Mi legyen a kutyus neve?

Mi legyen a kutyus neve?.

Ezen a hétvégén Apa, Anya, Lili és Lali, nagytakarítást terveztek a ház körül. Mondanom sem kell, hogy a gyerekeknek nem volt sok kedvük kint dolgozni.

- Nem mehetnénk el inkább biciklizni? - kérdezte fáradt hangon Lali.

- Sajnos, ma nagyon fontos, hogy rendbe tegyük az udvart, meg a kis kerteket is. Azt javaslom oszoljunk két csapatra. Anya kertészkedne, én meg az udvarban szedném össze a lomokat. Na ki tart Anyával?

- Én! - mondta Lili.

- Jó, én meg akkor megyek az udvarra Apával. - mondta Lali.

Így is lett. Anya és Lili kigereblyézték a tavalyi elszáradt faleveleket, fordítottak, virágot ültettek, amibe Picúr cica is besegített. Anya kifúrta a lyukakat a virághagymáknak, aztán Lili bele tette a kis gumókat, Picúr pedig kipofozta a lyukból, és ott labdázott velük. Lili hiába próbálta úgy bele tenni a virágokat a gödörbe, hogy a cica ne férjen hozzá, a játékos kiscica minden hagymácskát kimarkolt a kis mancsocskájával, és őrülten dobálta, futott utána, levadászta. Anya és Lili nagyokat kacagott a kismacskán.

- Így mi hiába dolgozunk, ha egy virág sem marad a helyén…- állapította meg anya. Lili felnyalábolta Picúrt, és át vitte Apáékhoz. Ott lette.

- Nekik is segíts! - és nevetve ott hagyta a fiúknak. A kis cica szót fogadott. Felugrott az asztalra, ahol Lali válogatta szét a csavarokat. Volt ott már rövid csavar, hosszabb szög, rövidebb szög. Picúr, miután megértette, hogy minden csavart, és szöget meg kell érinteni, ő is így tett. Óvatosan a kis mancsával terelgette a csavart az asztal széle felé, majd egy mozdulattal lepofozta. A csavar, és szög nagyot csilingelve esett a földre.

- Na de Picúr! Mit csinálsz? - vonta kérdőre a kiscicát nevetve Lali. Apa éppen fúrt kalapácsolt, barkácsolt.

- Hozzál nekem kérlek hosszabb csavarokat! - szólt Lalinak.

Lali már vitte is.

- Mi lesz ebből? - kérdezte a kis házikószerűségre mutatva.

- Meglepetés! - mondta Apa titokzatosan.

- Biztosan Picurnak lesz házikó. - találgatta Lali

- Hát, ki tudja… - közben csengettek. Apa beütötte az utolsó szöget is, és már ment is kaput nyitni. A többiek is oda sereglettek. Apa egy dobozkát vett át Pista bácsitól.

- Aztán ahogy megbeszéltük! - emelte meg a kalapját Pista bácsi, és már el is ment. Apa a dobozzal jelentőség teljesen lépkedett a kamra felé. Letette a dobozt Picúr ládája mellé.

- Mit hozott Pista bácsi? Krumplit? - kérdezte Lali. Erre, a krumplis dobozból halk nyüszítés hallatszott.

- Nyilván nem krumpli, mert nyüszít… Lili szeme felcsillant.

- Mi az Apa? - és óvatosan kinyitotta a doboz fedelét. Picúr is oda sündörgött. Ahogy kinyílt a doboz, két szem nézett ki, és egy csillogó orrocska szimatolt ki a résen. Picúr fújt egyet. - Nem szeretem! - gondolta.

Lili óvatosan kiemelte a kiskutyuskát. Erre a kutyuska képen is nyalta rögtön hálából.

- De aranyos! - mondta elolvadva Lali. - A miénk lehet? Neki készült a kis házikó?

- Bizony neki! - mondta Apa, és letette a kutyaházat Picúr ládája mellé. - Most már itt fogsz lakni! - simította meg Apa.

- Találjatok ki neki valamilyen nevet gyerekek! És próbáljátok összebarátkoztatni Picúrral. - Apa és Anya is megszeretgették a kis jövevényt, aztán mentek a dolgukra.

   Lili és Lali nagyon boldogok voltak, hogy kaptak egy kis kutyát. viszont az a feladat, hogy találjanak neki nevet, nem is volt olyan egyszerű. Az pedig még nagyobb kihívás volt, hogy a cica összebarátkozzon a kutyuskával. Ezért azt eszelték ki, hogy Lili a cicát tartja az ölében, Lali pedig a kiskutyust. Simogatták, becézgették őket. Aztán mindig közelebb ültek egymáshoz. Ezt a taktikát alkalmazva, már teljesen egymás mellett ültek, így Picúr is közelebb került a jövevényhez. Tovább szeretgették őket, és közben azon tanakodtak, hogy mi legyen a kutyus neve.

- Legyen Tappancs! - mondta Lili. - Olyan cuki tappancsai vannak!

- Itt van egy folt a nyakán. Mi lenne ha Foltos lenne? - ötletelt Lali. Közben letettek két kis tálkát egymás mellé, és bele vacsorát a cicának, és a kutyusnak. Egymás mellett evett a két kis jószág. Aztán a kis kutyus gondolt egyet, oda somfordált Picúrhoz. Megszagolgatta, és meg nyalogatta… Picúr hagyta…ekkor a kiskutyus óvatosan oda szagolt a cica tálkájához, és mivel nem kapott pofont, kivett egy falatot, és odavitte a saját tálkájához. Ott aztán szépen megette. Lili és Lali felkacagott látva hogy milyen kópé ez a kiskutya.

- Hát akkor legyen a neve Kópé! - na ebben mindketten egyet értettek.Evés után azt látták, hogy Kópé a jóllakott cica mellé telepedett a ládikóba. Összebújtak, és édesen elaludtak.

- Küldetés teljesítve! - suttogta halkan Lili. Most már mi is mehetünk vacsorázni. Mondanunk sem kell, hogy egy ilyen fárasztó, és izgalmas nap után egyikőjüknek sem kellett ringatás. Pont úgy aludtak mint Picúr, és Kópé.