Miért volt beteg a húsvéti nyuszi?

Miért volt beteg a húsvéti nyuszi?.

 A rádóci Pörös mező nagy izgalomra ébredt ma reggel. A pajkos napsugár vidáman csókolta fel a harmatcseppeket a tavaszi kankalin leveléről. Az illatos murok nagyokat nyújtózott, és kíváncsian nézett körül, de hiába. A pitypanglevelű zörgőfű izgatottan zörgette leveleit, és idegesen kérdezgette:

– Na! Mi lesz már? Mi lesz már? Nem ma van húsvét reggele?
– De bizony, de bizony! – felelte az égszínű boglárka-de a mulatság elmarad!
– Elmarad? – hüledeztek a mező lakói. Az egész rét nyüzsögni kezdett. A futrinkák rohangáltak, a pókok ijedtükben elszakították a hálóikat, a vakond elfelejtette, hol volt a lejárata. Ilyen még nem történt, mióta világ a világ! „Hol van Nyúl Apó? Mit mondjunk a manócskáknak?”- kérdezgették sorra. „Mi lesz a húsvét reggeli tojáskereső versennyel? Az idén nem lesz húsvéti manókirály?” De Nyúl Apó nem volt sehol. Nem rejtette el hajnali harmatkor a színes, tarka tojásokat. A futrinkák végigszaladták az egész mezőt, de nem találtak rá. A bogarak, rovarok felülről cserkészték be a réti világot, de nem láttak még egy nyusziforma farkincát sem. Még a Koci- dombra is felszaladtak, de hiába. Mit volt mit tenni, összehívták a Rádóci Mezei Tanács Rendkívüli Ülését a helyzet megoldására. A mezei pocok vállalta a földalatti járatok átvizsgálását, a pillangók a terep minden virágalját átkutatták, de semmit sem találtak. Ekkor érkezett meg a kis üregi nyúl álmos, kialvatlan szemekkel:
– Mi ez a rumli, felfordulás, hát már pihenni sem lehet ezen a mezőn? – háborodott fel.

– Nem szégyelled magad, te, hétalvó! Ilyenkor aludni, amikor rendkívüli állapotok vannak a mezőn? Elveszett Nyúl Apó!

– Elveszett? Az imént még nálam aludt békésen. Egész éjjel sírt. Azt hiszem beteg.

– Beteg? – sápítoztak az egerek,-jaj, mi lesz most?

– Hívjunk orvost! Hívjunk orvost! – kiabálták valamennyien. A szarka repült az erdei fülesbagolyért, és rohantak valamennyien az üregi házhoz. Ki nyolc lábbal, ki hattal, ki kettővel, ki láb nélkül, mert ugye mégsem várhatjuk el a gilisztától, hogy cipőt húzzon! 

            Nyúl Apó nagy hangzavarra ébredt, és újra keserves zokogásban tört ki:

– Nem kellek én már senkinek, nem hisz bennem senki! Mindenhol csak azt hallom:” Nincs is Húsvéti Nyúl, kitaláció az egész, felnőtt manók agyréme vagyok, talán már nem is létezem!” A mezőlakók nem tudták megvigasztalni. Fülesbagoly pedig diagnosztizálta a betegségét:

– Ö, ö, ö, ö, hát igen kérem, igen, igen!

– Mi az, az igen, igen doktor úr? – türelmetlenkedett a vakond.

– Hááát, ez egy ritka betegség! Súlyos mélyre zuhintó melankolikus melankólia a neve.

– Milyen lókikus pókikus? – kérdezték a pókok.

– Az mindegy, de nekünk kell segítenünk rajta. Ki tud itt tojást festeni?

– Hát Nyúl Apó! – felelték rá kórusban.

– Ő most nem tud, nektek kell segíteni! A vakond a vakságára hivatkozott, a szarka az előéletére, de a többiek elvállalták a munkát. A fürjek tojást hoztak, a pillangók modellt álltak. A virágbogarak, sáskák, szöcskék nekiláttak. Vidám, foltos minták kerekedtek az apró tojásokon. A madarak elrejtették őket a virágok, füvek aljában. Mire a reggeli napfény felszárította a harmatcseppeket, minden munka készen volt. Csak Nyúl Apó sírdogált egyre.

– Majd meggyógyul, majd meggyógyul! - hajtogatta az orvos. A búbos pacsirta bekopogott minden manóházba. A kis manók tarka kosárkáikkal felsorakoztak a gyep szélén, és mire a százszorszép hármat sóhajtott, minden pöttöm a tarka tojásokat kereste. Teltek a kosarak, nagy volt a vigalom. Nyúl Apó még sírdogált egy keveset, aztán kidugta nagy füleit az üregből.

– Nézzétek mennyi tarka, foltos tojást festett az idén drága Nyúl Apó! - kiabálták a manógyerekek. 

– Szeretünk Nyúl Apó, hurrá, hurrá!

– Hurrá? Hurrá? De hiszen ezek a lurkók hisznek bennem, óóó! – sóhajtott egy nagyot. És nagy, nagy melegség töltötte el hosszú füleit, vastag bundáját. Még a talpa is bizsergett az örömtől.

– Azt hiszem… meggyógyult. – súgta fülesbagoly a többieknek. Mire a semmit sem sejtő manócskák minden tojást összeszedtek, már Nyúl Apó is velük örült.  Ugye te is várod őt, és nem hiszel holmi pletykáknak arról, hogy létezik-e a Húsvéti Nyúl, vagy sem? Csak csendben súgd, amit gondolsz, mert lehet, hogy éppen a te ablakod alatt lapul! Pszt!