A tyúkudvar hőse

A tyúkudvar hőse.

A tyúkudvar hőse

Micu volt a legkisebb és legelevenebb cica az alomban. Szeretett a tyúkudvaron játszani. Kedvenc elfoglaltsága az volt, hogy elbújt és a mit sem sejtő, szundikáló tyúkokat megijesztette. Egyedül Vöröstől, a kakastól tartott, aki nevét élénk vörös színéről kapta. Hatalmas volt, izmos lábakkal, hegyes csőrrel, erős karmokkal. Mikor észrevette a cicát, üldözni kezdte, és ha utolérte egy nagyot koppintott a feje búbjára. A tyúkok nagyon mérgesek voltak Micura, nem lehetett tudni mikor bukkan fel és zavarja fel őket álmukból. Vörös próbált vigyázni birodalmára. Peckesen lépdelt, benézett a farakás közé, a szalma bálába, de soha nem fedezte fel a cica búvóhelyét.

Micu sosem vallaná be, de kedvelte a kakast, szeretett kötekedni vele. Egyik délután szokásos látogatására készült a tyúkudvaron. Kiszemelt egy bóbiskoló fehér tyúkot, elé ugrott és nyávogott egy hatalmasat.  A tyúk ijedtében hangosan kotkodácsolni kezdett és össze-vissza csapkodott a szárnyaival.

Micu futásra készen, a fejét forgatva várta a kakast, de az nem volt sehol. Csalódott volt. A tyúkok is csodálkoztak, hogy védelmezőjük nem sietett a megmentésükre. Vörös eltűnt! Nem találták sehol, pedig keresték mindenhol. A cica elszomorodott, így már nem volt olyan izgalmas a tyúkok ugratása. Elhatározta, hogy megkeresi a kakast. Lassan végigsétált az udvaron, nyomok után kutatva. A kerítésen talált egy lyukat és nem messze pedig tollakra lett figyelmes. Ezek Vörös tollai voltak, megismerte őket. Nem messze újabb toll, majd egy újabb és megint egy. Követte a nyomokat, amik egy odúhoz vezettek. Nem mert bemenni, inkább csak hallgatózott. Szuszogást hallott és a kakas halk hangját. A szíve a torkában dobogott, de összeszedte minden bátorságát és bemerészkedett az odúba. Bent egy alvó rókát pillantott meg, aki egyik mancsával a kakast ölelte. Nem tudta, mitévő legyen. Nem gondolkodott sokat, hirtelen a róka hátára ugrott, belemélyesztette hegyes karmocskáit és egy hangosat nyávogott. A róka azt sem tudta, mi történt. A kakas kiröppent a mancsa alól, Micu futásnak eredt és meg sem álltak a tyúkudvarig. A róka csak pislogott, azt sem tudta hol van, álmodik-e vagy ébren van.

A kakas nagyon meglepődött a hős kiscica viselkedésén. Sosem gondolta, hogy pont ez a rosszcsont cica fogja megmenteni az életét. Megköszönte és nagyon hálás volt neki. Az egész udvarnak elmesélte hogyan mentette meg az életét a hős kiscica.

Micu még egy szívességet tett a tyúkoknak. Gazdája elé állt és addig nyivákolt, amíg az követni nem kezdte. Elvezette a kerítéshez és megmutatta neki a lyukat. A gazda megsimogatta a cica okos fejecskéjét és befoltozta a lyukat. A róka többet nem bánthatta a tyúkokat.

És, hogy a cica mit nyert ezzel az egésszel? Megnyerte magának a kakas barátságát.  Micu boldogan, magát kihúzva sétált az udvaron, a kakas oldalán, a tyúkok pedig kedvesen mosolyogtak rá.