Mese, a kislányról, aki nem ette meg a borsólevest

Mese, a kislányról, aki nem ette meg a borsólevest.

Élt egyszer egy nagyon távoli faluban egy kislány, Panni.

Panni nagyon bátor és okos volt. Egyik nap, mikor megkérdezte az anyukáját, hogy mi lesz az ebéd, az anyuka ezt válaszolta:

– Borsóleves!

– Fúj, azt nem szeretem. - válaszolta a Panni és kiszaladt az udvarra.

Ahogy játszott a kedvenc babájával, egyszer csak a semmiből előtte termett egy királylány, akinek gyönyörű szép, hosszú haja volt. Leért a derekáig, és csak úgy csillogott a napfényben. De a királylánynak csak úgy hullottak a könnyei.

A kislány odalépett hozzá és megkérdezte:

– Miért sírsz te királylány?

– Azért, mert a borsóültetvényünket kiszárította a nap, és csak a Gonosz Boszorkánytól

lehetne újra palántát venni, de ő nem ad. Csak akkor, ha megtanít neki valaki egy dalt. De én

nem ismerek egy dalt sem. - panaszkodott a királylány. - Te nem tudsz segíteni, nekem?

– Dehogynem. Én nagyon sok dalt ismerek – válaszolta Panni – segítek szívesen, csak mond

el pontosan merre kell menni és mit kell tenni?

A királylány elmagyarázta, hogy Panninak merre kell mennie, és pontosan mit kell tennie, hogy a gonosz boszorkány adjon borsópalántát.

Panni el is indult. A káposztaföldön túl, volt a Gonosz Boszorkány kastélya. Egy nagyon régi,

kopott kastély volt. Látszott, hogy nem igen gondozzák a kertet sem, nem törődnek a házzal.

Panni bekopogott.

– Jó napot kívánok! Van itt valaki? - kérdezte a kislány

– Ki zavar engem? - hallatszott a morgó válasz.

– Panni vagyok és borsópalántáért jöttem.

– Nem adok. - válaszolt a hang

– Hadd menjek be – kérlelte tovább Panni – nem bántalak, és hoztam neked egy dalt is.

– Milyen dalt? - mondta már kissé szelídebben a furcsa hang.

– Ha beengedsz, megtanítom:

Azzal kinyílt a kastély ajtaja és Panni belépett.

Egy nagyon öreg néni állt az ajtó mögött. A szeme olyan kék volt, mint a tenger, a háta hajlott, de haja, az valami mesésen gyönyörű volt. Leért a földig és csillogott, mint a nap.

– Panni vagyok, és hoztam egy dalt a néninek – mondta megint a kislány.

– Jól van, haljuk – válaszolta az öreg néni.

– De nem adom ingyen – vágta rá a kislány. - Kérek cserébe borsópalántát.

– De bátor vagy te, hallod-e? - felelte a néni. - De, hogy lásd kivel van dolgod, meghallgatom

a dalt és kapsz cserébe palántát.

Ekkor Panni elkezdte énekelni:

"Ragyog már a napsugár fenn a magas égen,

nincs szomorú kislány, ezen a vidéken."

Az öreganyó hallgatta, hallgatta, és egyszer csak Ő is elkezdte énekelni. Nagyon tetszett neki a dal.

Adott is Panninak tíz darab borsópalántát.

Panni boldogan vitte haza, a kis királyleánynak a borsópalántákat.

De nem csak odaadta, hanem segített is minden nap öntözni őket, míg nem szépen termettek az édes borsószemek.

Onnantól kezdve, Panni mindig megette a finom borsólevest, hiszen tudta, hogy mennyi szeretet van benne.