Kép forrása: saját kép
Mese a kislányról, aki nem ette meg a tökfőzeléket.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Anni.
Anni nem szerette a tökfőzeléket, de annyira nem, hogy meg sem kóstolta. Egyik nap az
anyukájával a piacon jártak bevásárolni.
Anna anyukája éppen egy szép tököt vett el az árustól, mikor a kislány így szólt:
– Anya én nem eszem meg a tököt.
– Neked készítek valami mást – válaszolta az anyukája.
Anni és anyukája elindultak haza. Otthon a kislány, még kint maradt az udvaron, míg az ebéd
elkészült.
Éppen a ribizlibokrok alatt játszott, mikor meglátott egy tündért. Csodaszép sárga kalap volt a fején.
– Hát te honnan jöttél? És honnan van ilyen szép kalapod? - szólította meg.
– Én itt lakom a bokrok alatt. Ez pedig egy tökvirág kalap. Ilyeneket hordok, mikor nagy a
meleg. - válaszolta a tündér.
– Nekem is lehet ilyen kalapom? - kérdezte Anni.
– Lehet, ha akarod. Hozzak egyet neked?
– Igen, nagyon szeretnék – lelkendezett a kislány.
Azzal a tündér eltűnt a ribizlibokrok alatt. Kis idő múlva jött elő. Egy nagyon szép, sárga tökvirág kalapot hozott a kezében. Átadta Anninak. Pont jó volt a kislány fejére, de amint rátette, a kalap elkezdet barnulni, összefonnyadni. Anni megijedt:
– Miért megy tönkre a kalapom? Olyan szép volt! Segíts, kérlek. - kiáltotta kétségbeesve.
A tündér egy darabig nézte, nézte a kalapot, majd megkérdezte:
– Anni! Te szereted a tökfőzeléket?
– Nem szeretem. - válaszolt a kislány.
– Nem szereted? - kérdezte csodálkozva a tündér – ha nem szereted a tököt, akkor nem
fog a kalapod sem szép lenni. Akkor tönkremegy.
– De mit csináljak? Olyan fura színe van, meg az íze sem jó.
A tündér gondolkodott egy darabig, majd így szólt:
– Jól figyel rám, Anni! Mikor anyukád legközelebb tökfőzeléket főz, akkor kérd meg, hogy
tegyen bele egy kis kaprot meg sok tejfölt. A kapor egy varázsfűszer, amitől nagyon szép
lesz a hajad, a tejföltől pedig ragyogni fog a kalapod, ha újra felveszed.
A kislány így is tett. Mikor tökfőzelék volt az ebéd, megkérte anyukáját, hogy tegyen bele kaprot meg tejfölt. Ekkor Anni vett egy kanalat, és megkóstolta.
Így már nagyon ízlett neki.
Azután, mikor megette a tökfőzeléket, a tündér adott neki egy gyönyörű kalapot, ami napokig
tündökölt a kislány fején és megvédte az égető napsugaraktól.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Csak ne sírjál, csak lassan lépegess, csak ne szaladj át az úton, csak egyél az óvodában, csak vigyázz a biciklivel, csak figyelj az iskolában, csak ne hallgass hangos zenét, csak kapcsold k...
Elolvasom
Ez az autó fekete, Csikorog a kereke, A nagyapám szegedi, Ki az autót vezeti! Ez az autó hófehér, Kilenc táska belefér, Bámulnak az utasok, Szen’mártonba utazok!
Elolvasom
Öreg volt már hóember mama,foltos s kopott a kalapja,megfonnyadt a répa az orra helyén, megöregedett szegény! Egy decemberi napon örült nagyon, hó hullott az égből,seprűje kiesett a kezéből, de újra fiatal...
Elolvasom
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. Sem túl kicsi nem volt, sem túl nagy. S ebben a városban, a falak között lakott maga a csend is. Nyáron a csillagos ég alatt aludt, télen pedig a ...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Csipszer Csilla meseíró
Amióta megtanultam írni, a betű, a mondat, a mese szerves része az életemnek. Fiatal koromtól kezdve írok. Kezdetben verseket, novellákat, de a “szívem csücske” a mesék világa. Szerintem a jó mese olvasatja magát, észrevétlenül tanít, és önbizalmat növel. Igazi grafomán vagyok.