Marci, Gyuri és az erdőtűz

Marci, Gyuri és az erdőtűz.

Marci, Gyuri és az erdőtűz

Mókus Marci ebéd után egy vastag ágon hasra feküdt és élvezte a déli nap sugarát. Megdörzsölte szőrös hasát, miközben a nap melege takaróként borította be. A kellemes melegben hamar elálmosodott, de amikor épp elaludni készült, egy gyík suhant el a feje mellett. A hirtelen mozgás visszarángatta a jelenbe Marcit, aki ijedten felkapta a fejét, meglepetten nézte a gyorsan eltűnő kis állatot. Felugrott és üldözőbe vette Gyurit a kis zöld gyíkot.

-Hát ez meg honnan jött? - gondolta magában – és hova siet ennyire?

Gyuri - szólt a Mókus –, mi ez a rohanás? Miért másztál fel ilyen magasra? Minden rendben? Segíthetek? Veszélyben vagy?

A gyík lihegve megállt egy pillanatra, hátrapillantott, mintha még mindig menekülne valami elől. A gyíkok ritkán másznak fel a fákra, és ez a fa valóban magas volt, így Marci nagyon furcsállotta a dolgot. Ismét megkérdezte:

-Hé, miért vagy fent a fán? Mi történt?

-Tűz van az oázis-völgyben, és mindenki errefelé fut – kiáltotta Gyuri.

-A lángok gyorsan terjednek, és próbálok minél messzebb jutni tőlük!

Marci nem hitte, ezért gyorsan felszaladt a fa legmagasabb pontjára, hogy a messziségben elterülő oázis völgyet lássa. Amint átnézett a lombok között, szeme sarkából már látta a völgyből felszálló sűrű füstöt. A látvány egy pillanat alatt meggyőzte. A gyík nem tévedett. A tűz gyorsan terjedt, a füstje baljósan gomolygott a távolban.

-Óóóó – kiáltott mókus - ez nem jó.

-Nagyon száraz és forró nyarunk van, a szél is száraz, és pont ez az, ami miatt a tűz terjed. - A forró napok nagyon gyorsan kiszárítják a talajt, és ez különösen veszélyes. Ha az emberek elmennek egy tábortűztől vagy grillsütőtől, és nem oltják el rendesen a tüzet, az könnyen átterjedhet a száraz talajra. Onnan pedig, csak egy szikra.

Gyuri úgy nézett Marcira, mint akinek elment az esze.

-Mit beszélsz! Tűz van, de te a hőség, a száraz levelek és a szél miatt aggódsz? Itt égünk meg, ha nem indulunk el azonnal!

Marci tudta, hogy a gyíknak igaza van, de meg akarta érteni, mi történhetett. Most nem volt idő a részleteken rágódni. Cselekedni kellett, mielőtt a tűz elérné őket.

-Igazad van, Gyuri! - mondta végül Marci. - Nincs idő töprengeni, futnunk kell!

Az erdő minden lakója pánikszerűen menekült a közelgő tűz elől. A fák ágai között a madarak kétségbeesetten próbálták menteni fészküket, csőrükben hordva fiókáikat, miközben sietve röppentek a biztonságosabb helyek felé. Lent, a földön a kisebb állatok igyekeztek kölykeiket védelmezni, némelyikük a fák üregeibe, mások pedig a bokrok sűrűjébe próbáltak rejtőzni. Az állatok összevissza futkároztak. Egér mama a hat babájával, Szarka mama a tojásokkal szaladgált, Holló Hanna felkapta a fiókák fészkét, és messzire repült. Károly kígyó, hátán annyi rovar volt, lassan kellett mennie, hogy le ne essenek.

A szél már a füstöt is az erdő felé sodorta, fojtogatóvá téve a levegőt, a tűz ropogása egyre közelebbről hallatszott. Marci látta, hogy mindenki menekül, tudta, hogy ő sem várhat tovább.

-Gyík, nincs időnk semmire! - Segítenünk kell a többieknek, hogy mihamarabb elhagyjuk az erdőt! Látták, ahogy a Mosómedve Tűzoltóság autója elszáguld a fájuk alatt szirénázva, villogó lámpákkal. Az oázis-völgy már régóta a Mosómedve tűzoltósághoz tartozott. Miksa a parancsnok vigyázta az erdő békéjét. De az ösvények takarítása lassan haladt igy egyre több száraz fű, kidőlt fa és öreg levél maradt az ösvények két oldalán.

-Kapaszkodj erősen! – szolt Marci és a hátára dobta a gyíkot.

Gyuri szorosan megmarkolta Marci bundáját. Ágról ágra, fáról fára ugrottak, követve a tűzoltókat. A levegő egyre forróbb lett, a füst is sűrűsödött, de Mókus Marci nem lassított. Tudta, hogy a tűzoltóság legénysége jelenti az erdő állatainak egyetlen esélyét a megmenekülésre.

A mosómedve óvatosan vezette a járművet a tűz felé. Az út tele volt akadályokkal: a földön vastag, száraz ágak hevertek a hosszú fű és borostyán mögött.

Lassan és körültekintően manőverezett, miközben a teherautó motorja halkan zúgott. A forró levegőben már érezni lehetett a füst szúrós szagát, és a tűz zaja is egyre közelebbről hallatszott.

A bozótos vidék, amely általában csendes volt, hirtelen megtelt baljós zajokkal. A tűzoltók kiabálása, a teherautó motorjának zúgása, a rádió csattogása és a tűzre zúduló víz zubogása mind összekeveredtek. A levegő vibrált az izgalomtól és a feszültségtől. A tűzoltók gyorsan mozogtak, mindenki tudta a dolgát, és a vízsugarak hatalmas erővel csaptak le a lángokra, sziszegő hangot adva, ahogy a forróság és a víz találkozott.

Gyuri soha életében nem látott ehhez hasonlót. Az egész jelenet annyira mozgalmas, zajos és kaotikus volt, hogy nem tudta, hová kapja a fejét. Egyszerre izgalmas volt nézni a bátor tűzoltókat, ahogy a lángokkal küzdenek, de kimerítő is, mert az intenzív zajok és a pörgő események minden figyelmét lekötötték.

– Ez hihetetlen! – suttogta elképedve. – Soha nem hittem volna, hogy ennyi minden történhet egy helyen.

Marci, aki szintén figyelte a küzdelmet, egyetértően bólintott. Tudta, hogy a helyzet súlyos, de valahogy bátorító volt látni, hogy az önkéntes tűzoltók mindent megtesznek az erdőért.

-Látod? A vizet használják a tűz oltására, mert a tűz nem szereti a vizet – mondta miközben figyelte, ahogy a tűzoltók hatalmas vízsugarakkal csapnak le a lángokra.

-De Marci – szólt Gyuri, - a víztől minden olyan nedves lesz! 

-Így van – válaszolta Marci - ez a lényeg. Meg kell törni a lángok útját.

-A tűz útját? - kérdezte Gyuri.

-Igen – magyarázta Marci –, a tűznek három dologra van szüksége: hőre, oxigénre és éghető anyagra. Ha ezek közül egyet elveszel – például azzal, hogy mindent eláztatsz - a tűz kialszik. Ezért fontos, hogy a tűzoltók mindent vízzel borítsanak be.

Gyuri elgondolkodva nézte, ahogy a tűzoltók szorgalmasan dolgoztak, és megértette, hogy a víz, amit annyira furcsának talált, valójában a tűz legnagyobb ellensége. Ahogy Gyuri megértette, tömzsi mancsát az állára tette, és bölcsen így szólt:

-Ah, most már értem.

-A víz lehűti a dolgokat, és mindent nedvessé tesz, így a tűz elalszik.

Marci elégedetten bólintott.

-Pontosan! A víz megakadályozza, hogy a tűz tovább terjedjen. 

Az erdőtüzek kialakulásának megelőzése közös felelősségünk. A forró, száraz időjárás, a szél és a gyúlékony anyagok, mint az aljnövényzet, veszélyes körülményeket teremtenek, ahol egy kis figyelmetlenség – például egy el nem oltott tábortűz - súlyos katasztrófát okozhat. 

Ezért fontos, hogy mindenki, aki az erdőben tartózkodik, felelősségteljesen viselkedjen, és tisztelje a természet törékeny egyensúlyát.

A természet védelme és az állatok biztonsága múlik rajtunk, és megfelelő odafigyeléssel megakadályozhatjuk a veszélyes tüzek kialakulását.