Medve- bál

Medve- bál.

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, ahol a kis kurtafarkú malac túr, volt egyszer egy medve család.

Ott élt valahol, nem is tudom pontosan hogy hol, de azt biztosan tudom, hogy egy barlangban. Február másodika volt. A három kis tenyeres- talpas már nagyon várta ezt a napot. Alighogy pitymallott, gyorsan kiugrottak az ágyból, ami eddig persze nem volt jellemző rájuk.

Felvették a mackós mamuszukat. Azaz Cukorbogyó a legkisebb, fordítva vette fel őket, mondhatni kacsalábon. Bátyja, Dirmi lehajolt hozzá, és megcserélte. - Nézd, Cukorbogyó! Ezt így kell felvenni!- mondta neki kedvesen. – Töszönöm! – mondta a kicsi. – Szívesen!- felelte a nagyobb medvebocs.  Szaladtak a fürdőszobába tisztálkodni. A legnagyobb, Dörmi, siettében majd fellökte a legkisebbet. – Bocsánat! – mondta neki bűnbánón. – Ne, haragudj, figyelmetlen voltam! – Semmi baj! Igazán nem történt semmi!- mondta Cukorbogyó. Mancsukkal kikotorták még az utolsó csepp édes, krémes, lépes mézet is a kedvenc csuprukból. Mohón nyalták-falták, hisz pont erre a napra tartogatták. Olyannyira, hogy az egész cuki pofikájuk, még az orrocskájuk is csupa ragacs volt tőle. Miután jól laktak a szőrös- bőrös apróságok, megmosakodtak még egyszer, majd fényesre kefélték bundájukat és kibújtak a barlangból.

  Elsőként Cukorbogyó, utána Dirmi és legutoljára Dörmi. – Ne menjetek messze, maradjatok a közelben kicsi bocsok!- figyelmeztette őket medve mama- így teszünk!- válaszolták a piszén piszék. –

  Nézzétek! Borús felhők takarják az eget! Számunkra ez azt jelenti, hogy már lassan vége a télnek- mondta Dörmi. – De jó! De jó!- örvendezett a két kicsi szeleburdi kismackó. – Mit szólnátok hozzá, ha ezt megünnepelnénk? – Kérdezte Dörmi. – Mit szólnátok egy Medve- bálhoz? – folytatta. – Az nagyon jó lenne!- lelkendeztek a kicsi piszén piszék. – Rendben! Akkor kezdjük is el! – mondta Dörmi. Megkérte a kismadarakat, hogy muzsikáljanak. Örömmel ráálltak.

Dörmi megfogta Dirmi egyik mancsát. Dirmi a másik mancsával megfogta Cukorbogyó mancsát. Így kezdték a Medve- táncot. Léptek egyet jobbra, majd balra, aztán megint jobbra és ismét balra. Így táncoltak egy ideig. Közben szőrmók talpuk, ahogy járták a csürdöngölőt, dibbent- dobbant, dibegett- dobogott. Járták dimben- dombon által, árkon- bokron keresztül, fel, s alá.

Medve anyó és medve apó hallva a mulatságot, ők is kedvet kaptak a bálhoz, így becsatlakoztak a pici macikhoz. –

Ej, de jó volt a hangulat,

hisz minden mackó együtt mulat!

Erdőn, mezőn csatangoltak,

itt, ott, amott barangoltak.

Egyre jobban ripték- ropták,

nem úgy, ahogy eddig szokták!

Fent voltak a hegygerincen,

hol zord szél meglökte mindet.

Nagyapó gurulni kezdett. Gurult, gurult, le a lejtőn lefele. Dörmi is gurulni kezdett. Gurult, gurult, le a lejtőn lefele. Dirmi is gurulni kezdett. Gurult, gurult, le a lejtőn lefele. Cukorbogyó is gurulni kezdett. Gurult, gurult, le a lejtőn lefele. Medve mama is gurulni kezdett. Gurult, gurult, le a lejtőn lefele. Amikor leértek mind a hegy aljába, Dörmi belegurult medve apó pocakjába. Dirmi belegurult Dörmi pici pocijába. Cukorbogyó belegurult Dirmi pici pocijába. Medve mama belegurult Cukorbogyó pici pocijába.

Egymásra néztek, jót nevettek. Medve papa megfogta Dörmi egyik mancsát. Dörmi megfogta Dirmi másik mancsát. Dirmi az egyik mancsával megfogta Cukorbogyó másik mancsát. Medve mama megfogta Cukorbogyó egyik mancsát. Így folytatták a Medve- táncot. Léptek egyet jobbra, majd balra, aztán megint jobbra és ismét balra. Így táncoltak egy ideig. Közben szőrmók talpuk, ahogy járták a csürdöngölőt, dibbent- dobbant, dibegett- dobogott. Járták dimben- dombon által, árkon- bokron keresztül, fel, s alá, egészen addig, amíg haza nem érkeztek.

Ha nem így történt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/