Mesék a ház körül - 5. Fix gazdára lel

Mesék a ház körül - 5. Fix gazdára lel.

Fix gazdára lel

A buli jól sikerült, mindenki jól érezte magát. Sokat beszélgettek, ettek, ittak, táncoltak. Sőt, volt aki az énekléssel is megpróbálkozott több kevesebb sikerrel. Kacsa asszonyság és Pacal jó munkát végeztek a szervezéssel, minden tökéletesen úgy volt, ahogy lennie kellett, ahogy a nagy könyvben meg volt írva.

Moja megtudta, hogy Fix volt az, aki szólt pár szót az érdekében a többieknél. Rendesen, ahogy illik meg is köszönte.

Úgy tűnt, az egész bulin Pacal felesége, Lili asszony érezte magát a legjobban. Ahogy megszólalt a zene, ő táncra perdült és egy pillanatra sem hagyta abba. Megtáncoltatott szinte mindenkit, akit csak tudott. A ravaszabbak megpróbáltak elbújni előle, ezt tette Moja és Fix is. Egy darabig sikerült is elkerülniük Lilit és a táncot, de a szemfüles disznó asszonyság észrevette őket és elindult feléjük. Sajnos a macskák későn vették észre és már nem tudtak elszabadulni.

- Na, most te jössz! – kiáltotta el magát Lili.

A következő pillanatban megragadta az öreg macska mancsát és vonszolni kezdte a táncparkett felé. Szerencsétlen szóhoz sem jutott, olyan gyorsan történt minden.

- Ne izgulj, jó lesz! – kiáltott utána mosolyogva Moja.

Fix zavarban volt, mert nem szeretett táncolni. Az igazság az volt, hogy egyáltalán nem tudott. Nem akarta az asszonyságot megsérteni azzal, hogy visszaül a helyére, ezért próbálta követni a hölgy lépéseit. Egész jól ment neki és kezdte élvezni. Végre jól érezte magát és eszébe sem jutott már, hogy mindenki őt nézi. Pedig nézték páran, pontosabban mindenki őt nézte, de senki sem gúnyolódott rajta, csak csodálkoztak, mert eddig még senki sem látta az öreg macskát táncolni. A szám véget ért, de Lili nem engedte leülni. A következő zene egy picit gyorsabb volt, de Fix próbálta tartani a lépést. Lili megragadta a mancsait és rángatta jobbra és balra, szegény alig bírt állva maradni, a lépést addigra pedig már egyáltalán nem tudta követni. Hirtelen Lili úgy megpörgette, hogy mancsai kicsúsztak a kezéből. Fix pedig csak forgott és forgott, akár egy forgószél és legalább akkora kárt is sikerült okoznia. Szerencsétlenségére nekiesett egy asztalnak. Az asztal felborult az ott ülő Kotyka anyóval, Kacsa asszonnyal és Pacallal együtt. Az összes ital, ami az asztalon volt, rajtuk landolt.

Először hatalmas csend lett, senki nem mert megszólalni, majd egyszer csak váratlanul Fix elnevette magát. A többiek is nevetni kezdtek. A leghangosabban a szamár nevetett, olyan hangos volt, hogy még az emberek is a házban felfigyeltek a ricsajra.

A házban, vendégség volt. A mi emberünk unokahúga jött látogatóba az anyukájával. A nagy hangzavarra felkapták a fejüket és kimentek az udvarra. Az állatok, mikor észrevették őket, abbahagyták a nevetést és mindenki ment a maga dolgára. Egyedül csak Fix maradt ott ahol volt, félig az eldőlt asztalon. Annyira megszédült, hogy képtelen volt felkelni, forgott vele az egész világ. A szamár maradt még a helyén és nevetett továbbra is torkaszakadtából.

Szegény nem tartozott a legokosabb állatok közé.

- Hallgass már, Te! – szólt rá az ember.

A szamár csendben maradt és unottan tovább sétált.

- Hát itt meg mi történt?

- Bácsikám, nem látod? Fel van díszítve az udvar, az állatok buliztak – kuncogott a kislány, akit Grétinek hívtak.

Az ember körülnézett és csak akkor vette észre, hogy a kislánynak igaza van. Az udvar feldíszítve, poharak és italok mindenhol és a kóbor macska az udvar közepén.

- Bácsi, bácsi! Milyen cuki cicád van! – kiáltotta Gréti, és megindult a még mindig szédülő Fix felé. A következő pillanatban már az ölében volt a macska.

- Gréti vigyázz, nehogy megkarmoljon, az egy kóbor macska, néha megjelenik itt, aztán pár nap múlva tovább áll. Az én cicám itt van – mutatott Mojára.

Fix szédülése elmúlt és minden erejét összeszedve küzdött azért, hogy kiszabaduljon a kislány kezei közül. Karmait visszahúzva a mancsában tartotta, nem akarta bántani a lányt. Gréti továbbra is simogatta, ölelte, majd végül egy puszit nyomott a macska fejére. Fix megadta magát. Mancsai és egész teste ellazult, egy kellemesen furcsa ismerős érzés járta át az egész testét. Egy rég elfeledett hang tört elő belőle, amin saját maga is igencsak elcsodálkozott, ez pedig nem volt más, mint a dorombolás. Azt hitte erre ő már nem is képes. Dolli volt az utolsó ember, akinek dorombolt, de az már réges-régen történt. Azóta senkit nem engedett igazán közel magához. Gréti más volt, Fixnek nem volt ideje gondolkodni, azt érezte, hogy a kislány őszinte.

- Bácsi, megtarthatom? Kérlek, engedd meg! – könyörgött.

- Erről anyukádat kellene megkérdezned, az ilyen ügyekben én nem dönthetek.

- Anya, had tartsam meg! Ígérem, jó gazdája leszek!

- Jól van Gréti, ha ennyire szeretnéd, megtarthatod, de otthon elvisszük egy állatorvoshoz – mondta anya.

- Cicuska! Mostantól én leszek a gazdád, vigyázni fogok rád és nagyon-nagyon szeretni foglak téged – suttogta a kislány a macska fülébe.

Az öreg macska teljesen elolvadt a kislány kedvességétől.

- Most leteszlek, ha nem akarsz velem jönni, elmehetsz, nem kényszerítelek. Ha viszont szeretnéd, hogy a gazdád legyek, akkor gyere utánam.

Letette és elindult az anyukája felé. Fix körülnézett az udvaron, mindent alaposan szemügyre vett. Azok az állatok, akik elbújtak, most előmerészkedtek rejtekhelyükről. Körbeállták az öreg macskát és mosolyogtak rá, Fix visszamosolygott és elindult a kislány felé. Mikor utolérte, hozzá dörgölőzött a lábához, Gréti pedig felkapta és össze-vissza puszilgatta.

- Hát engem választottál! – kiáltotta a lány.

Moja ott sétált mellettük és meghatotta ez az egész, ahogy a többi állatot is.

- Nagyon úgy tűnik, hogy otthonra és új gazdára tettél szert! – szólt oda Fixnek. – Nagyon örülök nektek. Majd azért látogass meg minket!

- Tényleg új gazdám lett! El sem hiszem, olyan jó érzés, boldog vagyok! – mosolygott Fix.

A nap végén, anya, a kislány és Fix útra készen álltak. Fix egy utolsó sétát tett az udvaron és elköszönt mindenkitől. Sok sikert és boldogságot kívántak neki.

Gréti elköszönt bácsikájától, ölébe vette a macskát és beültek az autóba. Fix kissé szomorúan nézte, ahogy a ház és az udvar, a barátaival együtt egyre kisebb, majd egyszer csak eltűnik. De tudta, hogy jó helyen van, egy kislány ölében, akit már most nagyon szeret, és a kislány is nagyon szereti őt.