Kép forrása: pinterest
Miért ne tépjük le Julcsi néni virágait (5.) - Eszti-mami meséje.
Reggeli közben Lili és Lali apukája így szólt a családi ötlet dobozra mutatva:
-Most pedig mindenki írja le egy papírra (Lali persze rajzolja), hogy ki min szeretne változtatni, vagy miben szeretne segíteni itthon.
—Hú ez nehéz lesz! - mondta Lili
-Szerintem is. - mondta Lali.
-A mindenit, mindjárt elkésünk! - nézett az órájára anya.
Az iskolában, és az óvodában nem sok minden történt..
Hazafelé Lali a komótos séta közben meglátott egy apró fehér virágot Julcsi néni háza előtt!
-Hát ez meg, milyen virág? - kérdezte álmélkodva..
-Nahát, hiszen ez egy hóvirág! - csodálkozott anya is!
-De jó! Gyerekek hamarosan itt a tavasz! - és ettől anya olyan vidám lett, hogy még dúdolgatott is hazafelé. A gyerekek is jobb kedvel baktattak mellette.
Mikor hazaértek, Lali lelkendezve szaladt be apához.
-Apa! Képzeled mindjárt itt a tavasz!
-Hát ezt meg miből gondolod?
-Hát ebből! - és apa orra elé dugta a kis kezében ingó hóvirágot!
-Ezt meg hol szerezted? - csodálkozott apa.
-Julcsi néni kertjéből! - mondta büszkén Lali.
-De hát nem szabad letépni más kertjéből semmilyen virágot! - mondta apa.
-Ezt muszály volt elhoznom…mert amikor anya meglátta , olyan jó kedve lett! És én azt szeretném, hogy mindig lássa ezt a virágot, mert akkor mindig boldog lesz.
-Ez nagyon aranyos tőled! - emelte fel Lalit apa. De máskor akkor sem szabad elhozni más kertjéből a virágot. Mert azzal Julcsi néni sokat dolgozott, és már alig várja, hogy kibújjanak a virágai. De tudod mit?Súgta Lali fülébe apa. Én is nagyon szeretném ha anya boldog lenne! Van egy ötletem! Most közösen írunk az ötlet dobozba!
-Jó. -súgta Lali. És jó erősen átölelte apa nyakát..
-Gyere!”Adunk a madaraknak magot” - mondta apa, és kisétáltak Lalival a kertbe. Lili az ablakból látta, hogy apa és Lali erősen nézegették a földet itt is, és ott is, méricskéltek, beszélgettek…
-Miben törhetik a fejüket? - gondolkodott Lili…
-Az meg milyen domb? - kérdezte Lali apát.
-Vakond túrás - bökött oda a pálcájával apa.
-Ez tegnap még nem volt itt. - Lali nézte a friss a föld kupacot.
-Akkor tényleg mindjárt tavasz lesz, ha a vakond is felébredt a téli álmából! Most össze fogja turkálni a kertünket! Mondta mérgesen Lali.
-Ez a kis föld munkás nem szokott téli álmot aludni. Amikor fagyos a föld, lejjebb fúrja a járatait, és gyűjtögeti az elemózsiát, amit a föld alatt talál.
-Mit talál a föld alatt?
-Gilisztát, cserebogár pajort, ami a fák bokrok gyökereit rágcsálja, lótetűt, ami szintén kártékony.
-Hú nem is tudtam, hogy ilyeneket eszik.- mondta Lali.
-Akkor a levélkét majd együtt megírjuk! - mondta apa mosolyogva, és cinkos kacsintással Lalinak.
-A kis vakondot pedig kilakoltatjuk a kertből. Szólj a lányoknak, hogy ők is jöjjenek! De csendben! Nézd…-apa a mozgó föld kupacra mutatott.
-Anya! Lili! Gyertek gyorsan! Van egy kis vakondunk, aki nem alszik téli álmot, és mindjárt kilakoltatjuk! De csendben, mert elijed!
Anya, Lili, és Lali lélegzet vissza fojtva nézték apát, aki egy nagy lapátot hozott…
-Agyon fogja ütni? - aggódott Lili…
-Biztos nem, mert apa szereti az állatokat, a kis vakond meg védett állat ráadásul. - suttogta anya.
Apa a földkupac mellett beleszúrt a lapáttal a földbe, és egy gyors mozdulattal kiemelte a földdel együtt a kis bundás állatot.
-Most pedig elvisszük a szomszéd mezőre, had éljen boldogan ott. Amikor elengedték, futásnak eredt a kis vaksi vakond. Majd hamarosan beásta magát új otthonába.
-Viszlát! - intettek búcsút neki a gyerekek. Mintha csak a kis vakond is inteni akart volna, mégegyszer feltűnt a mellső lábacskája, aztán végleg elbújt.
-Szerintem meg akarta köszönni, hogy nem bántottuk, és hogy kapott egy új otthont a mezőn….- mondta Lili
Vacsora közben újra megbeszélték az aznapi kalandokat.
-Holnap elmesélem az óvó-néninek a kis vakondunkat. - mondta ásítva Lali már az ágyban.
-Apa mesélj még! - kérte Lali.
-Miről meséljek gyerekek?
-A kis vakondról! Mondta félig lecsukódó szemmel Lili.
-Jó, akkor a mai mese a kis vakondról fog szólni...
Ui.: A köv rész: A nagyszülőknél (6.)
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró
Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...