Mesék a Titkos Padlásról

Mesék a Titkos Padlásról.

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg házikó, tetején egy nyikorgó padlással. A padlás egyik pókhálós sarkában, por lepte ládában szunnyadt a meselány, az elfeledett meselényekkel.

   Minden éjjel, amikor a Hold ezüstös fényével megfestette az eget, a meselány felébredt álmából, és varázslatos meséket szőtt, amik életre keltek a padláson. A kastélyok magasra nőttek, a fák titkokat suttogtak, a mézeskalácsházak pedig cukros illattal töltötték meg a padlás levegőjét. Tündérek táncoltak a holdfényben, sárkányok repültek a gerendák között, bátor lovagok harcoltak egymással, vidám koboldok és boszorkányok nevettek a sötét sarkokban. A padlás varázslatos birodalommá vált, tele kalanddal és csodával. 

   Ó, mennyire szerette a Szél látogatni ezt a titkos padlást! Suttogva hallgatta a történeteket, zizegtette az elfelejtett történetek lapjait, és néha még fütyürészve dalolt is a meselényekkel. 

   De a varázslat nem volt teljes. Egy átok, amely olyan régi volt, mint maga a padlás, csapdában tartotta a történeteket. Minden hajnalban, amikor a Nap felkelt, láda teteje csendesen bezárult. A varászlat elillant, és a padlás újra a régi, dohos hellyé változott. Ilyenkor a Szél magányosan fújt a világban, és a mesék töredékeit visszhangként hordozta a levegőben. Vágyott arra a napra, amikor az átok megtörik, és a padlás varázslatos meséi eljuthatnak a világ minden tájára.

   Egy hideg téli délután a Szél két szegény kisgyermek ablakán keresztül fütyült.  A gyerekek az ablaknál kuporogva hallgatták, ahogy a Szél a titkos padlásról, a ládáról, a meselányról és a ládában lakozó varázslatos lényekről énekelt.

   "Egy titkos padlás?" - suttogta a kislány a kisfiú kezét szorongatva. - "Keressük meg!" 

   Útnak eredtek. Kanyargós ösvényeken és mohával borított köveken keresztül követték a Szél hangját, míg el nem érték a borostyánnal borított, régi házikót. Remegő kézzel kinyitották a nyikorgó ajtót, felmásztak a poros padlásra, és a beszűrődő fényben megpillantották a régi ládát. Izgatottan kinyitották a nehéz fedelet, és ládából hirtelen csillogó fény árasztotta el a padlást. Megtört az átok, ami fogva tartotta a meselányt és a varázslatos lényeket. A Szél szárnyán csillagporként kirepültek a ládából a kitárt ablakon át. Attól a naptól kezdve a mesék nemcsak a titkos padláson, hanem a világon mindenhol életre keltek a szívekben. 

…talán épp most a te szívedhez szólnak….

Merülj el te is a mesék világában a Mesék a Titkos Padlásról youtube csatornán vagy a Meselány https://mesekatitkospadlasrol.blogspot.com oldalán.

Szeretettel, a Meselány