Medvevadászat

Medvevadászat.

Mesélő: Gani Zsuzsa

A Galamboki család ezen a hétvégén leutazott a nagyszülőkhöz a Nekeresd vadonba, ahova nemrég költöztek.

Az ifjak már nagyon izgatottak voltak, hisz oly régen látták már a mamát és a papát. Az új házukat se látták még. Beültek a kedves Jenőbe, természetesen Morzsi is farkcsóválva ugrott be a hátsó utastérbe és lekuporodott a szőnyegre. Nehézkesen, de aztán mégiscsak elindult Jenő.

Mentek, haladtak előre, egyszer csak megérkeztek. Örömmel borultak nagyszüleik nyakába. Még Morzsi is üdvözölte őket: - vaú-vaú-vaú-vaú. Aztán bementek a lakásba körülnézni, majd beszélgetni. Egy idő után a kicsik kimentek a kertbe, természetesen engedéllyel. Minden parányi zeget-zugot felkutattak, minden apró-cseprő dolgot megfigyeltek. Aztán a jó játék után visszamentek.

Nagyapó épp akkor kezdett bele egy történetbe. A kicsik leültek a pamlagra és figyelmesen hallgatták. - Pár hete itt kóborolt a környéken két barnamedve, szőrös, barna bundás tenyeres-talpas. Került-fordult, dirmegett-dörmögött minden nap. Békésen csillapították étvágyukat. Szinte mindent megettek, nem válogattak: legyen az gomba, gyökér, gyümölcs, rovar, hal, vagy akár szarvas, minden ínyenc csemege volt a számukra. Bambán bandukoltak, cammogtak, de a légynek se ártottak. Egyik alkalommal, amikor az erdőben gombásztam az egyik szembejött velem. Hirtelen a földbe gyökerezett a lábam. Lomhán, mély hangon brummogva: brumm-brumm-brumm, jött felém, aztán egyszer csak megállt. Jól tudtam, hogy ilyenkor mit kell tennem. Nem ijedtem meg, mert azt nem szabad! Minden medve jó futó, kiválóan úszik, fára mászik. Ezért más taktikát kellett választanom. Nem néztem a szemébe, nem futottam el, hisz gyorsabb nálam és hátat se fordítottam neki. Óvatosan hátrálni kezdtem. Tolattam, ahogy az autó is szokott, olykor zajt csaptam a kezemben levő bottal, amíg biztonságos távolságra nem értem tőle. Egy idő után megfordult és visszament a sűrűbe, én meg fellélegeztem. Gyorsan megszedtem az üres kosaramat gombával és siettem haza.

Szóval izgalmas volt a gombászás, de szerencsére nem történt baj. Mindenesetre a kukát mindig zárva tartom, Ugrabugrát a kis tacsim, pedig éjszakára bezárom.

Képzeljétek, mit hallottam a minap! - Mit hallottál?- kérdezték egyszerre csodálkozva, kikerekedett szemmel. - Innen nem messze, a Susogó erdőben kilőttek két medvét. - Micsoda? Komolyan? – kérdezték döbbenten a többiek. - Talán csak nem őket? - Hát nagyon is lehetséges! - Ez borzasztó! - Igen, az! A bőrüket és a koponyájukat egy preparátor kitömte. De a rendőrség lefoglalta és elkobozta tőlük. - De az már nem jelent semmit, eső után köpönyeg, hisz védtelen állatokat öltek meg orvul! - jelentette ki dühösen Frici. - Eső után köpönyeg! – jelentette ki határozottan és komolyan Fanni. - Nem volt engedélye a két vadásznak a kilövésükre, úgyhogy meg is büntették őket – folytatta a nagypapa. - Meg is érdemelték! - hangoztatta ingerülten Fanni. - Többé biztosan nem tesznek majd ilyen rosszat!- közölte feldúltan Frici. - Hát reméljük!- zárta le a témát nagypapa. – Most menjünk vacsorázni. Nagymama már biztosan elkészítette. Hamarosan besötétedett, napszálltakor a Nap is lebukott.

Ezüstösen sziporkáztak a csillagok, haloványan világított az égen az újhold.