Mesék a ház körül - 9. Pacal pöttyei

Mesék a ház körül - 9. Pacal pöttyei.

Pacal pöttyei

Lilit kezdte nagyon bosszantani, hogy Pacal, mindig tiszta sár és nem túl kellemes az illata, ráadásul folyamatosan összekoszolja az egész házat. Rengetegszer próbált beszélni vele. Kérte szépen, hangosan, majd dühösen kiabálva, hogy mosakodjon meg, de Pacal meg sem hallotta, olyan volt, mintha Lili a falnak beszélne. Úgy döntött, segítséget kér Tóbiástól, mert őt tartotta a legokosabb állatnak az udvarban.

- Tóbiás! Segíts nekem, kérlek! Hogy tudnám rávenni ezt a semmirekellő disznót arra, hogy megmosakodjon?

- Had gondolkozzam egy kicsit! Talán tudok neked segíteni. Van egy ötletem, és talán be is fog válni.

- Mondd el! – kérte Lili.

- Nem lehet! De ha ráveszem, hogy megmosakodjon, akkor meghívhatsz egy csésze finom teára – mosolygott az egér.

- Ha megmosakodik, akár kettőre vagy háromra is meghívlak, csak végre tiszta legyen és illatos!

- Rendben, megegyeztünk! – mondta Tóbiás és elsétált.

Pacal a kedvenc helyén töltötte az ideje legnagyobb részét. A ház mögött, a gazda alakított ki a disznóknak egy méretes, kis sáros dagonyát. Ebben a pocsolyában feküdt most is, csak az orra hegye látszott ki. Képes volt órákon keresztül így feküdni és semmit se csinálni.

Tóbiás kellő távolságból figyelte a disznót, és úgy gondolta, még egy darabig nem fog hazamenni, így neki lesz ideje előkészíteni a terepet.

Pacal megunta a sárfürdőt és úgy döntött, hogy kimászik, és inkább sütteti a hasát. Lefeküdt a puha fűbe és rövidesen elaludt. Mikor felébredt, arra lett figyelmes, hogy az egész testét piros kiütések borítják és ráadásul viszketnek is. Megijedt. Futásnak eredt és meg sem állt hazáig. Otthon Lili és Tóbiás már nagyon várták.

- Szia, Kedvesem! Kérsz egy finom teát? – kérdezte Lili.

- Hagyjál már Asszony! Nem látod, hogy hogy nézek ki?

- De látom! Megint a sárban dagonyáztál és tiszta koszos vagy!

- Nézz meg jobban!

- Igen, már látom! Ezek kiütések, és meglehetősen csúnyák!

Tóbiás is nézegetni kezdte a disznó pöttyeit.

- Hm, hm. Ezek bizony tényleg kiütések, de szerencséd van barátom, mert már találkoztam velük és tudom, hogyan kell kezelni őket.

- Azt mondod, meg fogok gyógyulni?

- Természetesen. Segítek neked, de meg kell ígérned, hogy mindent úgy teszel, ahogy mondom.

- Persze, megígérem, csak tüntesd el rólam ezeket a kiütéseket – mondta a pöttyeit vakaró disznó.

- Csak nem viszket Kedvesem? – kérdezte Lili, alig látható mosollyal az arcán.

- De igen és egyre rosszabb.

- Mindjárt visszatérek, addig ne csinálj semmit. Segítek a bajodon, nyugodj meg! – mondta Tóbiás és elsietett.

Hamarosan visszatért és a szamár segítségével egy hordót gurítottak a disznók elé.

- Ez mi? – kérdezte Pacal.

- Ez egy hordó, láthatod te is.

- Látom, de mi szükség rá?

- Megakarsz gyógyulni vagy sem?

- Persze, hogy igen!

- Akkor maradj csendben és hozz vizet a hordóba! – mondta Tóbiás parancsolóan.

Pacal fogott két vödröt és a kúthoz sietett. Párszor fordult és gyorsan megtöltötte vízzel a méretes hordót.

- Most mássz bele! – mondta Tóbiás.

- Mi mondtál? Hogy én? Másszak bele ebbe? – csodálkozott Pacal.

- Hát nem is azért töltötted meg, hogy én úszkáljak benne! – kacagott fel az egér. – Szeretnél meggyógyulni vagy sem?

Pacal válaszra sem méltatta az egeret, és szó nélkül, durcásan, belemászott a hordóba. Tóbiás elővett egy kefét és Lili kezébe nyomta.

- Tudod a dolgod! – mosolygott.

Az egér valami illatos löttyöt öntött a vízbe, és Lilivel nekiestek a koszos disznónak. Az illatos lötty habfürdő volt, amit Tóbiás a gazda fürdőszobájából csent el. Akkora habot csináltak, hogy Pacalnak a feje teteje sem látszott ki. Lili sikálta ahol csak érte, elől, hátul, a feje búbját, a hátát, a füleit, mindent.

- Azt hiszem, elég lesz! – kiáltotta el magát az egér. – Lili, hozz egy vödör vizet. Te pedig kimászhatsz.

Ott állt Pacal, tiszta habosan és illatosan, majd Lili nyakon borította a vízzel. A disznó nem bírt csodálkozni.

- Nini! A Pöttyeim! Eltűntek és már nem is viszketek! Köszönöm szépen Tóbiás!

- Tudod Pacal, a víz csodákra képes. El kell, hogy mondjam neked, ezek koszkiütések voltak. Az ilyenek akkor jelentkeznek, ha nem mosakszol meg rendszeresen.

- Nincs más dolgom, mint megmosakodni?

- Igen! Mosakodnod kell mindennap és akkor nem jelennek meg újra a kiütések.

- Igaza volt Lilinek, mindig azzal nyaggatott, hogy koszos vagyok és bűzlök. Most viszont tiszta vagyok és az illatom is remek. Ezekután mindig megmosakszom és akkor kiütéseim se lesznek és Lili is örülni fog nekem.

Lili és Tóbiás összenéztek és mosolyogtak.

- Tóbiás! Csak egy kérdés. Le kell mondanom a sárfürdőmről is?

- Dehogy kell lemondanod! Csak meg kell mosakodnod, mikor hazajössz.

- Az jó! – mondta megkönnyebbülten Pacal. – Ilyen illatos valamit tudsz még szerezni nekem?

- Hát persze, hogy tudok! – nevetett az egér.

Illedelmesen elköszönt és hazaindult. És hogy mi volt Pacal különleges betegsége valójában? Katicabogarak! Tóbiás megkérte őket, hogy segítsenek és ők segítettek. Ameddig Pacal a napon süttette a hasát, ők szépen ellepték a testét és egészen addig ott is maradtak, ameddig a disznó bele nem mászott a hordóba. Majd észrevétlenül elrepültek.

Lili nagyon hálás volt az egérnek és a katicabogaraknak. Nekik köszönhetően, kevesebbet kellett takarítania párja után és az egész lakás illatos volt.

Bebizonyosodott újra, hogy Tóbiás egy igencsak furfangos és eszes kisegér.