Barion Pixel

Mese Csihuhuról


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Történt egyszer egy kisvárosban, járművek apró otthonában, vasútállomáson élt három jóbarát, kik együtt szórakozva járták végig a pályát. Csihuhu volt a neve az egyiknek, kopottas szürke váza nem volt mondható fényesnek, azonban kedves természete miatt, kedvelte minden vasmasina alak. Gyerekkora óta ismerte Zöldikét és Piroskát, mindenhová együtt robogtak, szelték a kanyargós sínpályát.

Egyik reggel Csihuhu vidáman indult neki a napnak, de jókedve hamar elszállt, hűlt helye volt a pajtásainak. Szomorú lett a kisvonat egyből, úgy döntött megkeresi őket, bár elkezdett esni az égből. Egykedvűen robogott a lurkó, mikor észrevett egy sárga buszt, aki óriásnak volt mondható.

  • Kedves Sárgusz, mondd el kérlek, járt ma már erre teremtett lélek? Egy zöld és piros vonatot keresek, vajon a két pajtásom merre mehetett?
  • Nem láttam én őket ezen a környéken, pedig itt rostokolok az út szélén nem éppen épen. Lerobbant a motorom sajnos, elfolyt az olaj, de még nem ért ide a buszorvos.

Csihuhu sajnálta szegény árvát, de még jobban, hogy nem találta meg két barátját. Tovább haladt a sínen előre, egészen míg a tengerpartot el nem érte. A dokknál ringatózott egy kishajó, színe égszínkék volt, esőben csillogó.

Őt is megszólította a szomorú masina, azonban arca egyből felderült a hallottakra. Kékike a hajó azt mondta neki határozottan, látott két vonatot a hegyek felé haladva gyorsan. Csihuhu a boldogságtól izgatottan, gőzerővel siklott felfelé nyomban. Minden erejét latba vetve, teljes sebességgel rohant fel a hegyre. Sajnos a tempója túl sebesnek bizonyult, hatalmas robajjal kitört a kereke, és a kisvonat a sínről egyenest legurult. Jajveszékelni kezdett a balszerencsés, nem tudta mitévő legyen, nem járt arra még egy árva teremtés. Tehetetlenségében csak kiabált hangosan, alig hallotta meg a vonatfüttyöt a távolban. Pedig Piroska és Zöldike sietett a megmentésére, már tartottak hazafelé a hegyről Csihuhu ajándék tortájának kíséretébe. Ugyanis a két barát meglepetésre készült, tortát süttettek Zöldike mamájával, ami tiszta csokiból épült. Most azonban nem volt fontos az édesség, segíteni kellett Csihuhunak, ehhez nem fért kétség. Piroska el is suhant expresszként Barnácskáért, ő volt az a szerelővonat, aki éppen ráért.

A mester felpakolta legjobb szerszámait, sietve haladt, átlépte saját határait. Követte Piroskát a bajba jutott vonathoz, de mikor odaért alig jutott szóhoz. Csihuhu nagyon rossz állapotban vesztegelt, Barnácska neki is látott a javításnak, és végül remekelt. Csodálatosan helyre tette a kisvonat sérült elemeit, meg is csodálta mindenki Csihuhu vadonatúj, fénylő kerekeit. Fáradtan, de boldogan indultak haza, meglepetés buli várta őket és hatalmas lakoma. A kis vonat szülinapja így mégis jól sikerült, a csokitorta viszont a sok éhes száj elől nem menekült. Az utolsó morzsáig minden elfogyott, az éjszaka eljövetele tele hassal érte az ünneplő csapatot.

Közös egyesség előzte meg a lámpaoltást, megegyeztek, legközelebb értesíteni fogják egymást. Bár probléma bármikor adódhat, nem hagyják többé kétségek közt az otthonmaradókat. Végül együtt szenderült álomba a három vonatocska: Csihuhu, Zöldike és a fáradt Piroska.

Nagy Dóra, amatőr író

Ezt a mesét írta: Nagy Dóra amatőr író

Útkeresés örökös időhiánnyal a nyomomban. Röviden így jellemezném magam. Hobbyként élem meg a betűvetést és falást, mely gyermekkorom óta az életem része kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Édesapámtól kaptam az írás szeretetét, aki költőként fejezi ki a benne lakozó érzéseket, édesanyámtól pedig az olvasásét, akit kislány koromban mindig könyvvel a kezében láttam megpihenni. Egy határozott kisgyermek anyukájaként, ...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!