Morcos maci pillangója

Morcos maci pillangója.

            A lombokon átsugárzó napfény csiklandozta a medvebocs orrát. Felébredt, és egy jó nagyot nyújtózkodott. A család többi tagja már készülődött a reggelihez.

            – Gyere, már megterítettem! Ülj le az asztalhoz, és egyél velünk! – szólt a medve mama.

Medve papa és a testvérei, két medvebocs kislány, már az erdei székeken várták, hogy a mamájuk eléjük tegye a mézes teát, zöldséget, málnát és pirítóst.

– Én nem vagyok éhes, inkább még lustálkodok egy kicsit! – válaszolt a mackó, és a másik oldalára fordult. Medve papa haragosan nézett rá, de nem szólt.

– Ha korogni kezd a gyomra, úgyis felkel és idejön, ne aggódj érte! – mondta medve mamának. A két bocs és a szülők elfogyasztották a reggelit, és utána elindultak a rendszeres napi sétájukra. Nem hívták magukkal a mackót, mert ő még mindig pihent. Nem sokkal azután, hogy egyedül maradt, furcsa hangokat hallott.

– Ez lenne a gyomor korgás? – kérdezte a falevelektől. Mikor azok nem válaszoltak, a kismackó feltápászkodott, és elindult otthonról.

– Egy nagy bödön mézet szeretnék egyedül megenni!– szaladt ki a száján az óhaj.

Hamarosan kiért a rétre. Ott egy sárga pillangó szállt virágról virágra. Csodálkozva nézett a mackóra, és így szólt:

– Szia, maci! Te aztán jól lemaradtál a családodtól! Láttam őket, amikor szamócát gyűjtöttek! Hagytak még belőle, nézd, ott a hegyoldalban piroslik!

– Én nem kérek szamócát! Egy nagy bödön mézet szeretnék egyszerre megenni!– felelt a maci morcosan.

A sárga pillangó rászállt a maci orrára.

– Egy egész bödön mézet fogsz megenni? Na, azt megnézem magamnak!– mondta.

– Te tudod, hogy mama honnan hozza a mézet?– kérdezte a maci.

– Igen, tudom. A méhecskéktől veszi –felelt a pillangó.

– Elvezetsz hozzájuk?– érdeklődött a maci.

– Rendben. Itt maradok az orrodon, és mondom, merre menj! Én már hajnal óta gyűjtöm a nektárt, elfáradtam egy kicsit! – mondta a sárga pillangó.

A kismaci gyorsan szedte a lábát, miközben a pillangó az orrán ülve vezette őt. Egyre hangosabban korgott a gyomra, már nagyon éhes volt. Otthon a reggeliből nem kért, a hegyoldalban pirosló szamócát sem kóstolta meg, természetesen így éhen maradt.

– Maci, mi ez a nagy zaj, amit hallok? Olyan, mintha az ég zengene! – kérdezte a pillangó.

– Csak éhes vagyok. A gyomrom korog – felelt morcosan a maci.

– Akkor miért nem reggeliztél otthon és miért nem ettél az előbb szamócát? – kérdezte a sárga lepke.

– Csak. Mert nem volt hozzá kedvem. Egy nagy bödön mézet szeretnék egyszerre megenni! – hajtogatta morcos maci.

– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet ennyit enni egyszerre, de megkértél, így elvezetlek a méhekhez – vált egy kicsit bizonytalanná a pillangó hangja.

– Itt ülsz az orromon, viszlek téged, te már az én pillangóm vagy! – mondta a maci.

– Menj még el addig a nagy fáig, ott vannak a méhek! – mutatott előre a sárga pillangó.

A nagy fa előtt néhány mézzel tele bödön állt. A méhecskék odakészítették azoknak a medvéknek, akik előre megrendelték tőlük. Minden mackó családnak egy bödön méz jutott egy hónapra. Mikor maci odaért hozzájuk, így szóltak:

– Téged küldött el anyukád a mézért? Te még eddig nem jártál erre! Biztos te vagy az első bocsa a Tölgyfa utcán lakó családnak! – mondta a méhecske, és már nyújtotta is a mézes bödönt. A maci nem szólt, hogy a Tölgyfa utca a szomszédjukban van. Elvette a bödön mézet, és orrán a pillangóval elindult. Amint egy jó nagy fát meglátott, leült az árnyékában, és elkezdte nyalogatni az édességet.

– Nem tetszik ez nekem, elvetted a szomszédotok tele mézesbödönét, meg akarod enni az egész családjuk egy hónapra szánt adagját! Tudod, hogy a méhecskék milyen nehezen gyűjtötték össze? Minden családnak csak egyet tudnak adni havonta! – magyarázta a pillangó, és lerepült a maci orráról.

Maci azonban nem hagyta abba az evést, pedig már majdnem kipukkant, olyan jól lakott.

– Üres a bödön! – mondta diadalmasan. Amint ezt kimondta, a hasához kapott, mert nagyon fájni kezdett neki.

– Gyere maci, hazavezetlek!– mondta gondterhelten a pillangó. Hazafelé menet ugyanolyan morcos volt maci, mint idefele jövet. Először éhes volt, most pedig túl sokat evett. Egyik sem jó érzés. A pillangó csóválta a fejét, és azt mondta neki:

– Butaságot csináltál maci, már látod. Most aztán nyöghetsz, amíg így tele van a pocakod az édességgel!

Mire maci hazaért, a szülei már tűvé tették a környéket érte. Meglátva őt, nagyon megörültek.

– Merre jártál maci? Nézd, hoztunk egy bödön mézet, gyere, kóstold meg, jut mindenkinek belőle!– mondták a testvérei. Maci azonban rá sem bírt nézni a mézesbödönre. Lefeküdt, mert nagyon fájt a hasa. A sárga pillangó elbúcsúzott, és tova szállt. A szomszéd utcáig jutott el, mikor ott mackó sírást hallott.

– Nem hoztatok mézet? Ebben a hónapban nem kapok egy kicsit sem? – jajongott a Tölgyfa utcában a bocs.

– Valaki sajnos elvitte a miénket, a méhek pedig nem tudtak nekünk másik bödönnel adni!- mondta az anyukája.

A sárga pillangó visszament a macihoz.

– A szomszéd bocs nem kap miattad egy hónapig mézet! Mondj el mindent a szüleidnek! – szólt a morcos macihoz, akinek most is fájt még a hasa a sok méztől.

A maci átgondolta mit tett. Rájött, hogy igaza van a pillangónak, el kell mondania mindent a családjának. Sorjában elmesélte a történteket, végül azt kérdezte:

– Sajnálom, hogy megettem a szomszédék egész bödön mézét! Hogy tegyem jóvá?

 Mackó mama és mackó papa megbeszélték az ügyet, és így döntöttek:

– Vidd át a mi bödön mézünket a Tölgyfa utcába. Mondd el mi történt, kérd meg őket, hogy ne haragudjanak.

A kis mackó már nem morcos, hanem bűnbánó arcot vágott. Átment a szomszédba, odaadta a bödön mézet, elmondta, hogy mi történt, és elnézést kért. Nem haragudtak rá, hiszen tapasztalatlan kismackó volt még. A maci megkönnyebbült, hogy megtalálták a megoldást.

            Másnap reggel elsőként ült a reggeliző asztalhoz. A teából hiányzott a méz, de senki nem szólt érte. Mikor a nap már magasan járt, megjelent a szomszéd medve papa egy fél bödön mézzel.

– Tessék, megfeleztük, hogy legyen nektek is ebben a hónapban édesség! Fogadjátok szeretettel! – mondta, és letette az asztalra. A kis maci megilletődötten nézte őt. Ennyi jóság hogy fér el egy medvében? – gondolta, és abban a pillanatban elhatározta, hogy ezentúl ő is arra törekszik, hogy minél több jót tegyen a többi mackóval.