Március kisasszony és a fehér nyúl barátsága


http://mocorgohaz.hu/

Március, egy ritka pajkos teremtés volt, aki szerette az alakját változtatni és álruhában különböző csínyeket véghez vinni. Télen legtöbbször öregasszonyként mutatkozott az emberek előtt, aztán minden tavasszal gyönyörű fiatal lányként született újjá. Állandó ...

Kép forrása: Mesterséges Intelligencia által generált kép

Március, egy ritka pajkos teremtés volt, aki szerette az alakját változtatni és álruhában különböző csínyeket véghez vinni. Télen legtöbbször öregasszonyként mutatkozott az emberek előtt, aztán minden tavasszal gyönyörű fiatal lányként született újjá. Állandó kísérője egy fehér nyúl volt, egyben testi-lelki jóbarátja, nos, egészen egy bizonyos napig. Úgy történt az eset, hogy Márciusnak volt egy titkos erdeje, ahol, amit valaki kigondolt vagy kívánt, legyen az állat vagy ember, az valósággá vált. Amennyiben vissza akarta csinálni, akkor csak annyit kellett hangosan kiáltania, hogy: Változz vissza! Ez jó játéknak és kellemes időtöltésnek bizonyult. És azon a bizonyos napon Március versenyt futott a nyúllal, akit mindig elkápráztatott a gyorsaságával, mivel a nyúl meg volt győződve róla, hogy ő a legfürgébb állat az erdőben. Amint játékosan kergetőztek egyszer csak a nyuszi zsugorodni kezdett, s amikor már csak akkora volt, mintegy hangya Március a tenyerébe vette a pöttömnyi nyuszit és nagyot nevetett egyrészt a mini nyúl dühös pofiján, másrészt ahogyan két lábra állva hadonászott, azt mutogatva, hogy azonnal változtassa vissza.

- Mondd ki kérlek, hogy változz vissza! - kiabálta cérnavékony hangon. De Március csak azért se mondta ki a varázsszót, hanem válaszul a tarisznyájába tette. Erre a nyuszi azt kívánta, hogy Márciusnak meg nagy feje nőjön, zöld haja legyen és az ujjai helyén virslik himbálózzanak. És így is történt! Most meg a nyuszi kezdett hahotázni Március láttán, még egy tükröt is elé tartott, hadd lássa, hogy milyen "gyönyörű" lett. Erre Március sértődötten felhúzta az orrát.

- Olyanok vagytok tisztára, mint az emberek! – csatlakozott hozzájuk a róka, meg a bagoly, akik szintén szerettek az erdei tisztáson időzni. És most tessék vissza varázsolni egymást! - mondta a bölcs bagoly.

- Változz vissza! - mondta a nyuszi és Március egyszerre, és a bűvös szóra hipp-hopp mindketten visszaváltoztak.

- Le kellett volna festeni titeket! - nevetett a róka. De a nyuszi nem nevetett vele, nem mutatta ki, hogy mennyire megsértődött, az csak másnap derült ki, amikor nyoma veszett.

Március eleje volt már, de a hőmérséklet hirtelen mínuszba ment át, mert amióta Márciust elhagyta kedvenc nyúl pajtása a hangulata szerint változott az időjárás, ha méregbe gurult visszatértek a téli fagyok és hózáporok. Egy ilyen zimankós napon Március idős, zsémbes asszonyságnak öltözött és rosszkedvűen járkált fenn a hegyekben, még mindig kedvenc fehér nyulát kereste és azt siratta, hogy a legjobb barátja elpártolt tőle.

Történetesen, fenn a hegyekben élt egy öreg pásztor. A férfi a hosszú, hideg tél után már nagyon várta a tavaszt. Annyira türelmetlenül, hogy épp hogy beköszöntött március elseje, máris úgy döntött, hogy felviszi az állatokat a hegyekbe. És így is tett. Már kora reggel útnak indult. Útközben végig arra gondolt, hogy Március majd jó idővel ajándékozza meg. Felfelé kaptatva aztán találkozott egy asszonnyal. Ránézésre, vele egykorúnak tűnt, ezért illendően “Jó napot öreganyámmal!”- köszöntötte, mire Március, éktelen haragra gerjedt, amiért a pásztor öreganyámnak nevezte, nem is köszönt vissza az öregnek, hanem a találkozás után fiatalabb öccséhez, Áprilishoz sietett, akit arra kért, hogy adjon neki még pár napot, hogy kényére-kedvére kitombolhassa magát. Április teljesítette nővére kívánságát, és ezekben a kölcsönzött napokban, Március hóviharral sújtotta a vidéket, és olyan északi sarki hideg köszöntött be, hogy a pásztor a nyájával együtt megfagyott. És Március nem érzett szánalmat, csak azt mondta hónap testvéreinek, hogy ezentúl így jár, aki ujjat húz Március anyóval!”

Szörnyű természetét a testvérei már nem bírták elviselni, ezért kerítettek neki egy másik fehér nyulat. A nyúl láttán Márciusnak rögtön jobb kedve kerekedett, de hamar rájött, hogy ez bizony nem az ő nyula, így újra tombolni kezdett.

Mindeközben a fehér nyúl az erdőben bujkált, de mivel március végén is rendkívüli hideg volt, így alig talált ennivalót. Nagy éhségében elhagyta titkos rejtekhelyét és bemerészkedett a faluba. Ott találkozott egy ifjúval, meg egy gyönyörű leánnyal. Melléjük lépett és megszólította őket:

- Bocsánatot kérek!- mondta a fehér nyúl,-nincs nálatok véletlenül egy sárgarépa? Április, mert ő volt az ifjú, erre csak sajnálkozva a fejét rázta. Erre a nyúl megemelte a cilinderét és menni készült.

- Megkínálhatom eperrel. -szólt utána Május.

- Köszönöm nem élek vele.-felelte a nyúl.

- Te véletlenül nem a Fehér Nyúl vagy? -állították meg a nyulat, még mielőtt az eliszkolt volna.

- Miért kérdezed? -óvatoskodott a nyuszi.

- Mert láttalak már valahol.

- Február végéig a Nagy Cirkuszban dolgoztam egy bűvésszel, de egyszer nem volt kedvem a cilinderéből kibújni, akkor elbocsájtottak, azóta állást keresek. Már húsvéti nyúlnak is elszegődtem volna, holott tulajdonképpen egyetemet végeztem bűvésznyúl szakon, de maga az Erdei Vadnyulak Szövetségének Főtitkára sem tudott elhelyezni, pedig igazán befolyásos nyúl.

Április és Május ezt hallván nagyon megsajnálták a nyulat, és felajánlották neki, hogy költözzön oda hozzájuk.

- De mi lesz, ha Március nővéretek meglátogat titeket miután megtudja, hogy itt rejtőzködöm?

- Majd átfestjük a testedet feketére.- mondták szinte egyszerre a hónapok. -És Március nővérünk gyűlöli a fekete színt, így nem jön rá a turpisságra.

Ezt hallván a nyuszi boldogan elfogadta Április és Május meghívását. És a nyúlnak újdonsült barátaival nagy harmóniában teltek napjai, amikor azonban egyik este épp irodalmi társasjátékot játszottak, váratlanul betoppant Március. Olyan halkan bújt be a kulcslyukon, hogy a testvérei, és persze a fehér nyuszi sem hallották meg.

- Hát itt bujkálsz! - kiáltott fel Március, amikor felismerte elveszettnek hitt barátját.

- Ez a hála, amiért megosztottam veled a titkaimat és barátommá fogadtalak? – mondta szemrehányóan.

- Nem emlékszel már arra, amikor hangyává zsugorítottad? Keltek védelmére tavaszi hónap testvérei.

- Ígérem, hogy ha visszajössz hozzám, megjavulok és újra a régi Március leszek!

- Rendben, de csak akkor leszek újra a barátod, ha segítesz eljutni Japánba, hogy egyszer az életben megnézzem a cseresznyevirágzást!

- Rendben teljesítem, ha Te nyersz a társasjátékban! És a nyúl úgy nyert, mint a parancsolat, mert kívülről tudta valamennyi klasszikus író és költő nevét és műveit. Ezzel szemben Március, Április és Május ismerték ugyan a füvek, fák és virágok latin nevét, a tulajdonságait, meg hogy kikre milyen hatással vannak ezek a növények, de a regények és drámák kapcsán hiányos volt a műveltségük. S mivel a nyúl nyert a társasjátékban, teljesíteni kellett a kérését. Nincs mese, el kell indulnunk Japánba. De hogyan? Tűnődtek a hónapok. Mire a nyúl elkérte Március telefonját:

- Halló Szapporó? A Cirkusznyulak Utazási Irodája? Az Óriás Flamand nyúllal szeretnék beszélni. Máris kapcsolom!-hangzott a vonal túlsó végéről.

- Ja, maga az? Hogy van? Mi újság? Szürkül a szőrünk? Hát persze öregszünk. De figyeljen ide, hogy tudunk a legrövidebb úton eljutni Japánba a cseresznyevirágzásra, de úgy, hogy húsvétra vissza is érjek?

- Olyan országokon keresztül jut el oda, ahol ünneplik márciust!–hangzott a rövid válasz.

- Akkor könnyű dolgom lesz, mert ő maga lesz a vezetőnk!-örvendezett a Fehér Nyúl.

- Akkor jó utat kívánok!-mondta az Óriás Flamand nyúl és letette a telefont.

A tavaszi hónapok és a fehér nyúl azon nyomban útra is keltek. Először egy olyan országba értek, ahol éppen Martinka napot tartottak, és a boszorkányok távoltartására tüskés ágakat szúrkáltak a kerítésekbe. Az emberek fehér és vörös fonalakból font karkötőket hordtak Március tiszteletére, hogy a szeszélyes hónap jóindulatát elnyerjék, s azt kérték tőle, hogy minél hamarabb véget érjen a tél. Amikor megpillantották magát Márciust nárcisz virágos ruhájában és fejékében, hatalmas viváttal üdvözölték, ami persze hízelgett a megifjodott Márciusnak.

Utána a Harmatgyűjtők birodalmába értek, ahol lepedővel szedték fel a harmatot a mezőn, majd kifacsarták a nedvességet és megitatták a tehenekkel, hogy egészséges legyen a tejük. Végül a Búzatolvajok falvában kötöttek ki, akik a búza hasznát "ellopták" a mezőről, de csak a felét, hogy azért a falusiaknak is maradjon elegendő búza kenyérsütéshez. Közben egy gólya csapattal találkoztak, akik épp Európába repültek.

„Megenyhült a lég, vidul a határ, S te újra itt vagy, jó gólya-madár!”- énekelte a Fehér nyúl.

És amikor megpillantották a Miógi-hegy fehér, hófödte csúcsait, már tudták, hogy megérkeztek Cseresznyefalvára, ahol a fehér nyúl nagy örömére több mint ötezer cseresznyefa virágzott egyszerre. Emberek ezrei népesítették be a parkokat, sétányokat és kerteket, s mind virágnéző ünnepséget ültek a virágzó fák alatt. S miközben tátott szájjal bámulták a lehulló virágszirmokat a hó fehéren csillogott a hegy tetején, a naplemente vörös színben felragyogott, ami a nyuszi szerint éppen olyan volt, mint egy óriás cseresznye. Legszívesebben beleharapnék!-lelkendezett nagy örömében.

És a költői érzelmű Fehér nyúl a cseresznyevirágzást varázslatosnak találta. Tokióban Márciussal, Áprilissal és Májussal cseresznyés nyalánkságokat kóstoltak, cseresznye virágból és levélből készült ételeket ettek és ittak. És a Fehér nyúl boldogan tért vissza Márciussal kedvenc erdejébe éppen Húsvétra.

 

 

 

Szivilla, blogger, amatőr mese és fantasy író, újságíró

Irodalom és nyelvszakos gimnáziumi tanárként kezdtem a pályafutásomat, de mindössze 7 év tanítás után az életem hirtelen 180 fokos fordulatot vett. Legalább tízszer költöztem, négyszer váltottam országot, kétszer kontinenst. Minden kezdet nehéz volt, de mégis jó volt valamire! Megtanultam 6 idegen nyelvet, rengeteg barátot szereztem, és tulajdonképpen minden nap tanulok valami újat, amit szeretnék másokkal is...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!