Mese a pásztorfiúról, aki nem ette meg a spenótot

Mese a pásztorfiúról, aki nem ette meg a spenótot.

Élt egyszer a hegyekben egy pásztorfiú, az anyukájával és az apukájával.

Minden reggel kihajtotta a juhokat a legerőre, elheverészett a fűben, és süttette a hasát naphosszat.

Este meg egyéb dolga sem volt, mint hazahajtotta a juhokat az istállóba, és ment vacsorázni.

Egyik este leült az asztalhoz, és megkérdezte:

– Édesanyám, mi a vacsora?

– Ma, este spenót van vacsorára – felelte az anyukája.

– Spenót? Azt nem szeretem, mert ronda zöld színe van.

– Ronda zöld? - álmélkodott az anyukája – nézd meg a juhokat. Mennyire szép a bundájuk,

milyen egészségesek, és ők is zöldet esznek. Csak kóstold meg! Van hozzá főtt tojás és

krumpli is.

De a fiú hajthatatlan volt. Még csak meg sem szagolta, nem, hogy megkóstolta volna.

– Akkor egyél valami mást – engedett végül az anyukája.

Másnap reggel szokás szerint, a fiú kihajtotta a juhokat a legelőre. Aztán ő is leheveredett a fűben.

Egyszer csak elé áll egy manó.

Nagy, zöld sipkája, zöld ruhája és zöld cipője volt. Azt mondja a pásztorfiúnak:

– Hallod-e te pásztorfiú! Kihívlak versenyre.

– Versenyre? Engem? - csodálkozott a fiú – te sokkal kisebb vagy nálam, könnyűszerrel

legyőzlek. Ugyan, hogy tudnál te legyőzni engem? Akármilyen versenyre kelünk, mindig én

fogok győzni.

– No, azt majd meglátjuk – vágta rá a manó.

– Elfogadom a kihívást – mondta a pásztorfiú – vágjunk neki.

Azzal kezet fogott a manóval.

– Legyen az első a futóverseny. - javasolta a manó

– Jól van.

Fel is álltak, kijelölték a távot... és uccu neki. Futottak, ahogy a lábuk bírta. Egyszer csak, mikor már fej, fej mellett haladtak a manó leelőzte a fiút.

Mérges lett a pásztorfiú, hogy nem járja, hogy egy manó legyőzi őt.

– Legyen súlyemelés a következő – javasolta a fiú.

– Legyen. - válaszolta a manó, - de mindenkinek akkora súlyt kell megemelnie, amekkora

saját maga.

Így is lett. A pásztorfiú és a manó is keresett egy akkora követ, amekkorák ők maguk voltak.

A manó könnyűszerrel felemelete, de a pásztorfiúnak csak nem sikerült.

Hej, most lett csak igazán mérges a fiú. Nem tudta mi tévő legyen. Aztán gondolt egy nagyot és megkérdezte:

– Mi a titkod, te manó? Mitől vagy ennyire erős, meg gyors?

– Ugyan, nincs itt titok! - válaszolta a manó. - Van nekem egy növényem otthon, abból

szoktam enni. Attól vagyok ennyire erős.

– Kaphatok én is abból a növényből?

– Hozhatok neked, de meg kell ígérned, hogy nem árulod el a titkot senkinek.

– Megígérem – válaszolta a pásztorfiú.

Másnap reggel a manó hozott a fiúnak egy csokorral a növényből. A pásztorfiú hazavitte és odaadta az anyukájának, hogy főzze meg.

Édesanyja csodálkozott nagyon, hogy honnan vett a pásztorfiú ilyen szép növényt, de megfőzte neki.

– Mi ez a növény, édesanyám? Ismeri? - kérdezte ebédnél a fiú.

– Igen, kisfiam. Ez spenót.

Azért a fiú megkóstolta és ízlett neki.

"Spenót? Jó nagy tréfát űzött velem az a manó" – gondolta magában és kanalazta tovább a

főzeléket.