Barion Pixel

Az álommanó cipője


http://mocorgohaz.hu/

Volt egyszer hatalmas, nagy erdő. Tele volt tölgyfákkal, mogyoróbokrokkal, sárga, kék, lila,
rózsaszín virágokkal. Hatalmas erdei gombák nőttek a szélén, a harangvirágok mellett
pipacsok tündököltek. Ennek a gyönyörű szép erdőnek a közepén élt az álom...

Kép forrása: saját kép

Volt egyszer hatalmas, nagy erdő. Tele volt tölgyfákkal, mogyoróbokrokkal, sárga, kék, lila,

rózsaszín virágokkal. Hatalmas erdei gombák nőttek a szélén, a harangvirágok mellett

pipacsok tündököltek. Ennek a gyönyörű szép erdőnek a közepén élt az álommanó. Piros

sipkát, sárga nadrágot és kék ingecskét viselt minden egyes nap. Esténként becsomagolta a

tarisznyájába az álomport rejtő varázsüveget és elindult dolgozni.

Nagyon fontos munkája volt. Ő vitte az álmokat a gyerekeknek. Mikor a kicsik lefeküdtek

aludni, ő óvatosan belopózott az ablakon és rászórta a csillámló álomport a kicsi szemekre,

hogy nyugodtan tudjanak szunyókálni reggelig.

Egyik este, mikor hazaért a munkájából és levetette a cipőjét, akkor látta, hogy bizony eléggé

elkopott a talpa. Már-már kilátszik a zoknija.

Elkezdett gondolkodni, hogy mi tévő is legyen?

Másnap reggel elment a bölcs bagoly bácsihoz, aki mindent tudott, mindent ismert az

erdőben.

- Segíts nekem, kérlek – mondta – hogyan tudnám a cipőmet megjavítani?

Bagoly bácsi egy rövid ideig gondolkodott, aztán így felelt.

-Vidd el a cipődet róka komához. Ő ért hozzá.

El is ment az álommanó a rókához. A róka alaposan megnézte a kopott cipőket, és azt mondta:

- Egy kosár gombáért megjavítom neked ezeket a cipőket, de holnap reggel itt legyen ám az a

teli kosár.

Szegény álommanó egész nap szedte a gombát, este meg kénytelen volt mezítláb, cipő nélkül

menni a gyerekekhez. Sietett is nagyon, mert hát fázott a lábacskája.

Korán reggel gyorsan szaladt a rókához:

- Itt a gomba, amit a cipőért kérsz – kiáltott már messziről.

A róka nagy álmosan kinyitotta az ajtót, odaadta a megjavított cipőt a manónak, elvette tőle a

kosár gombát és visszabújt a házába.

Örült nagyon a manó, hogy végre nem fázik már a kicsi lábacskája és hatalmas léptekkel

elindult hazafelé.

Csipszer Csilla, meseíró

Ezt a mesét írta: Csipszer Csilla meseíró

Amióta megtanultam írni, a betű, a mondat, a mese szerves része az életemnek. Fiatal koromtól kezdve írok. Kezdetben verseket, novellákat, de a “szívem csücske” a mesék világa. Szerintem a jó mese olvasatja magát, észrevétlenül tanít, és önbizalmat növel. Igazi grafomán vagyok.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!