MÓKAMATYI ÉS BÜDÖSBENCE

MÓKAMATYI ÉS BÜDÖSBENCE

Ismeritek Mókamatyit, a legapróbb, legkedvesebb, de a legmókásabb álommanót? 

Mókamatyi, ez a kedves álommanó, imádja a gyerekeket. De van egy titka: nagyon szeret viccelődni velük! Minden este lágy manóport szór a gyerekek szemeire, hogy álomba ringassa őket, de olykor egy kis mókaporral is megfűszerezi, hogy az álmok ne csak különlegesek, hanem mókásak is legyenek. 

Egyik este, miközben Mókamatyi a sötétben szökkenve sietett a gyerekekhez, váratlan dolog történt.

Nem vette észre, hogy egy poloska, Büdösbence, pont az útjában hever. „BAMM!” – belerúgott szegény bogárba, aki az ijedtségtől hatalmas bűzfelhőt eresztett rá. „Fúúú, mi ez a rettenetes szag?!” – kapta kezét orra elé Mókamatyi, és úgy elkezdett kóvályogni, mintha ringlispílen ülne. Először nekiment egy virágcserépnek, majd beleesett egy levélkupacba, végül a saját kalapját is fordítva húzta a fejére. „Ez borzasztó!” – sopánkodott. Aztán hirtelen elvigyorodott. „Vagyis... zseniális! Megviccelem a gyerekeket ezzel a félős, szagos bogárral!”

Aznap este minden gyerek Büdösbencéről, a félénk, de bűzös kis poloskáról álmodott: Büdösbence álmukban betévedt a szobájukba, és ott annyira zavarba jött, hogy nem győzte eregetni magából a rettenetes szagot. Amikor pedig elfogyott a bűz, amit eregethetett volna, megpróbált elbújni. Hol egy virágcserépben rejtőzött, hol a párna alatt lapult meg, vagy éppen a szoba sarkában gubbasztott.

Másnap reggel a gyerekek orrukat fogva ébredtek. „Hová bújhatott az a büdös bogár?” – kérdezgették. Keresgéltek az ágy alatt, a szekrény mögött, sőt még a zoknis fiókban is! A felnőttek hiába próbálták elmagyarázni nekik, hogy csak álmodták az egészet, a gyerekek nem hittek nekik. Mindenhol keresték Büdösbencét, és mint a kiskutyák, úgy próbálták kiszimatolni, vajon hová bújhatott. Közben Mókamatyi a sarokból figyelte őket, és úgy nevetett, hogy majd’ leesett a manókalapja.

De amikor Manómama megtudta, mi történt, nem volt olyan vidám. „Mókamatyi! Ez aztán nem volt szép tőled! Azonnal menj, és szórd ki a szagtalanító álomport, és hozd rendbe a dolgokat!” Mókamatyi lesütötte a szemét, és nekilátott a takarításnak. A szobák újra friss illatúak lettek, és a gyerekek végre megértették, hogy valóban csak álmodtak. Reggeli után boldogan mentek az óvodába, és kacagva mesélték egymásnak, hogyan álmukban kinél, hol bújkált Büdösbence, a félénk, kedves, de nagyon büdös bogár.

És hogy mi lesz a következő huncutság, amit Mókamatyi kitalál? Az egy másik kaland lesz! 

Forrás: https://mesekatitkospadlasrol.blogspot.com/2024/11/mokamatyi-es-budosbence.html