Mese a kisfiúról, aki nem ette meg a karfiolt

Mese a kisfiúról, aki nem ette meg a karfiolt.

Élt egy szer egy kicsi faluban egy kisfiú Peti, aki nem szerette a karfiolt. Az anyukája mindenféle

formában próbálta neki megfőzni, de Peti meg sem kóstolta a finom ételeket.

Volt ennek a családnak egy szép zöldségeskertje. Peti ott szokott segíteni az apukájának és az

anyukájának.

Egyik délelőtt, mikor éppen öntözték a karfiolokat, Peti felfigyelt egy kicsi törpére, aki vödröt cipelt

a kezében. Gyorsan utána eredt és megszólította:

– Szia, törpe! Ki vagy te, és mit keresel itt a kertben?

A törpe hirtelen megállt és lassan Peti felé fordult, majd így szólt:

– Én, itt lakom a karfiolok alatt.

– A karfiolok alatt? - csodálkozott Peti. - Még sosem láttalak.

– Nos, igen, mert – folytatta a törpe – mi csak éjjel jövünk elő, akkor dolgozunk.

– Éjjel? És mit dolgoztok itt a karfioloknál?

A törpe vonakodva kezdte a mondandóját:

– Mi rakjuk össze a karfiolvirágokat. Éjjel, mikor még nagyon picik. Tündérport szórunk

rájuk, hogy szép nagyok és finomak legyenek. De most egy morcos béka elállta az utat a

mezőre, ahonnan a tündérport szoktuk hozni. Ezért próbáltam meg másik úton kimenni a

mezőre, de észrevettél. Biztos te is érzed, hogy milyen nagyon finomak a karfiolok, az a

tündérportól van. De ha nem tudjuk megszórni őket, akkor nem fejlődnek rendesen.

– Én, nem tudom – válaszolt Peti, - mert én nem szeretem a karfiolt.

– Nem szereted? Akkor nem is tudsz segíteni nekünk! - szomorodott el a törpe.

– De segítek szívesen, csak mondd el, hogyan. - válaszolta Peti.

– Ott a béka a karfiolföld szélénél, ahol van egy kijárat a mezőre. Azt mondta nem hajlandó

átengedni, csak akkor, ha adunk neki is a tündérporból. De abból nem kaphat, mert az csak a

virágokhoz lehet használni. Másra nem jó.

Peti türelmesen hallgatta a törpét, s közben egy tervet eszelt ki. Oda ment a békához és

megkérdezte:

– Te, béka! Mi kell ahhoz, hogy átengedd itt a törpéket a mezőre?

– Semmi pénzért nem engedem át, csak tündérporért – válaszolt a béka.

– Kössünk egyezséget! - Mondta Peti – én megmondom neked, hogy apukám hova tette ki a

légycsapdákat, ahonnan bőségesen tudsz magadnak élelmet szerezni, te pedig cserébe elállsz

az útból.

Mivel a béka nagyon szerette a hasát és szeretett enni is, elfogadta az ajánlatot. Elment az útból és

átengedte a törpéknek a kijáratot a mezőre.

– Nagyon köszönjük, Peti. - hálálkodott a törpe. - Jó tett helyébe, jót várj! Az éjjel készítünk

neked, egy különlegesen finom karfiolt. Holnap reggel, kérd meg anyukádat, hogy azt főzze

meg neked.

– De én nem szeretem! - mondta Peti.

– Csak kóstold meg. Nem kell megenned, ha nem ízlik. Jó?

– Jól van, megígérem – válaszolt a fiú.

Másnap reggel, egy különlegesen szép karfiolt talált Peti anyukája a többi között. Bevitte a házba és

rántott karfiolt készített ebédre. Éppen még borsófőzeléket akart főzni, mikor Peti így szólt hozzá.

– Ne főzz anya, borsót. Megkóstolom ezt.

Kivett egy darab karfiolt a tálból és beleharapott.

Érezte a finom, édes zöldség ízét a szájában, és onnantól kezdve nagyon szerette a karfiolt,

minden formában, mert tudta, hogy mennyi gondoskodás van benne, míg elkészül a szép virág.