Mesék a ház körül - 7. A legerősebb állat

Mesék a ház körül - 7. A legerősebb állat.

A legerősebb állat

Az állatoknak a ház körül feltűnt, hogy Moja egyre többször hagyja el a házat és az udvart, és csak késő este tér vissza.

- Hova tűnsz el ilyen sokszor? – kérdezte Kacsa asszonyság a macskát.

- A barátomhoz megyek látogatóba, a környék legerősebb állatához – válaszolt Moja mosolyogva.

- Én azt hittem, hogy Jámbor a legerősebb, és ő is ezt mondja mindenkinek.

Jámbor egy hatalmas, erős és igen nagyképű kutya volt. Az állatok féltek tőle, mert mindenkire rámordult, még az emberre is. Ezért az ember, külön kifutót épített neki, és nem sűrűn engedte a többi állat közé. Kiskutyaként, nevéhez hűen jámbor volt, aztán történt valami, senki sem tudja, hogy mi, de a kutyus megváltozott.

- Milyen állat a te barátod? – folytatta tovább a kérdezősködést Kacsa asszonyság. – Talán a Medve, az az állat?

Moja felnevetett.

- Dehogy a Medve! A Medvénél százszor erősebb. Kincsnek hívják, és ő egy aranyhal.

Kacsa asszonyságnak leesett az álla, nem jutott szóhoz. A macska fogta magát és elsétált. A tóhoz érve elmesélte barátjának az elhangzottakat.

- Tényleg én lennék a legerősebb állat a környéken? És százszor erősebbnek tartasz, mint a Medvét? – nevetett a hal.

Eközben Kacsa asszonyság sem tétlenkedett. Mindenkinek elmesélte az udvarban, hogy Moja megbolondult, mert szerinte egy hal a legerősebb állat a környéken, aki százszor erősebb még a Medvénél is. Még Jámbort, a kutyát is legyőzné.

- Mit hallanak füleim? – mordult fel Jámbor. – Szeretném én látni azt a halat, aki nálam erősebb! Ez ám az igazán jó vicc! – nevetett.

Egésznap ez volt a téma az udvarban. Mikor Moja hazaért, az állatok a barátjáról kérdezgették.

- Beszéltem a barátommal, aki azt üzente, hogy ha nem hiszitek el, hogy ő a legerősebb, tegyétek próbára. Válasszátok ki azt, aki szerintetek a legerősebb, és ki mer állni Kincs ellen. Van esetleg önként jelentkező?

- Én bárkit legyőzök! – vakkantotta Jámbor a kifutójából.

- Helyes, akkor gyere velem holnapután a tó partjára, és ott eldől, melyikőtöknek lesz igaza.

- Rendben. Megbeszéltük.

Ezt a többiek sem akarták kihagyni. Hamar eljött a holnapután. Az állatok már hajnalban talpon voltak és készültek a nagy meccsre. Szendvicseket csomagoltak, mintha csak piknikezni mennének.

- Ti hova készülődtök ennyire? – kérdezte Moja.

- Csak nem gondolod, hogy egy ilyen izgalmas dolgot ki fogunk hagyni? Mindannyian kíváncsiak vagyunk rá! Induljunk minél előbb! – mondta türelmetlenül Pacal.

- Jól van! Ha jönni akartok, gyertek.

Moja kinyitotta Jámbor kifutójának ajtaját.

- Felkészültél? Indulhatunk? – kérdezte a macska.

A kutya tele volt erővel és energiával, mindenképpen megakarta mutatni, hogy ő a legerősebb.

- Menjünk. Készen állok!

- Hát akkor induljunk! Gyertek utánam! – kiáltotta el magát Moja.

Még Tóbiás is kíváncsi volt arra, mi fog történni, ezért népes családjával együtt, követték a macskát.

Kincs már várta őket. Mojának volt egy nagyszerű ötlete, amit előző nap ki is próbáltak, és így már biztos volt a győzelem.

- Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Kincs.

- Te lennél az, aki erősebbnek mondja magát nálam? – nevetett Jámbor. – Fél kézzel legyőzlek bármikor, bármiben.

- Majd meglátjuk – mosolygott az aranyhal. – Azt javaslom, hogy húzzunk kötelet. Megfelel ez neked?

- Persze.

- Akkor még csak annyit mondanék, hogy csináljuk úgy, hogy én a vízben maradok, te pedig innét a partról húzod a kötelet. Az nyer, aki elhúzza a másikat, vagy ha esetleg az egyikünk feladja.

- Legyen így! – bólintott rá a kutya.

Moja elővette a kötelet. Kezdődhetett a verseny. Az állatok kényelmesen elhelyezkedtek, mindenki próbált úgy helyezkedni, hogy jól lásson mindent.

- A versenyzők foglalják el a helyüket – vezényelt Moja.

Jámbor megfogta a kötél parton lévő végét, Kincs a másik végét fogta meg, és lemerült vele a víz alá.

- Elkészültetek?

- Igen! – válaszolt Jámbor.

A hal is felbukott a víz alól.

- Elkészültem, kezdhetjük!

- Hát akkor: vigyázz!.... Rajta! Húzzátok!

A kutya rántott egyet a kötélen, egy kisebbet, fél kézzel. Azt gondolta, ennyi is elég lesz, de nagyot tévedett. Érezte, hogy a kötél nem enged. Jól megmarkolta, most már két kézzel, és egy nagyobbat húzott rajta, de ez is eredménytelen volt. Rángatta, cibálta, mindhiába. Nem tudta elhúzni az aranyhalat. Addig-addig próbálkozott, hogy a végén teljesen belefáradt és kidőlt.

- Egy, kettő, három! – számolt Moja. – Kincs a győztes!

- Ugye megmondtam, hogy én vagyok a legerősebb állat a környéken? – mondta a hal.

- Igen, igazad volt! Legyőztél! Tényleg te vagy a legerősebb! De macska legyek, ha értem, hogy hogyan tudtál legyőzni! – mondta Jámbor.

- Megpróbáljuk mégegyszer? – kérdezte mosolyogva Kincs.

- Majd legközelebb – mosolygott a kutya is.

A többiek nagyon jól szórakoztak. A nap végére jobban megismerték az aranyhalat és Jámbor is a barátságosabb arcát mutatta, mindenki legnagyobb meglepetésére. Mikor a nap lemenni készült, a társaság hazaindult, csak Moja maradt még egy kicsit.

- Nagyon jól sült el ez a nap is barátom – mondta Kincs. – Köszönöm neked, hogy megismerhettem a többieket, igazán jól éreztem magam és a terved is bevált.

Kicsit nevetgéltek, beszélgettek, majd a macska is haza indult. A háztól nem messze Tóbiásba botlott.

- Moja! Tudom ám, hogy csináltátok! Nagyon okos és ügyes csel volt. Kincs a víz alatt hozzákötötte valamihez a kötél végét, ezért nem tudta elhúzni Jámbor. Mikor a kutya elesett, mindenki őt figyelte, így nem vehették észre, hogy a hal újra a víz alá bukott, gondolom ekkor oldhatta el a kötelet. Gratulálok, nagyon tetszett, ügyesek voltatok!

- Igen így volt! De ismerd el, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, még te is. Mit akarsz most tenni? Elmondod a többieknek?

- Nem! – válaszolt Tóbiás.

Moja nagyon meglepődött.

- Hogy-hogy nem mondod el?

- Nagyon tetszett, és tényleg jól éreztem magam. Olyan jó volt, mintha csak én találtam volna ki ezt a cselt. Csak gratulálni tudok hozzá.

Mojának nagyon jól esett, amit az egér mondott. Amíg be nem értek az udvarra, beszélgettek és igazán jól érezték magukat. Moja sosem gondolta volna, hogy ilyen kellemes társaság az egér. Már majdnem „barátok” lettek, mire hazaértek.