azonban olyasmit vettek észre, ami meglehetősen szokatlan volt.
Reggel, amikor Mancs és Masni a kertbe szaladtak játszani, furcsa dolgokra lettek figyelmesek. A tó mellett egy üres műanyagpalack hevert, a rét szélén egy összegyűrt újságpapír, a gyümölcsös fái között pedig valaki szétszórt zacskókat hagyott.
– Hát ez meg honnan került ide? – kérdezte Masni, miközben az egyik zacskót nézegette.
– Talán a szél fújta ide – találgatott Mancs, de a fejét vakarva már ő is érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy körbesétálták a tanyát, egyre több és több szemetet találtak. A szalmabála mellett konzervdobozok hevertek, a kerítés mentén pedig régi, elhasználódott játékok bukkantak elő.
– Ezt nem hagyhatjuk így! – kiáltott Masni, akit nagyon zavart a rendetlenség.
– De mit tehetnénk? Ez rengeteg szemét! – tűnődött Mancs.
Ekkor megjelent Mamka néni, a tanyaház kedves gazdasszonya, kezében egy nagy, színes zsákkal.
– Látom, észrevettétek a problémát – mondta kedves mosollyal. – Tudjátok, gyerekek, sajnos sokan nem figyelnek oda arra, hová dobják a hulladékot. De együtt tehetünk valamit, hogy rendet rakjunk, és még a természetnek is segíthetünk.
– Hogyan? – kérdezte egyszerre Mancs és Masni.
Mamka néni kinyitotta a zsákot, amiben különféle színű kisebb zsákok voltak.
– Ez itt a szelektív hulladékgyűjtéshez kell – magyarázta. – A sárga zsákba mehetnek a műanyagok, a kékbe a papírok, a zöldbe pedig az üvegek. A többit, ami nem hasznosítható újra, a fekete zsákba tesszük.
– És miért olyan fontos ez? – kérdezte Masni kíváncsian.
– Azért, mert ha mindent összekeverünk, akkor sokkal nehezebb újrahasznosítani a hulladékot – magyarázta Mamka néni. – Ráadásul, ha a szemét az utcán vagy a természetben köt ki, az károsítja a környezetet. A műanyag például nagyon lassan bomlik le, és a madarak vagy más állatok véletlenül megehetik, ami nagyon veszélyes lehet rájuk.
– Értem – bólintott Mancs. – Akkor a szelektív gyűjtés segít, hogy kevesebb legyen a szemét, és vigyázzunk az állatokra és a növényekre.
– Pontosan! – mosolygott Mamka néni. – Ha mindannyian figyelünk erre, a világ sokkal tisztább és élhetőbb hely lesz.
Mancs és Masni izgatottan fogtak hozzá a munkához. Mancs, aki gyorsan tudott futni, összegyűjtötte a réten és a kertben szétszóródott szemetet, míg Masni a kis mancsával ügyesen kiválogatta, mi melyik zsákba kerüljön.
– Nézd, Masni, ezt a palackot a sárga zsákba teszem, igaz? – kérdezte Mancs.
– Így van! – bólintott Masni, és közben a papírhulladékot a kék zsákba helyezte.
Ahogy haladtak, a szeméthalmok lassan eltűntek, és a tanya újra tiszta és rendezett lett. Mamka néni elégedetten figyelte a szorgoskodó kis állatokat.
Amikor végeztek, Mamka néni egy meglepetéssel várta őket. Elővett egy régi fészerből néhány festéket és ecsetet.
– A jutalmatok az lesz, hogy a régi, megunt játékokból valami újat készítünk! – mondta lelkesen. – Az újrahasznosítás nem csak hasznos, hanem szórakoztató is lehet.
Mancs és Masni örömmel kezdtek festeni és alkotni. A régi konzervdobozokból színes ceruzatartók lettek, az újságpapírokból pedig mókás kalapokat hajtogattak. Még egy madáretetőt is készítettek a palackokból, amit aztán a tanya közepén helyeztek el.
Amikor este lett, Mancs és Masni büszkén néztek végig a tiszta és szép tanyán. A madáretető körül már ott csiviteltek a madarak, és minden a helyére került.
– Tudod, Mancs, ma sokkal többet tanultunk, mint gondoltam – szólalt meg Masni.
– Igen – bólintott Mancs. – Nemcsak rendet raktunk, de azt is megtanultuk, hogyan vigyázhatunk a természetre.
– És még jól is szórakoztunk közben! – tette hozzá Masni mosolyogva.
A két kis állat fáradtan, de boldogan bújt össze az este végén. Tudták, hogy a tiszta tanya nemcsak nekik, hanem az egész környezetnek jobb hely lett.
Kérdések a gyerekeknek:
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Lucy Amatőr író
Két kisgyermek anyukájaként kezdtem bele a mese írásba, melyben igyekszem a mindennapi helyzeteket, szituációkat megjeleníteni amivel minden kisgyermek és édesanya találkozik a napok folyamán. Rövid, inkább altatás kompatibilis meséket írok, amiknek a végén van lehetőség a gyermeknek megosztani a saját gondolatait a mesével és a tanulságával kapcsolatban. Remélem egyszer ki is tudom adni majd a meséimet. :)