Mese a kislányról, aki nem ette meg a sóskát

Mese a kislányról, aki nem ette meg a sóskát.

Egy nagyon távoli erdőben élt Zsuzsi a szüleivel. A kislány nagyon szerette nézegetni a pillangókat, akik a madáretetőre szálltak vízért. Kissé benedvesítették a szárnyukat és már repkedtek is tovább.

Egy szép, nyári napon is nézegette a kertben ülve a pillangókat, mikor egy furcsa dologra lett

figyelmes.

Az egyik pillangó nem tudott repülni. A jobb szárnya nem mozgott és a színe is más volt, mint a másiknak.

Zsuzsi odament hozzá és a kezébe vette. Ekkor a pillangó így szólt:

– Kedves kislány, kérlek segíts rajtam! Megégette a nap a szárnyam egy vízcseppen keresztül.

– Hogy tudnék segíteni neked, kedves pillangó. - kérdezte Zsuzsi

– Van a kertben egy varázsnövény. Sóskának hívják. Azzal, ha bedörzsölöd a szárnyam, akkor meggyógyul és újra szép lesz.

Zsuzsi nem szerette a sósókát, ezért nem is tudta, hogyan néz ki.

– Hogyan néz ki, az a sóska? - kérdezte álmélkodva a kislány.

– Nagy, zöld levele van és sok van belőle. De a katicabogár biztos tud segíteni neked. Ott

alszik a rózsabokron. Kérlek. Siess! Nagyon fáj a szárnyam! - válaszolt a pillangó.

Zsuzsi gyorsan odaszaladt a rózsabokorhoz. Meg is találta a katicát. De sajnos a katica nem tudott neki segíteni. Ekkor arra repkedett egy rózsabogár.

– Én tudom, melyik az a sóska! Ez itt ni! - és rárepült egy nagy levelű növényre.

– Köszönöm a segítséget – kiáltotta Zsuzsi.

Mikor odament a növényhez, ekkor látta, hogy ez az, a fura ízű, és fura színű növény, amiből

anyukája szokott főzeléket főzni, de ő nem szerette.

Gyorsan letépett egy levelet, és odavitte a pillangóhoz.

A pillangó bedörzsölte vele a szárnyát és egyből jobban lett. Néhány perc alatt szépen meggyógyult a megégett rész és már mozgatni is tudta. Boldogan szálldosott vele, Zsuzsi feje körül.

– Nagyon-nagyon köszönöm, hogy segítettél a gyógyulásban. Cserébe kapsz egy versikét

tőlem. - mondta boldogan, és így szólt:

"Fűben, fában orvosság.

Gyógyerőjű, mind, csak lásd!"

Zsuzsi örömmel segített a pillangónak és mikor ebédre hívta az anyukája, még akkor is a mondókát énekelgette halkan.

Bement a házba és leült az asztalhoz. Látta ám, hogy sóska van ebédre. De az anyukája főzött neki tésztát is, hátha az jobban ízlik. Zsuzsi szedett egy kevés főzeléket a tányérjába.

Vonakodva ugyan, de megkóstolta. Ízlett neki. Miközben falatozott eszébe jutott, amit a pillangó

mondott.

"Fűben fában orvosság.

Gyógyerőjű mind, csak lásd"