Bömbi és Marci, a rakoncátlan kisautók

Bömbi és Marci, a rakoncátlan kisautók.

    Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis város, ahol két piros rakoncátlan kisautó, Bömbi és Marci lakott. Éjjel nappal száguldoztak az utcákon. De nemcsak hogy száguldoztak, soha nem használták az irányjelzőiket!

   Kacagva versenyeztek a főúton, hogy ki ér előbb a piros lámpához. Ezt látva, egy bölcs öreg autó, Trabant bácsi állt oda melléjük. "Jó napot, fiacskáim! Látom, szeretitek a sebességet!„ - pöfékelte kedvesen

  Bömbi és Marci büszkén biccentettek. "Igen, mi vagyunk a leggyorsabbak a városban!" – kiáltották.

   Trabant bácsi bólintott. "Biztos vagyok benne, hogy gyorsak vagytok. De a sebesség nem minden! A közlekedésben a legfontosabb a biztonság!"   

   A kisautók kíváncsian néztek Trabant bácsira. "Mit értesz azon, hogy biztonság?" - kérdezte Marci.

   Trabant bácsi türelmesen magyarázni kezdett: "Amikor jobbra vagy balra akartok kanyarodni, ezekkel az irányjelzőkkel figyelmeztetitek a többieket a szándékotokra. Így elkerülhetitek a baleseteket." – mutatta nekik villogva.

   Bömbi és Marci elgondolkodtak: ők soha nem gondoltak még az irányjelzők használatára.

   Ezután Trabant bácsi más titkokat is mondott. A sebességkorlátozó táblákra mutatott. "Ezek nem dísznek vannak ám az út szélén. A biztonságunkat szolgálják, hogy időben észrevegyük a veszélyeket!"

   Bömbi és Marci csak nevettek Trabant bácsi szavain, és tovább száguldoztak az úton, nem törődve a tanácsaival. "Mi tudjuk, mit csinálunk!" – dudálták harsányan, és még gyorsabban hajtottak, mint valaha.

   Egy nap azonban, amikor éppen egy kanyarban versenyeztek, Bömbi, mivel nem használta az irányjelzőjét, beleütközött egy szabályosan közlekedő autóba. Letört a visszapillantó tükre. Úgy lógott az oldalán, mint egy sérült fülecske. Marci sem járt jobban. Mivel túl gyorsan hajtott, nem vette észre az úttesten átkelő gyalogosokat. Csak hajszál híja volt, hogy el tudta tekerni a kormányt, így a jobb első lámpájával csak egy fának ütközött. "Jaj ne!" – kiáltotta Marci. "Csak az egyik fényszórómmal látok!"

   A két kisautó megtört és horpadt karosszériával, szomorúan állt az út szélén. 

"Gyere, menjünk be a szervizbe, és kérjünk segítséget!" – javasolta Bömbi.

   Marci lassan beállt Bömbi mögé, és lebiggyedt rendszámtáblákkal óvatosan haladtak az autószerelő műhely felé. 

  "Sajnos ez a lámpa menthetetlen, Marci! Egy másikat kell beszerelni!" - mondta a szerelő. "És Bömbi! A visszapillantó tükröt is egy újra kell cserélni."

   Bömbi és Marci lehangoltan bólintottak. Tudták, hogy ők okozták a balesetet. Halkan tűrték, ahogy a szerelő csavarozta és kalapálta a sérült alkatrészeket. Nagyon szégyellték magukat, amiért nem hallgattak a jó szóra.

   Ahogy hazafelé tartottak, Bömbi és Marci észrevette Trabant bácsit, aki épp a kertjében pihent. Megálltak mellette, és szégyenkezve bevallották neki a balesetet. Trabant bácsi türelmesen végighallgatta őket, majd mosolyogva bólintott.

   "Mindenki hibázik néha, fiacskáim" - mondta kedvesen. "De az a fontos, hogy tanuljatok a hibátokból!”

   Amikor elbúcsúztak Trabant bácsitól, már jobban érezték magukat. Tudták, hogy még van mit tanulniuk, de útközben elhatározták, hogy példát mutatnak a többi kisautónak. 

Ezután addig éltek, amíg csak a kerekeik gördültek, vagy amíg meg nem rozsdásodtak. És ha nem hiszitek, ugorjatok be hozzájuk egy körre, és lássátok meg magatok.

Kesesd, és hallgasd meg a mesét a Mesék a Titkos Padlásról youtube csatornán vagy olvasd el a  https://mesekatitkospadlasrol.blogspot.com oldalán.