Mesék a ház körül - 10. A kígyó és az egér

Mesék a ház körül - 10. A kígyó és az egér.

A kígyó és az egér

Egyik délelőtt, Tóbiás a ház körül sétált, és az élet nagy dolgain elmélkedett. Nem vette észre a lábai előtt heverő faágat, megbotlott és elesett. A bokája nagyon fájt és alig bírt ráállni. Egyszer csak egy hatalmas kígyó bukkant elő, ő volt Spuri.

- Szia, te kis édes! – kezdte nyájasan. – Veled meg mi történt? Miért sántikálsz? De ami a legfontosabb. Egyedül vagy?

Tóbiás nagyon megijedt. Eddig még nem találkozott a kígyóval, csak a hírét hallotta, ami pedig pont elég volt ahhoz, hogy féljen tőle. Szerencsétlen unokatestvérének, a szomszédjának a feleségével is Spuri végzett. Volt ok az ijedtségre, nem is kicsi, de próbálta nem kimutatni, mennyire fél.

- Válaszolj kisegér! Egyedül vagy? – sziszegte a kígyó, és közeledni kezdett Tóbiás felé.

- Dehogy vagyok egyedül! Itt vannak a többiek is, csak lehagytam őket.

Nem mondott igazat és a kígyó nem is hitt neki.

- Akkor megvárjuk a többieket is, addig pedig megismerjük egymást közelebbről.

Szegény Tóbiás, úgy érezte itt a vég. Nem tudta, mitévő legyen. Zavarában vagy idegességében, fütyörészni kezdett. Spuri már teljesen köré tekeredett és egyre erősebben szorította. A kisegér pedig csak fütyörészett, és fütyörészett ameddig tudott. Szerencséjére Moja a közelben volt és meghallotta a fütyörészést. Felismerte a dallamot és tudta, hogy Tóbiás az, aki fütyül, de kíváncsi volt arra, miért fütyörészik a kisegér, ezért elindult a hang irányába. Mikor megpillantotta Tóbiást és a köré tekeredett Spurit, meglepődött és egy kicsit meg is ijedt.

- Hát itt meg mi történik? – kérdezte.

- Semmi nem történik, csak szeretném közelebbről megismerni ezt a kis édest! – válaszolt Spuri.

Tóbiás segélykérően pislogott a macskára. Moja megsajnálta. Nem tudta mit fog csinálni, de elhatározta, hogy segít az egérnek, ezért rákacsintott.

- Magam is régóta szerettem volna megismerni közelebbről, de valahogy sosem jártam sikerrel, és most pedig te megelőztél. Sok borsot tört az orrom alá ez az egérke, és nem csak nekem – mondta Moja.

Tóbiás nem hitt a fülének, nem tudta elképzelni, hogy mit tervelhetett ki a macska.

- Drága kígyó barátom, ha megengeded, szeretném végignézni, ahogy végzel vele.

- Ha neked ez örömet okoz, nézheted.

És már nyitotta is ki a száját, hogy bekapja a kisegeret.

- Várj csak! – kiáltotta Moja. – Van egy ötletem! Mivel nem csak nekem volt vele bajom, had szóljak egy kedves barátomnak is, ő is szívesen megnézné, ahogy az egérnek vége.

- Jó legyen, de siessetek vissza, mert már nagyon éhes vagyok, és nem tudok sokáig várni.

Szegény kisegér levegőt is alig kapott, és nagyon félt. A szíve majdnem kiugrott a helyéről, olyan hevesen kalapált.

A macska amilyen gyorsan csak tudott, futott egyenesen az udvarba, pontosabban a kutyához.

- Jámbor! Gyere velem! Segítened kell!

- Mi az? Miért zavarsz? – riadt fel legszebb álmából a kutya.

- Velem kell jönnöd, Tóbiás bajban van!

- Azt hittem, te nem szereted az egeret, akkor miért akarsz neki segíteni?

- Az most nem számít, hogy szeretem-e vagy sem. Sietnünk kell! Gyere már!

Jámbor feltápászkodott és lassan elindult a macska után.

- Siess egy kicsit jobban! Nincs időnk a sétára! Futás!

Elől futott a macska, mögötte a kutya. Szerencsére pont időben érkeztek. A kígyó már készült bekapni a kisegeret.

- Lassú voltál! Már majdnem bekaptam, nem bírtam tovább! – mondta Spuri.

Ekkor felnézett és észrevette a kutyát.

- Te is megszeretnéd nézni, ahogy végzek az egérrel?

- Én egészen mást akarok látni! – vakkantott Jámbor és morogva közelített a kígyó felé.

Most a kígyó volt az, aki megijedt, és ijedteben lazított a szorításán. Tóbiásnak nem is kellett több, rögtön elfelejtette, hogy fáj a bokája és sikerült elugrania. Rögvest elbújt a macska mögé és még mindig remegett a félelemtől.

Jámbor morogva, vicsorogva, lassan közelített a kígyó felé.

- Tűnj el innen és ne gyere vissza soha többet!

- Nyugalom! Nem gondoltam komolyan, csak barátkozni szerettem volna – sziszegte megalázkodva Spuri.

- Nem mondom még egyszer! Tűnj el!

Spuri amilyen gyorsan csak tudott odébbállt.

- Jól vagy? – kérdezte Jámbor az egeret.

- Most már igen! Megbotlottam és elestem, beütöttem a bokámat, így nem tudtam elfutni. Köszönöm, hogy segítettetek!

- Nagyon szívesen! – mondták egyszerre.

- Gyere, pattanj fel a hátamra! Hazaviszlek – mondta Moja.

- Köszönöm szépen!

Tóbiás felmászott a macska hátára, jól megkapaszkodott és elindultak az udvar felé. Volt nagy meglepetés, mikor megjelentek így hármasban. Az állatok csodálkozva nézték őket. Eddig a macska elakarta kapni az egeret, a kutya meg a macskát, most meg békésen sétálgatnak együtt. Mikor megérkeztek, részletesen elmeséltek mindent a többieknek.

- Tudjátok, meg sem fordult a fejemben, hogy ne segítsek Tóbiásnak. Igaz, párszor borsot tört az orrom alá, de azért mégsem hagyhattam, hogy Spuri gyomrában végezze – mondta Moja.

- Nagyon megijedtem, és olyan erősen szorított, hogy alig kaptam levegőt – mesélte teljes beleéléssel a kisegér.

- Én meg azt sem tudtam, mi van, csak futottam Moja után – mondta Jámbor.

- Igazi hősök vagytok! Büszkék vagyunk rátok! Képesek voltatok félretenni a gyűlölködést és helyette segítettetek egymáson! – mondta Kotyka anyó.

A többi állat helyeslően bólogatott.

- Tudjátok, lehet, hogy nem vagyunk a legjobb barátok, és sokszor bosszantjuk a másikat, de mégis ez az udvar, és ez a ház így teljes, ha mindannyian együtt vagyunk, mint egy nagy család. Figyelnünk és vigyáznunk kell egymásra, mert mi összetartozunk – mondta ki a legnagyobb igazságot Moja.

Az állatok helyeseltek, és egyik-másik a szemét törölgette a meghatottságtól.

Tóbiás könnyes szemmel hallgatta a macskát.

- Köszönöm! – suttogta alig hallhatóan.