Kép forrása: freepik.com
Mancs és Masni - Testvérek között.
Mancs és Masni: Testvérek között
A Vidám Tanyaházban mindig zajlik az élet. Ezen a verőfényes reggelen Mancs, a kíváncsi kis kutya, és Masni, a szürke bundájú, zöld szemű kismacska éppen kint játszottak a kertben. Egy piros labdával kergetőztek, amely egyszer Mancs orra előtt pattant, máskor Masni mancsa előtt gurult el.
– Ez az én labdám! – kiáltotta Mancs, miközben elkapta a pattogó játékot.
– Nem igaz! Én találtam meg a padláson! – tiltakozott Masni, akinek a zöld szemei haragosan villantak.
A vita hamar veszekedéssé fajult. Masni megpróbálta kiragadni a labdát Mancs szájából, de a kutya nem adta magát. Hamarosan mindketten földön hempergőztek, haragos szuszogással. A nagy civakodásban észre sem vették, hogy a labda kigurult a kertből és eltűnt a kerítés mögött.
Mamka néni, aki éppen friss péksütit pakolt ki a konyhaasztalra, kinézett az ablakon.
– Mancs, Masni! Mi történt? Miért veszekedtek? – kérdezte szelíd, de határozott hangon.
A két kis testvér abbahagyta a dulakodást, és lesütött szemmel állt Mamka előtt.
– A labda miatt vesztünk össze – vallotta be Mancs.
– De most már nincs is meg … – tette hozzá Masni, és halkan felsóhajtott.
– Látjátok, gyerekek, hogy a veszekedés hova vezet? Egyikőtök sem élvezheti a játékot. Mi lenne, ha inkább együtt dolgoznátok azon, hogy visszaszerezzétek? – mondta Mamka, majd visszatért a konyhába.
Mancs és Masni egy pillanatig szó nélkül álltak, majd Mancs megszólalt:
– Talán igazat mond Mamka. Keressük meg együtt a labdát!
Masni bólintott. – Rendben. De legközelebb nem harcolunk rajta, rendben?
– Rendben! – nevetett Mancs, és elindultak a kerítés felé.
A labda a szomszédos mezőn gurult el, ahol egy kis patak csordogált. Mancs és Masni együtt kutatták át a bokrokat és a füvet. Benéztek minden bokor alá, minden kavics mögé. Hosszú percekig keresgéltek, már majdnem feladták amikor végül Masni egy fa tövében találta meg.
– Megvan! – kiáltotta boldogan, majd felkapta a labdát.
Mancs odaszaladt hozzá, és farkát csóválta. – Köszönöm, Masni. Tudod, tényleg jobb együtt játszani.
– Igazad van – mondta Masni, miközben visszadobta a labdát Mancsnak. – De most már felváltva játszunk, rendben?
– Rendben! – felelte Mancs, és jókedvűen ugrált a labda után.
Amikor visszaértek a Vidám Tanyaházba, Mamka néni az ajtóban várta őket egy tál finom keksszel.
– Örülök, hogy sikerült kibékülni és együtt dolgozni – mondta mosolyogva. – Látjátok, milyen jó, ha testvérekként segítitek egymást?
Mancs és Masni bólintottak, miközben majszolták a kekszet. Tudták, hogy a legnagyobb kincsük nem a piros labda, hanem egymás szeretete.
Kérdések a gyerekeknek:
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Lucy Amatőr író
Két kisgyermek anyukájaként kezdtem bele a mese írásba, melyben igyekszem a mindennapi helyzeteket, szituációkat megjeleníteni amivel minden kisgyermek és édesanya találkozik a napok folyamán. Rövid, inkább altatás kompatibilis meséket írok, amiknek a végén van lehetőség a gyermeknek megosztani a saját gondolatait a mesével és a tanulságával kapcsolatban. Remélem egyszer ki is tudom adni majd a meséimet. :)