Nyuszika káposztaföldje

Nyuszika káposztaföldje.

Az erdő szélén, egy kis tisztáson élt nyuszika. Takaros házacskája volt, mellette kis kertben

gondozta a káposztáit. Minden reggel kiment, gondosan megszámlálta őket, azután

meglocsolta és kigazolta a káposztaföldjét. Egyik reggel, egyel kevesebbet számolt.

- Én, nem ettem, meg, nem is ajándékoztam el, de még el sem adtam egyet sem. Hát hogy'

lehet, hogy egy hiányzik? - morfondírozott.

Másnap reggel, szintén egyel kevesebb volt.

- No, ennek fele sem tréfa – gondolta magában. - Őrt állok az éjjel, és elkapom a tolvajt. -

határozta el.

Így is tett. Aznap éjjel, elbújt a teraszon, ahonnan pontosan a káposztaföldre lehetett látni.

Várt, várt türelmesen. A hold szépen bevilágította a kerek káposztafejeket. Egyszer csak

motoszkálást hallott. Figyelt erősen....

Hát látja ám, hogy vakond bácsi és egy másik unokatesója közelednek a káposzták felé.

Ahogy elérik az egyik fejet, rögtön rágni kezdik a szárát. Majd, mikor lerágták, a hátukra

veszik és viszik, viszik, szaladnak vele.

De nyuszika sem volt ám, rest. Utánuk iramodott, és rájuk kiáltott:

- Most megvagytok, káposztalopók!

A két tolvaj úgy megijedt, hogy földbe gyökerezett a lába. Mozdulni sem mertek.

A nyuszika eléjük ugrott és megkérdezte:

- Miért lopjátok, itt a káposztát? Hát nem szégyenlitek magatokat?

Azok meg rémületükben alig mertek szólni is.

- Hát, ne haragudj nyuszika – szólalt meg végül vakond bácsi – sok a gyerek otthon, rágják a

küszöböt és nincs mit enni.

- És akkor lopni kell? Nem lehet kérni? Hát, mikor utasítottalak el én téged? - mérgelődött

tovább nyuszika – tudod mit vakond komám? - folytatta – mostantól adok nektek káposztát,

egy feltétellel.

- Mi lenne az? - nézett nagy szemekkel vakond bácsi.

- Minden héten jöttök és a káposztasorok között szépen feltúrjátok a földet, hogy ne nőjön ki a

gaz. De csak ott, a gyökereket nem bántjátok, hadd nőjenek nagyra azok a fejek. Rendben?

Cserébe kaptok egy nagy fej káposztát a gyerekeknek. - ajánlotta nyuszika

- Rendben, rendben – mondta izgatottan vakond bácsi – köszönjük szépen!

- Akkor meg is egyeztünk – válaszolta nyuszika – de most menjetek a dolgotokra, és holnap

várlak benneteket.

- Jövünk, jövünk – mondták a vakondok, és siettek haza a káposztával.

Többé nem loptak káposztát. Minden héten mentek szorgalmasan segíteni nyuszikának és

meg is kapták rendesen a jól megérdemelt káposztájukat.