Mókusnap az erdőben

Mókusnap az erdőben.

          A hatalmas erdő fái jótékonyan elrejtették lakóikat a kíváncsi szemek elől. Itt biztonságban élhetett egymás mellett róka, süni, farkas, medve és mókus. Megszokták, hogy egymásra vannak utalva, ezért csak néha veszekedtek, és mindig hamar kibékültek.

          Egy késő nyári délután a kisróka az erdei patak partján üldögélt, mikor a bagoly a közeli tölgy alsó ágára telepedett, és megszólította:

–   Éppen téged kereslek, van egy ötletem, segítenél nekem megvalósítani?

–   Nagyon szívesen! Mondd, mit szeretnél? – nézett rá kíváncsian a kisróka.

–   A minap hallottam, amint a mókusok beszélgettek, hogy mostanában sok baj érte őket. Oszlassuk el a szomorúságot! Szervezzünk nekik egy Mókusnapot! – javasolta a bagoly.

–   Rendben van, gondolkodom rajta, hogy milyen legyen a rendezvény! Elmesélnéd nekem, hogy mi történt náluk? – kérdezte aggódva a kisróka.

– Persze! Két hete a kismókus eltörte a lábát, harkály doktor begipszelte, de még várni kell, amíg meggyógyul. Az apukája autóval vitte mindenhová, de tegnapelőtt elromlott, és most az egész család aggódik. Nem sokára kezdődik az iskola, és kismókus nem tud járni, ugrálni a begipszelt lábával. Csak a mókusautó segíthetne rajta, de nincs elég mogyorójuk, amivel kifizethetnék a javítást. Ha ez még nem volna elég, képzeld, hogy nagymókus, a bátyja elment otthonról élelemért, és tegnap óta nem látta senki. Nem tudják, hogy eltévedt, vagy csapdába esett. Bármilyen biztonságos erdő is ez, lehet, hogy valaki mégis elkapta! – sorolta a mókuscsalád balsorsát a bagoly.

– Sajnálom őket nagyon. Azt gondolom, először keressük meg a nagymókust, aztán szerezzünk mogyorót, végül vigyük el az autót szerelőhöz, aztán ha mindent megoldottunk, megrendezhetjük a Mókusnapot! – állította fel a sorrendet a kisróka.

– Ehhez azonban minden erdei állat segítségére szükség van! – állapította meg a bagoly.

– Igen, én is úgy gondolom! – helyeselt a kisróka.

– Szólok a harkálynak és az énekes madaraknak, toborozzák össze a lakókat! – kiáltott a bagoly, és elrepült. A kisróka rövid ideig morfondírozott magában, mert sorban érkeztek a patakpartra a mackók, farkasok, sünik, de még a katicák, pillangók is eljöttek. A kisróka elmesélte, hogy nagymókus eltűnt, felosztotta az erdőt a lakók között, akik elindultak a keresésére. A bagoly, a harkály és az énekesmadarak a levegőből figyelték a terepet. Mindenki részt vett a kutatásban, siettek, mert nem szerették volna, ha rájuk sötétedik.

A pettyes szárnyú katica az erdő egy rejtett zugában álló mogyoróbokorhoz röppent. Korábban látta már errefelé a nagymókust, és ezért úgy érezte, itt kell keresnie. Bekukkantott alá, és valóban, ott találta szegényt, amint hasát fogva jajgat.

–  Jó, hogy jöttél katica, annyi mogyorót ettem, hogy megfájdult a hasam, tegnap óta itt fekszem!

A katica megígérte, hogy segítséget hoz, elszállt, üzent harkály doktornak, majd elmondta nagymókus szüleinek, hogy megtalálta a gyereküket a mogyoróbokor alatt.

–  Gyomorrontásod van! Nem szabad enned egy egész napon át, azután is csak mértékkel! – mondta a harkály, miután megvizsgálta.

A nagymókust a mackó a hátán vitte haza, a szülei a kismókus mellé fektették az ágyba.

Az erdő népe ezalatt már a következő feladatot végezte, mogyorót gyűjtött a mókusautó szerelőnek. A süni a tüskéire tűzte, a többiek a mancsukban, a hátukon, ahogy tudták, úgy vitték a patakpartra. A kisróka elsietett vele a szerelőhöz, a fürge egér eltette a kamrába majd szaladt a beteg autóhoz, és hipp-hopp megjavította. Mókus Mama és Mókus Papa nem akartak hinni a szemüknek!

– Kezdődhet az iskola! – kiáltott a nagymókus, aki már sokkal jobban érezte magát.

– Igen, kezdődhet!  De előtte meghívunk titeket az Erdei Mókusnapra!  – nyújtott át egy meghívót a kisróka, aki időközben elkészítette a programot.

Mókus Mama azonnal olvasni kezdte. A következő állt benne:

„ Szeretettel meghívunk Benneteket szombaton három órára a patakhoz, az Erdei Mókusnapra. Lesz ugrálóvár, arcfestés, színezés, zenekar, ének-, futó- és ugró verseny. Mindenki kap mogyoró tortát és frissen préselt erdei szamóca levet. A jókedv garantált!

Erdei Szervező Bizottság ”

– Szombatig a nagymókus meggyógyul, a kismókus pedig begipszelt lábbal is jól fogja magát érezni közöttetek! – ígérte boldogan Mókus Mama.

– Várunk benneteket! – mosolygott a kisróka.

          A hét vége hamarosan eljött. Délután a patakparton összegyűltek az erdei állatok, és megtartották a Mókusnapot. Játszottak, énekeltek, sportoltak, ettek-ittak, jól érezték magukat. Az elmúlt hetek feszültségeit mindannyian elfelejtették, és egy csodálatos délutánt töltöttek együtt. Tudjátok, hogy a kismókus a begipszelt lába miatt nem tudott ugrálni, ezért nekiadták az ugrálóvárat, hogy amikor meggyógyul, bepótolhassa az elmaradt szökelléseket.