Mentsük meg az Északi sarkot 8. Mire jó a zsiráf nyaka?


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

A reggel úgy köszöntött be a csimpánzok lakta erdő szélére, mintha szégyenkezne amiatt, hogy halkan jött, éppen csak lábujjhegyen lopózott közéjük, hátán hozva a napsugarat, ami fényével világossá varázsolta a sűrű növényzet között megbújt alvóhelyeke...

Kép forrása: Adorjan Lena

A reggel úgy köszöntött be a csimpánzok lakta erdő szélére, mintha szégyenkezne amiatt, hogy halkan jött, éppen csak lábujjhegyen lopózott közéjük, hátán hozva a napsugarat, ami fényével világossá varázsolta a sűrű növényzet között megbújt alvóhelyeket.

A majmok népes családja hangos örömujjongással üdvözölte az új napot, és egymással versenyezve ugráltak ágról ágra, mozgatták meg tagjaikat, az ifjak veszekedve üldözték ki a még lustálkodó társaikat a sűrűből, kergetőztek, zsibongtak, kiabáltak és nevetgéltek.

Talpas és barátai is korán kelők voltak, de ez a nagy zsibongás egy kissé szokatlan volt számukra.

  • Szálljatok le az agancsomról, ez nem faág, ha kérhetem! – Morogta Ödön. – Éhes vagyok, és ilyenkor nem szeretem, ha rajtam ugrálnak!
  • Miért, máskor szereted? Még nem is mondtad! – Nézett komolyan barátjára Róka Rezső.
  • Ha, ha, ha, inkább segíts őket távol tartani tőlem, mert mindjárt megtudják ezek a szemtelen kis fickók milyen az, ha egy rénszarvas meglódítja a szarvát, és mérgesen elbődül!
  • Gyerekek, gyertek! játszunk fogócskát! Ki tud megfogni egy tündért? – Könyörült meg Kacagó Zimankó Ödönön, és huss, már el is repült, hogy a kismajmok utána eredjenek.

Szaladtak is utána kiabálva, míg csak látták. A kis tündér meg jó messzire elcsalta őket, majd észrevétlenül visszament a barátaihoz. Most egy ideig el lesznek a kis csibészek a keresésével! Közben Zakari is előkerült, csatlakozott az ÉSMEB tagjaihoz egy megbeszélésre.

  • Kedves barátaim! Mit gondoltok, láttok valamilyen esélyt majom társaink és a többi elfogott állat kiszabadítására?
  • Hát, ez attól függ, hol vannak az elrablóik, mikor indulnak tovább, és mennyire őrzik őket? Az sem mindegy, hányan vannak az őrzőik! - Nézett Zakarira Talpas.
  • Meg aztán azt sem tudjuk, milyen állapotban vannak a foglyok? – Mondta Zimankó.
  • Adnak-e nekik rendesen enni? – Kérdezte Ödön.
  • Hol láttátok őket utoljára? Oda tud valaki vezetni bennünket? Nézzük meg a térképet! - Javasolta Rezső.

Mindnyájan a Térkép fölé hajoltak, amit Zakari vett elő a zsebéből. – Lássuk csak! Utoljára itt volt a tábor, ahol gyülekeztek a vadászok, a tisztáson túl, úgy tíz kilométerre ettől a helytől. – Bökött a térkép egyik pontjára.

  • Lulu, odatalálsz? Meg kéne nézned, fel kéne mérned a terepet. Menni fog?
  • Mit gondolsz rólam, Talpas? Én vagyok a felderítő, kinek menne, ha nekem nem? – Sértődött meg Lulu. – Már indulok is!
  • Mi pedig addig együnk, hogy legalább nekünk legyen erőnk! – Javasolta Ödön.
  • Lehet, hogy hasznát vesszük a varázsitalnak is, egyszer már bevált! – Reménykedve vette elő az üveget Kacagó Zimankó, figyelmen kívül hagyva Ödön javaslatát.
  • Vigyázz rá, nehogy baja legyen! – Mondta Talpas. - Biztos vagyok benne. hogy nagy szükségünk lesz rá!

Zimankó beletette az üvegcsét a tartójába, egy piros bugyorba, és az egészet elrejtette egy fa odvába. De két kismajom észrevette, és amikor elfordultak kivették az odúból a varázsitalt és elfutottak vele.

Barátaink, míg Lulura várakoztak, körbejárták a majmok táborát. Az évnek ebben a szakában a levegő páradús, és kellemesen meleg volt. Még tartott az esős évszak, amikor gyakorta esik az eső, ami kirobbanóan dús növényzetet és vízzel telt folyómedreket jelent. Az állatok ilyenkor gyarapodnak, nem szűkölködnek ennivalóban és innivalóban. Sajnos nem sokára itt a július, amikor megérkezik a száraz évszak, ami egészen szeptemberig tart. Akkor nincs eső és kiszárad fű, fa, patak. Így hát az itt élők igyekeznek megtölteni a bendőjüket, és addig örülni a bőségnek, amíg csak lehet!

Ödön hatalmas elégedettséggel legelte a széles levelű harsogóan zöld füvet, még Talpas is le-lehajolt egy-két hívogatóan ízletes példányhoz. Az erdő szélére érve majdnem visszaszaladtak, úgy meglepődtek! Ilyen állatot még nem láttak! Olyan magas, hogy a fák tetejéről harapdálta a leveleket. Négy lába volt, Ödön éppen csak a combjáig ért fel. Hosszú nyakával lazán hajolgatott egyszer a földig, majd egészen a fák tetejéig. Széles szájával békésen táplálkozott enyhe terpeszállásban. Hosszú farka bojtban végződött, amivel a legyeket csapkodta maga körül. Szép barna foltos a bőre, fején két kis szarv, középen a nyaka tövéig apró, alig észrevehető sörénye volt. Megütközve nézték. A hatalmas állat abbahagyta a táplálkozást, és kedvesen lehajolt hozzájuk.

  • Ilyen csuda agancsokkal én nem ütköznék meg mások hosszú nyakán aranyaim! Ha abbahagytátok az álmélkodást, és becsuktátok a tátott szátokat, szívesen bemutatkozom: Zsiráf Zsóka vagyok. Bennetek kit tisztelhetek?

Gyorsan összeszedték magukat, és mindenki bemutatkozott. Zsóka kíváncsian nézett Kacagó Zimankóra: - Tündérrel itt még nem találkoztam! Hogy kerültetek ide?

Zimankó gyorsan elmesélte jövetelük okát. Zsóka figyelmesen hallgatta.

  • Tegnap arrafelé jártam, ahol a ketrecek vannak. Nem jutottam a közelükbe, mert nagyon őrzik, de ha segíthetek valamiben, csak szóljatok. Itt szép egészséges lombok vannak, egy ideig még itt maradok. Zsiráfot biztosan nem visznek magukkal, mert olyan nagy ketrecet nem láttam.

Lunda Lulu érkezett a levegőből.

  • Mindent láttam! Egyelőre kilenc ketrec van, mindegyikben majmok. Hárman őrzik éjjel-nappal, a többiek kinn vannak terepen és állítják fel a csapdákat. Gyorsan kéne lecsapnunk, ha lehet nappal, amíg vissza nem jönnek a többiek!
  • Jó lenne harc nélkül! Megpróbáljuk a varázsitalt? – Kérdezte Talpas.
  • Rendben, hozom azonnal! – Zimankó már repült is, de kisvártatva visszatért. – Nincs meg!
  • Mi az, hogy nincs meg? – Kérdezte Rezső.
  • Egyszerűen nincs ott, ahová rejtettem, az odú üres! Valaki elvitte!

Azonnal összehívok mindenkit! – Sietett a táborba Zakari.

  • Mindenki itt van? – Kérdezte, amikor összegyűlt a majmok népe. – Nem kertelek! Valaki közülünk elvitt egy nagyon fontos folyadékkal teli üveget a nagy fa odvából. Adja vissza, és akkor nem kap büntetést. Ha nem, akkor kizárjuk a csapatból és kóborolhat egyedül élete végéig! – Morcosan végignézett a megszeppent csapaton, de senki nem jelentkezett.
  • Biztos, hogy mindenki itt van?

Csend. A légy zümmögését is meg lehetett hallani. Ekkor egy öreg majom lépett elő a hátsó sorból.

  • Nincs itt mindenki. Két kismajmot láttam észak felé surranni, amerre az idegenek tábora van. Ők hiányoznak.

Rezső szedte össze magát először. – Gyerünk, mielőtt nagy baj lesz! Menjünk utánuk! Zakari velünk jön, Luluval üzenünk a többieknek, ha kell, csak akkor gyertek utánunk! Itt várjatok!

Zsiráf Zsóka az erdő szélén csatlakozott hozzájuk, hátha tud segíteni, így mentek csendben a tábor felé. Lulu mutatta az utat. Már majdnem odaértek, amikor nagy jajgatásra lettek figyelmesek. A két kismajom ült a földön, és az egyik kezük egy-egy kókuszdióban volt. Nem engedték el a belsejében lévő gyümölcsöt, csak ültek, mert nem tudták kihúzni a kezüket, ami ökölbe szorítva nem fért ki a lyukon. Kínjukban sírtak. Ödön ért oda elsőként. Gyorsan összetörte a kókuszdiót, így kiszabadultak a kismajmok. Hálásan néztek a rénszarvasra, bár megszeppentek, mert közben odaértek a többiek, és Zakari mérges tekintete nem sok jót ígért.

  • Így fogták el a többieket is! Szerencsétek, hogy a vadászok előtt értünk ide! A büntetést később kapjátok meg, most azt mondjátok meg, ti vittétek el a varázsitalt a fából?
  • Igen, mi voltunk, ki akartuk vele szabadítani a szüleinket! Nem magunknak loptuk el!
  • Az mindegy! Lopni akkor sem szabad! Látjátok, milyen nagy bajba kerültetek a magánakciótokkal! Adjátok oda az üveget Zimankónak, és uzsgyi, vissza a táborba! Később számolunk! Ebadta kölykei! – Zakari komolyan haragudott- Már csak az hiányzott volna, hogy benneteket is elfogjanak!

A két kismajom szipogva eloldalgott. Biztos, hogy máskor nem követnek el ilyesmit! Lulu leszállt hozzájuk. Éppen egy tűz lobog a tábor közepén, bográcsban főznek valamit. Most otthagyták, behúzódtak a sátrukba.

  • Akkor azt javaslom, cselekedjünk! Van egy ötletem! Zsóka, el tudnád hozni a bográcsot? Beletennénk egy pár csepp varázsitalt, ha megeszik, akkor átállnak a mi oldalunkra, és maguktól kinyitják a ketreceket, szabadon engedve a barátainkat! Hiszen a varázsital hatására megjavulnak, és belátják milyen rosszat cselekedtek!
  • Örömmel! Már indulok is! - Felelte Zsóka.
  • De ne olyan csörtetve! Felvered az egész tábort! – Kiáltotta utána Zakari és izgatottan kezdett járkálni fel-alá. Kis idő telt el, és egy gőzölgő bogrács ereszkedett alá az égből.
  • Siessetek csepegtetni, mert még vissza kell tennem! – Mondta büszkén Zsóka.
  • Aztaaa! Nem hittem volna, hogy erre is jó egy zsiráfnyak! – Álmélkodott Ödön!
  • Mert Te csak agancsban tudsz gondolkodni. Talán az is jó valamire! Majd azon tálaljuk a pörköltet! – Nevetett Rezső.

Közben Zimankó gyorsan belecsöpögtette a varázsitalt. – Viheted! – Adta ki a parancsot Zsókának. – Utána gyere a táborba, ott találkozunk.

Mindenki visszament a táborba, és izgatottan várakoztak. Eltelt a nap és a rá következő éjszaka. Reggel aztán volt nagy öröm! Megérkeztek a tábor foglyai.

  • Képzeljétek! Egyszer csak odajöttek az őrök, kinyitották a ketreceket és azt mondták: Szabadok vagytok! Menjetek haza! Éljetek boldogul! Ki érti ezt? Nem mintha nem lepődtünk volna meg, de olyan gyorsan elszaladtunk, ahogy csak a lábunk bírta, és most itt vagyunk!

Lett is nagy ünnepség! Olyan zenebonát csaptak, hetedhét országba is elhallatszott!

  • Na, ezt nem nekem találták ki! – Dohogott Ödön és most az egyszer barátja Rezső is egyetértett.
  • Akkor megyünk tovább? – Kérdezte Zimankó.
  • Megyünk bizony! Irány a léghajó! – Adta ki a parancsot Talpas.

Elbúcsúztak Zakaritól és új barátjuktól, Zsókától. A léghajón aztán mindenki kényelmesen elhelyezkedett, hogy kipihenje a fáradalmakat.

  • Lulu, szólj, ha India fölé értünk, mert az lesz a következő úticél! Mindenkinek jó pihenést! – Azzal Talpas betakarózott és összegömbölyödve elaludt.
Apor Kata, amatőr író

Ezt a mesét írta: Apor Kata amatőr író

Kaliczka Tamásné vagyok. Papír- írószer üzletet vezetek Budapesten és Romhányban. Érzékenyítve vagyok egyaránt a városi és a vidéki életkörülményekre is. Minden és mindenki érdekel, fogékonyan reagálok a szociális eseményekre, az emberi viszonyokra. Kisgyermekkorom óta szeretem a meséket, ennek következményeképpen szinte álomvilágban élek. Íróként először 2018-ban mutatkoztam be. Novellákkal kezdtem, ...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!