Mesék a ház körül - 1.A mindenízű sajt

Mesék a ház körül - 1.A mindenízű sajt.

A mindenízű sajt

Hol volt, hol nem, élt egyszer egy okos kisegér. Tóbiásnak hívták. Mindenki szerette és sokra tartották furfangos észjárása miatt. Egyedül a macska, Moja nem szerette csak, vagyis szerette volna, de inkább megenni. Tóbiás azonban mindig túljárt az eszén. Bármilyen cselt is eszelt ki Moja, a kisegér mindig megúszta.

Egyszer az ember, egy furcsa ragacsos valamit rakott ki a ház több pontjára. Nézegették, találgatták mi lehet az, de senki nem jött rá. Egyedül Moja tudta, hogy az valamiféle csapda lehet, mert kihallgatta gazdái beszélgetését. Az emberek megelégelték, hogy finom falatok tünnek el. Arra a következtetésre jutottak, hogy egér van a házban. Márpedig ha a házban egér van, akkor tenni kell valamit és meg kell fogni, ha már a macska nem tesz semmit. Úgy gondolták, a ragacs-csapda lesz a legjobb megoldás. Elmentek a boltba és vettek néhányat.

Buta egy ember lehetett ez a gazda, mert először nem rakott semmi olyat a ragacsra, ami vonzó lett volna egy kisegér számára. Majd mikor észhez tért egy kis sajtot tett a lap közepére, pont akkorát, ami egy egérnek már eléggé tetszetős.

Tóbiás csak nézte és nézte, gondolkodott és gondolkodott.

- Nagyon jól néz ki az a sajt, és egyáltalán nem is kicsi! A családomnak elég lenne vagy két napig. Mit tegyek? – tanakodott.

Végül úgy döntött, hogy tesz egy próbát. Ahogy rátette az egyik lábát a papírra, az beleragadt a ragasztóba. Szerencséjére óvatos volt, így csak egy picit fogta meg a ragasztó és sikerült kiszabadítania.

- Most már értem, ez egy csapda!

Gondolkodni kezdett és hamarosan rájött a megoldásra. Lefeküdt a ragacs mellé és fütyörészni kezdett. Moja nagyon szurkolt annak, hogy a csapda beváljon és elkapja Tóbiást. Meghallotta a vidám fütyörészést és kíváncsian elindult a hang irányába. Nagy meglepetésére megpillantotta az egeret a ragacs mellett.

- Hát te mit csinálsz itt? Mitől van ilyen jó kedved? – kérdezte.

- Szép napot kedves barátom! – köszöntötte illedelmesen a macskát Tóbiás.

- Azt kérdezed, hogy miért van ilyen jó kedvem? Képzeld el, ezek a drága jó emberek mindenhova sajtot tettek ki, és csak az én kedvemért, ráadásul pont a kedvencemet, a mindenízű sajtot. Sajnos én már annyira jóllaktam, hogy egy falat nem sok, annyi sem fér belém. Gondoltam lepihenek itt egy keveset, és megvárom, amíg újra éhes nem leszek. Pedig elhiheted mindet megakartam enni, hiszen tudod, hogy én mindig éhes vagyok. Különben meg nem akartam, hogy megedd előlem.

- Miből gondolod, hogy megenném előled a sajtot? Én macska vagyok, nem eszek sajtot! De, hogy érted azt, hogy ez a sajt mindenízű?

- Úgy értem, hogy ez egy különleges sajt, és pont olyan íze van, mint annak, amit enni szeretnél. Ha például frissen sült csirkehúst ennél, akkor olyan, ha kacsamájat, akkor kacsamáj íze van. Én a konyhában csokis süti ízűt ettem, a spájzban pedig zamatos barackot.

- Akkor lehet, hogy mégiscsak megeszem előled, ma még amúgy sem ettem semmit.

- Hát nem is tudom. Végülis elég nagy ez a sajt, jut belőle mindkettőnknek – mondta a kisegér.

- Ám legyen! Lásd, hogy mennyire jószívű vagyok, kapsz belőle egy falatot – nevetett Moja.

- Rendben van. De jól figyelj arra, amit most mondok, rá kell ugranod a lapra, különben nem lesz mindenízű a sajt.

Moja nem is gondolt arra, hogy a ragacs őt is megfoghatja. Hátrált pár lépést, és nekifutásból a lapra ugrott. Abban a pillanatban beleragadt a ragacsba.

- Beleragadtam! – kiáltotta.

Tóbiás csak mosolygott magában, hiszen erre számított.

- Semmi baj! A száddal eléred a sajtot. Fogd meg és dobd ide nekem. Ahogy a sajt elhagyja a lapot, a ragacs elenged.

- Biztos? – kérdezte a macska.

- Persze, persze. Csak dobd ide!

Moja szájával óvatosan megfogta a sajtot és az egérke kezei közé dobta. Tóbiás alig bírta el, mert tényleg tetszetős nagyságú volt.

- Köszönöm a segítséget! – szólt oda a macskának. – Hála neked, a családom pár napig nem fog éhezni!

- Átvertél! Nem enged el a ragacs és biztosan a sajt sem mindenízű. De várj csak, ezt még visszakapod! – kiáltotta dühösen Moja.

Szerencsétlen nem tudta kiszabadítani magát a ragacsból. Minél inkább próbálkozott, annál jobban ragacsos lett. Egyszer csak oldalra dőlt és már mozdulni sem tudott csak nyávogni. Hosszan és fájdalmasan nyávogott. A nagy jajveszékelést hallották meg az emberek, és mikor meglátták az egércsapdába ragadt macskát, hangos nevetésben törtek ki.

- Szegény cicuska! Mit keresel te az egércsapdában? – kérdezték és közben gyengéden kiszabadították.

Moja nagyon mérges volt a kisegérre, mert nem elég, hogy átverte, a gazdái is kinevették, és ráadásul fürdenie is kellett. Ugyanis hiába szabadult ki, a bundája csupa ragacs maradt. Azt pedig mindenki tudja, hogy a macskák nem igazán szeretik a vizet. A mi macskánk pedig egyenesen utálta!

És mi lett az egérrel?

Tóbiás hazacipelte a sajtot. Hol jobbra, hol balra dülöngélt, de végül hazaért. Igen ám, de a sajt nem fért be az egérlyukon, ezért füttyentett egyet és a család azon az estén a szobában vacsorázott. Együtt voltak mind, kicsik és nagyok. Mindannyian jóllaktak. Azon az estén félniük sem kellett, sem az embertől, sem a macskától.

Moja hamar elaludt, hiszen nagyon kimerült a sok kapálózásban, és lefárasztotta a sok nyávogás. A maradék energiáját pedig teljesen elvette az, hogy gazdája kezeit igyekezett összekarmolászni, mikor azok a vízbe próbálják őt nyomni. Álmában a bosszút tervezgette és szentül hitte, hogy legközelebb sikerülni fog és elkapja az egeret.